Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 3. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 4., Budapest, 1961)

tartotta és beszívta annak illatát; a betegség állítólag biztosan elkerülte ót /innen van az amulett "belélegző" elnevezése is a cseh nyelvben/. Sok portrén észrevehetjük, hogy az asszonyoknak a nyakán vékonyka zsinórocskák voltak, amelyen amulett lógott és a fűzőbe volt rejtve, de más értékesebb, gyakran igen díszes láncocskák is, amelyek drágaköves függőkben végződtek. Ezek a függők a röneszánsz legjellegzetesebb ékszerei. Európa déli, középső és északi részéből egyaránt ismertek. Ezeken az apró aranymives drágaságokon a legszembetűnőbb a bizarrságra és a groteszkségre való hajlam. A legtöbbször különféle állat- vagy egyéb figura-alakjuk volt, szokatlan csoportosításban összeállítva; gyakorta az akkoriban igen kedvelt mese képzőművészeti kivonatát illusztrálták velük, vagy tréfásan utaltak viselőjük tulajdonságaira. Az ember- vagy állatfigurákat gyakran jelentékeny nagyságú gyöngyökből állitották össze, amelyeknek bizarr alakja segített megformálni a derék vagy a szoknya részét, és arannyal vagy emailokkal egészítették ki, ugy hogy az egész a valóság hü visszatükröző

je volt. őzikék aranyozott rózsákkal, madár, ölyv, rendszerint ezüstözött, nők korabeli öltözékében, sőt hajók vitorlákkal, szentek figurái /Szt. György a sárkánynyal/, - mindezt megkövetelte az akkori izlés, amelyet a képzőművészeti alkotások meseszerüségére törekvés uralt. Függőkké alakultak a fülekkel ellátott aranygarasok is, vagy az arany dukátok, máskor a szegéllyel keretezett érmék, bonyolultan összecsavart, szines kövekkel kiegészített arany- vagy ezüstdrótócskákból. A röneszánsz ékszer tarkaságát az emailok növelték, amelyekkel a függők és karperecek egyes ornamentális részeit vagy azok alsó sima oldalait födték be. Ez a tarkaság csak a XYI. század vége felé kezdett érvényesülni, az un. spanyol divat elterjedésénél, amelyben a fekete szin volt túlsúlyban. Eddig csupán emelte a XvT. század öltözékeinek derűjét és optimizmusát. Nézzük csak meg kolovrati Jan Bezdruzsicky ur 1522-ből származó portréját, a futó lóalakkal diszitett függőjü nyakláncát, amely derűsen elüt fehér fodrozott, begombolt gallérú ingétől és világos, szélees ujjú kabátjától, A XVl. század második felében egész Európa a világ akkori leggazdagabb országának, Spanyolországnak példáját követte. Hiszen ez a birodalom az európai államok közül elsőként szerzett gyarmatokat, amelyeket a lehető legdrasztikusabb módszerekkel