Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 3. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 4., Budapest, 1961)

zsákmányolt ki. A megszerzett gazdagság, az arany és drágákövek sokasága a fényűző öltözködésben is megnyilvánult. Az udvari fekete szint csak remek ékszerekkel élénkítették, amelyekkel nem takarékoskodtak. A drágakövekkel borított, egyes aranyélemekből, bonyolult, késői röneszánsz ornamentikából összeállított nyakékek hangsúlyozták a derék felső, a férfiaknál még kitöraésekkel is erősitett részét. A nyakéket az öltözéken kivülállóan odavarrott egyes elemek egészítették ki. A női övet addig ragyogó övvel hangsúlyozták. Ennek a divatnak és az általános európai Ízlésnek kiváló bizonyitéka pl. a hradeci Lucia Ottilia asszony, Vilém Slavaty feleségének portréja. Az öltözködés uj módja elárulta a XVI, század vége és a XVII. század eleje embereinek gondolkodásában végbement változást. Az öltözék már nem az egyes személyiségek és a belőlük kisugárzó életöröm kifejezője - mint ahogy a korai, különösen az olasz röneszánsz korában láttuk -, hanem szemmelláthatóan visszatükrözi a gondolatok és a cselekedetek kényszerű megbékélését. Az ellenreformáció, Európa túlnyomó részének katolikussá válása igy kifelé is megmutatkozott. Az ékszer az öltözék és nem a személyiség alkotóelemévé vált. Alakra nézve a kései röneszánsz ékszerei abból az időszakból indultak ki, amely színesen huzza alá az öltözék sötét részeit és élesen elüt a drága viseletek fehér gallérjaitól. Ahogy ez a divat néhány uralkodó család segítségével,akik gyakorlatilag egész Európát uralták /mint pl. a Habsburgok/, elterjedt, ugy szélesedett minden művészet mint a kozmopolita művészet, amely csak jelentéktelen árnyalatokban tér el az egyes államok nemzeti alkotómüvészetétől /lásd: pl. Prágában II. Rudolf udvarában a művészetet/. A harmincéves háború a XVI. század első felében szörnyű módon elszegényítetté egész Európát. A vagyont inkább rejtegették, semhogy dicsekedtek volna vele. A rablások, támadások napirenden voltak. A hosszú katonai szolgálat változást okozott az öltözékben, főként a férfiakéban, ahol a szabás felszabadult és lehetővé tette a kényelmesebb és szabadabb mozdulatokat. Ez elsősorban a zekére és a nadrágra vonatkozott. Érthető, hogy a spanyol divat bizonyos elemei egészen a XVII.század feléig fennmaradtak. Említsük meg pl. a puritán hollandok polgári öltözékeinek sötétjét. A korai barokk öltözékei még jobban kihasználták a korabeli ékszerek világos és fénylő színeit,amelyeken egyaránt érvényesült a gyöngy, valamint a cseh gránát vöröse és a tarka - 82 -