Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 3. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 4., Budapest, 1961)

fekete színben, ezüst-alapon. A tárgyakról nem hiányoztak a drága- és féldrágakövek. Az arannyal való diazitésben észlelt nagy elpuhultságot kortársainak úgyszólván minden korabeli erkölcsbiró szemére veti Csehországban, pl. Milic, Stitny és Hus is. Felróják, hogy az asszonyok arany fülbevalókat, láncokat, öveket, csattokát, füzéreket, gyűrűket, pitykéket raknak magukra hogy ujjúkra számtalan gyűrűt húznak. 3 az akkori gyűrűk a valóságban változatosak voltak, rendszerint ezüstből készültek, aranyozottak, vésett feliratokkal diszitették, néha egyszerűek,csupán drágakővel ékesitettek voltak. A leltárakban emlitést találunk gránát-, karneol-, ametiszt-, zafir- és smaragdgyürükről• Az öv mögé beakasztott rózsafüzérek is aranymives munkák voltak: arany vagy ezüst lánccal összekötött borostyángömböcskékből, korai Igo ly ócskákból. További ékszerek voltak gyakran az övek is. Különféleképpen megformált ezüst /néha aranyozott/ lapocskákkal voltak körülverve, amelyeknek anyagi éa művészi értéke egyenlő volt más ékszerekével. Az ilyen övek jócskán súlyosak voltak. A korabeli miniatűrökből ismerjük őket, pl. a Károly-féle aranybulla /1390-1400/ ábrázolásából, ahol IV. Károly király három korabeli ruházatú leánykával igazolja ezt a viseletet. Amennyire a 14. század igényes volt a diszito ékszerek tekintetében, a 15. századot olyannyira a viszonylagos szerénység jellemzi. Ez nem véletlen. Hiszen éppen a 15. század kezdete az addigi elpuhult életforma ujjáalakitási törekvéseinek je :yében telt el. Említsük meg csupán Hus Ján nevét és követőiét! Hasonló volt a helyzet egész Európában. Ha összehasonlitjuk Skóciai Margit 14. század végéről származó portréját vagy az akkori francia királynő szoborportréját, látjuk, hogy öltözékük egyrészt nagyértékü gombokkal, másrészt gazdagon hímzett övvel volt diszitve, sőt hajukat drágakövekkel födött finom hálócska tartotta Össze. A 15. század - vagyis az ujjáalakitási törekvések kezdete - idején az asszonyok szokásos ékszere a vékony láncon függő egyszerű keresztecske volt. A XVT. század első évei uj stilus jegyében teltek el, amelynek eredetét elsősorban Olaszországban kell keresni. Ha erről az időszakról mint röneszánszról beszélünk, ugy ezzel mindenekelőtt az emberek gondolkodásában végbement mély változásokra gondolunk, a bátorságukra, hogy a vallás mellett valami más-