Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 3. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 4., Budapest, 1961)

kálhatók lettek volna a szerző egyéni kézirata szerint. A katalógus kidolgozása körülményesebb volt, de ma már közölhetjük, hogy az első rész készen van; a katalógus fő szerzője V.J.Hnizdo szobrász és szinpadi képzőművész, laboratóriumunk technológusa. A katalógus bevezetésével lehetővé válik az alakitott PVCnek színpadon való alkalmazása, jelentkeznek azok a gazdasági előnyök, amelyekről a "Kasirozóanyagok gazdaságtana" c. 9. ez. záróközleményünkben már beszámoltunk. Az uj anyagok - főként, ha általánosan hozzáférhetővé válnak, megszűnik a szállításukban a kampányszerüség és az időnkénti hiányuk - uralni fogják a színpadot és hozzájárulnak a szinoadi kiállítás kivitelezési művészetének emeléséhez. A mai nehézségek megszűnnek. Két évvel ezelőtt álltunk elő a modurittal, amely kihasználatlan szabadalomként feküdt Schütz mérnök fiókjában; akkor sokan értetlenül néztek ránk, de ma a modurit /vagy a modelit/ széles körben alkalmazott modellező plasztelin a szobrászatban. Mindemellett a tulajdonságait még tizedrésznyire sem használták ki a színházban; az ékszerek, gombok és hasonló kis tárgyak modellezése korstilusnak megfelelően ezideig még nem vezetett sikerre /igaz, hogy kevesebb történelmi tárgyú darabot játszanak, de ez nem elégséges érv/. Továbbra is bizsutárgyakkal éa hasonlókkal helyettesitik, ami nem tekinthető helyes megoldásnak a kiállítás kivitelezésében. Megállapíthatjuk, hogy a képzőmüvéazek számára az anyagok olyan skáláját adtuk, amely lehetővé teszi bárminek a realizálását, meg kell azonban ismerkedni az anyagokkal és megtanulni velük dolgozni. A megjelölt feladat célja a mai színház fejlődési igényeinek megfelelő uj diszlettipus lesz, A további feladat a figyelmet a színészi alak öltözködésére, a jelmezre, a parókára és az arckikészitésre fordítja. A színházi parókára az elmúlt három évben nagy figyelmet fordítottak. Uj módszereket vezettek be, uj anyagokat alkalmaztak és az "Uj technika napjai" szinpadi maszk-bizottságának kellene felelősséggel értékelnie az uj technikának és anyagoknak jelentőségét a művészeti eredmények és a színészi munka szempontjából. Nem kell önmagunktól távoltartani semmi ujat és a régiben is van 3ok jó mag; egésszé kell összegyúrni ugy, hogy szélesítse a képzőművészi felfogást.