Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 3. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 4., Budapest, 1961)

Tretyakov : A LUMINOFÖKOK 17/1961 A "Tájékoztató Közlemények" 1959-es évfolyamának 2. száma közli a "Luminofórok" cimü cikket, amely a világitó festékek laboratóriumi gyártásának alapfeltételeit tárgyalja. E feltételek a kiinduló preparátumok, a reaktorok és a nélkülözhetetlen laboratóriumi berendezések. A cikk közölte a luminofórok szintézisének módszerét és az alapvető összetevőket. A mostani cikk az előző cikknek folytatása; célja megismertetni az olvasót a laboratóriumi gyakorlattal, mert a luminofórok gyártásának sikere teljesen a szintézis-eljárás megértésén múlik, amelyet a kérdés ismeretében kell végezni. A tulajdonképpeni luminofórkészitési eljárás - amint arról már a mult cikkben is megemlékeztünk - az alapból, az oldóanyagból és az aktivátorból álló betét thermikus megmunkálásán alapszik. Idézzük fel a betétkészitési eljárást: Az alapot és az oldószert desztillált vizzel jól összekeverik, egészen amig "hig tejszin"-3zerü folyadékká nem válik, ekkor pedig az anyagba gondoa keverés mellett beleöntik a jól feloldott aktivátort, hogy az anyagban az aktivátor egyenletesen osztódjon széjjel. A jól összevegyitett anyagot vizfürdőn száritják, azonban ugy, hogy por ne kerüljön bele. A betét-készitési eljárást leghelyesebb különleges, e célra szolgáló helyiségben, vagy különlegesen felszerelt asztalon végezni. /Lásd: a "Luminofórok" c. cikket!/ Az átszáritott anyagot szét kell őrölni és + 105 C° hőmérséklet mellett mégegyszer kiszárítani, majd azután a betétet tégelyekbe önteni.Közben a betétet a tégelyekbe gondosan bele kell tömködni, amit ugy lehet elérni, hogy a tégely fenekét huzamosan fából készült alaphoz ütögetjük.