Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Magyar színházi adatok 1. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 3., Budapest, 1962 )
BEVEZETŐ
Az 1956-ban, illetve 1957-ben bekövetkezett kormányzati átszervezés során a két kulturális minisztérium eggyőszervezésekor az addig a Népművelési Minisztériumban összegyűjtött adatanyag és feldolgozási rendszer, az azt végző emberekkel együtt az újonnan szervezett Művelődésügyi Minisztériumhoz került át. Ott ezt a munkát továbbfolytatták. A feldolgozás most már nem kézi uton, hanem Hollerith gépeken történt és az adatok 1959-től a Színháztudományi Intézet szorgalmazására is, előbb 9 majd 10 éves szakaszban összeállításra kerültek. A jelenkori magyar szinházi- és közönség-viszonyokra vonatkozólag igen értékes adatanyaggal támogatott bennünket a Központi Statisztikai Hivatal. Ennek az intézménynek a segítségével készíthető majd el egyébként a magyarországi szinházi ellátottság térképe, illetve a szinházi létesítmények térképe. Ez az anyag Magyarország minden lakott területére nézve feltünteti, hogy ott milyen színházi létesítmény, illetve színjátszásra is alkalmas létesítmény van, milyen szerv üzemelteti és hogy volt-e igénybevevő? Ezek az adatok különböző térképjelekre átvive és fölrajzolva a jelenlegi helyzet leírását, dokumentáció ját adják, ami fölhasználható a szinházi létesítmények és a szinházi látogatottság elkövetkezendő években való tervezéséhez. A Művelődési és Népművelési Minisztériumok, a Központi Statisztikai Hivatal adatgyűjtése sajnos elsősorban a szinházi telj esitméhyekre (előadás látogatószám, ezek különböző variációi és műsorpolitikai adatok) terjed ki. A szinházi élet gazdasági alapjait, beruházásait, személyi föltételeit, tehát létszámviszonyait, stb. nem érintették, vagy nem céljainkra megfelelő mélységben foglalkoztak azzal. A színházi üzemeltetés re vonatkozó adatok, különösen létszámadatok, de a bevétel-kiadás részletezése is(öszszehasonlitÓ elemzés és tervezés ilyen adatok nélkül lehetetlen) csak más forrásokból, a Pénzügyminisztériumból voltak összegyűjthetők. A második kérdéscsoport adatanyagát zömmel a fővárosi tanács miHnhftT.0 intézményeinek birtokában lévő anyagokból merítettük. Számos adatot szolgáltatott az Orszá gos Levéltár is. Sajátos és paradox módon ez a történeti statisztika annál pontosabb, részletezőbb adatot nyújt a szinházi viszonyokról, minél régebbi évekbe megyünk vissza. Az anyag ma már az 1870-es évekre is viszonylag teljes; darabonként és műfajcsoportonként beszámol az előadás, a látogató-számról, elemzi a szinházi üzem viszonyait, létszámokat és gázsikat. A műfaj csoporti elemzés még a nemzetiségi származásra is kiterjed: "szavalati előadásra" (próza) és dal szinházi előadásra egyaránt. Részletezi a szinházi létesítmény adatait, a szinpad és nézőtér számait (négyzetméter, székek száma, stb.) Az adatok harmadik csoportja, az összehasonlító külföldi színházi adatok, az ITI (Nemzetközi Színházi Intézet) és UNESCO anyagában voltak föllelhetek. Igenbo adatanyagot találtunk a Központi Statisztikai Hivatal könyvtárában Őrzött számoB különböző külföldi kiadványban. Az adatok negyedik, utolsó csoportja, az e gyéb ál .János kulturális összehasonli- tó statisztika s zámai az UNESCO kiadványaiban és a Központi Statisztikai Hivatal Könyv táráb an lelt anyagokban volt föltalálható. Már eddig is több érdekes számot mutatott. Nemcsak a Televízió világszerte észlelhető előtör ésé re figyelmeztet, hanem ezzel kapcsolatban egy másik jelenségre is felhívja a figyelmet: a Televízió azáltal, hogy a sporteseményből, a szinházi előadásból, a mozivetitésből, a hangversenyekből, általában minden audio-vizuális közvetítésből otthoni előadást rögtönöz, ezek közönségének számát hatalmas mértékben megsokszorozza. Magukat az eseményeket ugyanakkor szinte a "studióelőadás" rangjára degradálja, anélkül, hogy anyagi erőfeszítéseikhez ezzel arányosan hozzájárulna. Ez hosszabb időn keresztül éppen a gazdasági alapok törvényszerűsége miatt nem egészséges és éppen a tervállamok perspektivikus terveiben létre
