Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Magyar színházi adatok 1. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 3., Budapest, 1962 )

BEVEZETŐ

kell hozzon egy ujabbf ajta arányt és hozzájárulást a TV. és a TV-n közvetített audiovizuális szektorok között. Ugyancsak a nemzetközi Összehasonlító statisztika számoszlopai bizonyítják, hogy a közönség részéről az egyes kulturális ágazatok igénybevétele hova -tovább nem is anynyiraaz anyagi helyzet, a műveltségi kategóriák, hanem sokkal inkább a szabadidő fügvénye. Ez pedig a termelési mód és a termelési szint, az életszínvonal velejárója. Anélkül, hogy az eddig összegyűlt, összehasonlító kulturstatisztikai adatok tartalmi elemzésébe belemennénk, megemlítjük, hogy ez az anyag egyben az egyes kulturális ágazatok egymás iránti, egymásért való felelősségét is bizonyltja. Csak elszigetelten, kivételként lehet olyan adatokat találni, amelyek azt mutatnák, hogy egy országban csupán az egyik vagy a másik kulturális ág indulna fejlődésnek. Az egyik nekilendülése, - például a filmé, - kihat a könyvolvasásra, a könyvtári munkára, a szinház utáni érdeklődésre is. Bizonyos határok között a televízióra is ugyanezt mondhatjuk. A végső cél az ember művelődése és kultur ál ódása. A termelőmunkától felszabadult idő leghasznosabb felhasználása hatványozottan segíti a minél magasabb kulturálódási igényeket. Eltűnik a kulturális eseményekre való készülődés ideje. A közlési technika fejlődése, - akárcsak annakidején a közlekedés fejlődése, rengeteg idővel ajándékoz meg bennünket. Ha szabad a kifejezést használni, egyre termelékenyebben, mindenesetre hatásosabban kulturálódunk, Az uj tempó és a kulturálódás uj intenzitása természetesen más arányokat hoz létre az egyes kulturális ágak között, mint eddig volt. Az arányváltozás az audió-vizuális események előretörésével jár. A közönség ezeket ugyan, még eredeti rendezvény, előadás formájában is megtekintheti, de nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy tízszer, százszor annyian nézik meg televíziós formájában, így az előadások célja, hova-tovább fő célja a televíziós adás lesz. A kulturális ágazatok uj arányai nem egyes személyek magyarázata, elmélete alapján alakulnak ki, hanem objektiv törvényszerűségek szerint. Ezeknek a törvényszerűségeknek pedig jellemzője, hogy minden körülmények között hatnak, akár figyelembevesszük őket, akár nem. Az összehasonlító kulturális statisztikát tehát éppen a legkorszerűbb követelmények, sőt perspektivikus követelmények teszik majdnem olyan sürgős feladatunkká, mint a legujabbkori színházi adatok összegyűjtését és tanulmányozását. Ennek az anyagnak összegyűjtésében nem lehetünk szakmai soviniszták, de terjedelme miatt nem is vállalkozhatunk rá egyedül. Az egyes kulturális ágazatok ebben a fejlődési szakaszban, közelebb kerülnek egymáshoz. A modern technika a bűvös kis szekrényben olyan kultur kombináttal ajándékoz meg bennünket, amelyben - legalábbis az audló-vizuálls eseményeket illetően - minden egy helyen élvezhető, méghozzá már nem is csak közel hozzánk, hanem egyenesen az otthonunkban. Ez a forma az audió-vizuális élmények kollektivizmusát kiterjeszti, de egy másik minőségét hozza létre. Az audió-vizuális jelenségek ugyanis, amellett, hogy kötött közlési formákhoz vannak nyűgözve, mternacionálisak és tömegszer üek, illetve kollektivek voltak olyan értelemben is, hogy egyszerre sok ember együttes jelenléte, egymásraható pszichikai momentumai fokozták hatásukat. (Közöneégmüvészetek. ) Az uj technikai formában, ez az egymásra ható pszichikai hatás, a kollektivizmus eddigi értelme megszűnik. Hiányát valamivel pótolni kell. Ez nyilván a közlendő anyag tartalmi és formai elemeivel pótlód hátik, tehát még több embernek, sőt sokkal több embernek egyidőben, de különböző helyen, mindenkinek az otthonában, ugyanazt adni! Nem a látvány, téridő-dimenziói változnak, hanem a látvány és társadalmi koordinációi változnak meg. A TV-sitést tehát nem lehet kizárólag az audió-vizuaiitás arénáinak egy egész országra vagy országokra való növekedéseként felfogni!