Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 2. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 2., Budapest, 1960)

szek, a szinház"gazdái" és a szinpadtechnikusok, más és más szempontból vizsgálják a túltechnizáltság kérdését* Mivel azonban már maga a "túltechnizáltság" szó tulajdonképpen bírálatot, sőt szemrehányást foglal magában, feltétlenül állást kell foglalnunk mellette, vagy ellene. A kérdést talán igy fogalmazhatnók meg: hol fordul elő a szinházban tultechnizálás és hol ártalmas? A szinpadtechnikus e vita során természetesen csupán saját területén mozoghat és csupán azokat az üzemi állapotokat vizsgálhatja, amelyeket tapasztalatai alapján megítélhet. Alant röviden összefoglalunk néhány ilyen pontot: Először: A játéktervet és a határidőket a legtöbbször tul rövidre szabják. Nyugatnémetországban ma már az a helyzet, hogy művészi vonalon - főleg és mindenekelőtt az operábanaligha beszélhetünk együttesről. Vendégszereplőkkel dolgoznak, vagy az operaház saját tagjai vendégszerepelnek másutt. Ezért a bemutatókra egészen rövid határidőket szabnak, hiszen a vendég - főleg a rendezők és a szólisták - kötelezettségeit más színházak játéktervének alapulvételével állitják össze és figyelmen kívül hagyják a saját szinház adottságait. Az úgynevezett előre nem látott eseteket - megbetegedéseket, a próbaidő túllépését stb. nem is veszik figyelembe, ami persze ujabb túlórákat és többletköltségeket von maga után. Arra azután egyáltalában nem nyilik mód, hogy a /műszaki szempontból/ egyszerűbb és nehezebb előadásokat célszerűen beoszthassák, hiszen nem ez, hanem a vendégszereplők és a vendégrendezők szerepeltetése a szempont. A most emiitett körülmények folytán azután a nagy színházaknál egyszerűen nincs lehetőség arra, hogy a játéktervet műszaki és gazdasági szempontok alapján állítsák össze, vagy, hogy lemondás esetére megfelelő darabot tarthassanak készenlétben. Másodszor: A vendégszereplő-rendszer rendezőknél és díszlettervezőknél művészi szempontból bizonyára igen érdekes, ezzel szemben a műszaki üzem számára kétségkívül csak megdrágítja a költségeket és megnehezíti a körülményeket. A szinházi adottságok, főleg pedig a szinpadi berendezések alapos megismerésére minden esetben uj tapasztalati idő szükséges, ami viszont ismét csak ujabb költségeket okoz. Harmadszor: Az úgynevezett kiállítási költségek