Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 2. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 2., Budapest, 1960)

Mindkét fenti szempont valószinüen sajátosan színházi vá­laszt ad a szinpad üzemeltetési együttese gazdasági hatékonyságá­nak kérdésére, bár kifejezése szokatlan formákban történik. Nem akarunk még bármiféle átvitt formában sem foglalkozni a berendezés hatásosságának kérdésével és vizsgálni, vajon ki van-e használva vagy sem. Itt nem lehet az ipar szempontjai szerint el­járni, mint ahogy a szinházi gyártásban sem fog soha sem megvaló­sulni a "szalaggyártás", bármilyen modern is legyen a gyártási V aal. A szinpadon sem fogadhat el a munkaszervezés hasonló szem­pontokat; mégpedig azért, mert a technika a szinházban a művésze­tet szolgálja és mindenütt akadállyá válik, ahol öncélúvá lesz. Záradékként tehát elmélkedésünk visszatér a kezdethez. Ab­béi indultunk ki, hogy a technika szolgál és bebizonyítottuk,hogy a szocialista szinház értelme és rendeltetése az eszmeileg gazdag u-ivészet. Boncolgattam a szinpadi berendezéseket - a szinpad ü­zssmeltetési együttesét - amelyet az uj építkezésekben és moderni­zálásokban érvényesíteni fogunk; ha teljesítjük mindeme alapelve­ket, ugy mindig a színházművészet javára fognak válni. VII. Bibliográfia Az épületek dokumentációjáról - a Csehszlovák Hivatalos lap 64.száma - 1959; F.Kranich: Bühnentechnik der Gegenwart; N.P.Izv­jekov: lyehnika szceni; B.Burris-Meyer: Theatre et Auditoriums; P.Sonrel: Traité de la Scénographie.

Next

/
Thumbnails
Contents