Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 2. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 2., Budapest, 1960)

Ing. R. Stein: Színházépületek kümatizálása /Oiniatisierung von Theatergebäuden/ Q/2/1960 Bühnentechnische Hundschau, 1955«február, l.szám, 45 évfolyam, 15-19 oldal, 12 ábra. Bizonyára mindegyikünknél előfordult már, hogy valamelyik szinházi előadás szünetében, vagy végén boldogan rohantunk a szabad levegőre, hogy minél hamarább kimeneküljünk a nézőtér túlterhelt és elhasznált levegőjéből. Sokszor kérdeztük teljes joggal: miért nincs lehetőség arra, hogy a telt nézőtéren jobb levegőt teremtsenek és igy a szinházi látogatást zavartalan műélvezetté avassák. A szellőző és klimatizáló technika mai helyzetében ez a kérdés teljesen jogos. Az ember csak viszonylag szük hőmérsékleti tartományon és ennek megfelelő relativ levegő-nedvességtartalmon belül érzi kellemesen magát. Ez az érzési tényező külöűféle jellemzőktől függ, amelyek közül megemlíthetjük a külső klímát, a terem levegő mozgását, a tevékenységet és a ruházatot. Szinházi nézőtérre vonatkoztatva a néző mintegy 22-25 Celsius fok hőmérsékleten érzi kellemesen magát, feltételezve, hogy a levegő relativ nedvességtartalmának felső határa nem haladja meg az 55-60%-ot, alsó határa pedig a 40-35%-ot. Ha a helyiség hőmérséklete és levegőjének relativ nedvességtartalma a kellemességi határon belül van, akkor rendszerint tudatosan nem is érzékeljük, hogy milyen a bennünket körülvevő levegő állapota. Zavarónak, vagy terhesnek csupán akkor érezzük a levegőt, ha a kellemességi határ jellemzőit nem éri el, vagy meghaladta őket, illetve, ha erőser, elhasználódott levegőjű helyiségben kell tartózkodnunk. Ha valamilyen helyiségben tartózkodunk, a kellemességi állapotot különféle hatások zavarhatják meg. Megemlíthetjük a kívülről származó időjárási hatásokat, mint például a betóduló hideget, vagy meleget, de ugyancsak figyelembe kell vennünk azt a meleget, illetve nedvességet, amely magában a helyiségben szába-