Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 2. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 2., Budapest, 1960)

rendezik, vagy rádiófelvételeket készítenek. Gyakran használják fel az operaházat hanglemez-felvételre is. Ezenkívül a Metropolitan alkalmilag a műsoridő alatt is, áprilisban és májusban azonban rendszeresen körútra megy és mintegy húsz városban tart vendégszereplést. Ilyenkor rendszerint koncert-termekben játszanak, mivel nem állnak rendelkezésre olyan nagy befogadóképességű színházak, amelyek az ilyen arányú vendégszereplés pénzügyi követelményeinek kielégítésére elengedhetetlenek. Ilyenkor az egész üzem együtt utazik a szereplőkkel, beleértve a díszleteket, fényszórókat, kábeleket stb. Az előadás szinhelyén, a pódiumon építik fel a színpadot, szinpadkerettel, zsinórpadlással, függönyökkel stb. A turné műszaki anyaga 20-30, sőt néha még ennél is több vasúti kocsit vesz igénybe, mivel 8-10 komplett opera teljes berendezését viszik magukkal. Ez a módszer a Metropolitan szempontjából még New-Yorkban, is azzal a következménnyel jár, hogy a díszleteket a szállítási követelmények szem előtt tartásával készítik el. A tartozékokat a vasúti kocsikhoz méretezik. A nehezebb megvilágítási hatásokat kerülik, mivel a turnén nem valósithatók meg. Ez az egyik legfontosabb oka annak, hogy a Metropolitan még nem ismeri a modern színpadképet. Most foglalkoznak az opera átépítésének gondolatával, amelynek során jelentős korszerűsítéseket vettek tervbe. A newyorkl Broadway szinházak tisztán üzleti alapon játszanak. Egyedül a New York City Opera kap bizonyos támogatást, mégpedig abban a formában, hogy nem fizet bérleti dijat és a villamos áramot is költségmentesen kapja, de ez a szinház télen mindössze három hónapot, tavasszal pedig csupán alig néhány héten keresztül játszik. A Broadway szinházak átlagos befogadó képessége 1500-2000 személy, földszintből és igen magas, rendszerint meredek erkélyből állnak, szinpadi részlegük igen kicsi, hátsó szinpad, vagy oldalszinpadok nincsenek /a Metropolitanban sem/. Az élőcsarnokok és a ruhatárak is rendkívül szűkek és ezért a legtöbb néző kabátban ül a nézőtéren. Igy tehát a színházakból hiányzik az európai fogalmak szerint annyira fontos ünnepi atmoszféra. A nézők is ennek megfelelően öltöznek. Az estélyi ruhák összegyűrődnének és a nagy tömegben hatástalanok lennének. Számos szinház csak a televízió céljait szolgálja. Ezért ma már meglehetősen kevés a szinház, amelyeket a vállalkozók különben is sokszor évekre előre kibérelnek.