Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 2. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 2., Budapest, 1960)

foglali iák, sőt nagyszámú amerikai színpadot is felölelnek, A forgószínpad villamosítása és fokozatos fejlődése számos rajzon tanulmány ózna tó . Az Intézet f otoarchivumában sokezernyi színpadképet őriznek, amelyek a pontos előadásokat néha teljes sorozatokban mutatják be. Ugyancsak megemlíthetjük a szinházzal foglalkozó ujsággyüjteményt, nemkülönben a film- és magnetofon-tárat, valamint a programfüzet-gyűjteményt. Jelentős fontossága van az Intézet levélgyüj töményének is. Igen gazdag a Szinház tudományi Intézet bábjáték gyűjteménye. A legrégebbi kölni bábuk mellett megtalálhatók a Bécsből, Hamburgból, Olaszországból, Belgiumból stb. származó, nagyrészt korabeli figurák is, A kinai, járai, törck, sőt az indiai árnyjáték is rendkivül gazdagon képviselteti magát .Teljesség szempontjából ugyancsak egyedülálló a báb- és árnyjáték szakirodalma, továbbá a kéziratos rész /több, mint 2000 példány/, nemkülönben a báb játékkal foglalkozó grafikai és festmény-anyag. A fent felsorolt szinház történelmi tárgyak tulajdonképpen csak egyszerű ereklyegyüjteménynek minősülnének, ha nem kötné össze őket az a nagy belső Összefüggés, amely életet önt beléjük. Az Intézet előadásaiban és a gyakorlati szakemberek részére tartott tanfolyamai során, a korszerű szinpad problémáit ugy ismerteti az érdekeltekkel, hogy közben tudatosítja bennük a multat is. A jövő dramaturgjai, kritikusai, játékvezetői ezenfelül a gyakorlati foglalkozások és stúdió előadások során arra is lehetőséget szereznek, hogy az elméleti tudást gyakorlattá válthassák át. Igy tehát az Intézetben felhalmozott tudás nem csupán a mult kikristályositása, nem halott könyvtudomány, hanem kizárólag arra a célra szolgál, hogy a mult alapján a jövőt építse.