Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 2. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 2., Budapest, 1960)

Az emeleten ezenkivül még külön kiállitás mutatja be a népi játékokat és szokásokat, különös tekintettel a színjátszásra. Az emberi játékösztön megnyilvánulásának legősibb bizonyítékaként számos démonmaszkot láthatunk ott; a maszkok nagyrészt Tirolból, Dél-Németországból és Svájcból származnak, de ezenkivül számos képdokumentum is disziti a termeket. Afrika népeinek színjátszó művészetét rengeteg maszk bizonyítja. Már maga a kiállitás is gazdag bőségben tárja a néző elé az anyagot, de ezenkivül az intézet egyéb szobáiban is számos olyan gyűjteményt helyeztek el, amelyek kiállítására nem nyilt mód. Valamennyi gyűjtemény középpontjában a grafikai gyűjtemény áll, amely az egész szinháztörténeimet felöleli és szinte a föld valamennyi országára kiterjed. A régebbi grafikai alkotások /mintegy 30 000 lap/ között igen nagy arányban találhatók eredeti rajzok, tervek stb. A jelenkort 20 OOO-nél jóval több eredeti terv képviseli, közöttük a korszerű szinház legfontosabb képviselőit is megtalálhatjuk. Igy például, hogy csupán egyetlen példát emiitsünk, Max Reinhardt színpadképei bemutatják e zseniális rendezőnek szinte egész életpályáját. A bőséges anyagot külföldön és belföldön már többször kiállították. E ki állitások szinháztörténelmi példákat öleltek fel, de foglalkoztak egyes szakterületekkel is, mint amilyen például Shakespeare,- Mozart és Hauptmann müveinek szinpadi megvalósitása. Jelenleg azzal foglalkoznak, hogy a kölni egyetem termeiben időről-időre egyes művészek alkotásait ismertető kiállításokat szervezzenek. Külön osztály foglalkozik híres művészek dráma-illusztrációival, hiszen ezek - ha csak közvetett uton is - a színpadkép megvalósítását szolgálják,amire a múltban már számos példa cJ:adt. Igen gazdag az intézet könyvtára is. Ez idő szerint 60 000 kötetnyi szinházi irodalommal rendelkezik, amely megfelelő felosztásban, a dráma, a szinpad, valamint a velük kapcsolatos egyéb határterületeket is magában foglalja. A színpadképeken kivül hires igazgatók, színészek, szinpadtechnikusok stb. hagyományozták gyűjteményüket a kölni Szinháztudományi Intézetnek. E hagyatékok terjedelmére vonatkozólag tar Ián elegendő, ha utalunk arra, hogy a forgószínpad feltalálója Karl Lautenschläger teljes tervarchivuma megtalálható az intézetben. Z tervek majdnem az összes nagy európai színházat magukban