Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 2. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 2., Budapest, 1960)

setét szemléltet. Amint az ábrán látható, az S hangforrásból kiinduló hanghullámok különféle, egészen eltérő irányú felületekről visszaverődve az E pontban találkoznak. Ilyen "homorú tükör" hatások akaratlanul is felléphetnek olyan esetben, ha nagyobb szinpadon egyes hangvisszaverő falakat, véletlenül egymáshoz viszonyított olyan szögben állítanak fel, amely kedvezően segiti elő a hang most emiitett koncentrálódását. A 8. ábrán mutatjuk be a "Prinz von Homburg" cimü szinmü második felvonásának 3-8 jelenetéhez tartozó színpadképet /falusi ház szobája/. A nagyméretű és az egész szindarab alatt változatlanul megtartott diszletek közé három falat és a szobácska egy darabját tolták be. Ha a szinész az emiitett három fal előtt egy bizonyos meghatározott helyen állva beszélt, akkor a nézőtérnek mintegy a közepén bizonyos esetekben visszhangszerü hangelmosódást figyelhettek meg,amely azután azonnal eltűnt, amint a szinész akár csak egyetlen lépést is tett. A berajzolt hangsugarak minden további nélkül magyarázatot adnak erre a jelenségre, mivel a három - közel azonos futási idejű - hangvisszaverődés gyújtópontjának azonnal igen messzire 8.ábra Három hangvisszaverő kuli

szszafal által kifejtett homorutükör hatás. Kleist: "Prinz von Homburg" cimü színdarabjának egyik jelenete, alaprajzban, a nézőteret is berajzolva. Schiller- Theater, Berlin.