Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 2. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 2., Budapest, 1960)
el kell távolodnia, ha a forráspontot akár csak egyetlen lépéssel is arrébb helyezzük. Az emlitett jelenség annak idején 'csak keveseknek tünt fel és az előadást egyáltalán nem zavarta. Itt csak azért közöljük, mivel igen jellegzetes példának tartjuk, amelyet különben e cikk szerzője maga is megfigyelt. Tanulmányunk első ábráján hosszmetszetben egyszer már bemutattuk a frankfurti Városi Szinházat. Ebben a szinházban mintegy halmozódnak a szinpadi akusztika szempontjából kedvezőtlen körülmények: Viszonylag nagy szinpadnyilás és szinte egyedülállóan nagyméretű légterű szinpadtér, amelynek belső mélysége egymagában 39 méter! Magától értetődő, hogy a rendezés mindenkor szivesen használja ki ezeket a térbeli adottságokat, amelyek főleg a rendkivül hatásos szinpadmélység révén gyakorolnak benyomást a nézőre. Igy azután akarva-nem akarva, szükségszerűen bekövetkezett valamennyi fent emiitett akusztikai hiba. A rendezés azonban a diszletezőkkel, a műszaki vezetővel és a tanácskozásokba bevont akusztikai szakemberrel együttműködve olyan megoldást talált, amely a művészi szándékok minden megkárosítása nélkül akusztikailag mintaszerű eredményt szolgáltatott. Az alanti 9. ábrában bemutatjuk az egyik különösen jól sikerült szinpackiképzést. A szóbanforgó darab "Wallenstein halála", amelynek diszleteit Rolf Kristiansen tervezte. A jelenetek legnagyobb részében mintegy 25 méter szinpadi mélységet használtak. Az oldalfalakat és a hátsó diszlet által megoldott térlezárást ugy oldották meg, hogy a függönyvonaltól számítva mintegy 10 méterrel kezdődve csupán gyenként hangvisszaverő felülettel képezték ki Őket. Magát a hátsó díszletet csak egész vékonyan alapozták és az előtte felfüggesztett fátyol segítségével viszonylag erősen hangelnyelővé alakították ki. Az öt oldalsó belépőnyilás megakadályozta, hogy kifejezett hangviszszaverődések keletkezhessenek. A nézők látókörén, kivül panoráma függönyt czereltek fel, amely megakadályozott minden akusztikai kapcsolatot a szinpad légterével. A szinpadnyilás közelében azonban mindkét oldalfalat enyvezett lemezből és hangvisszaverő kasirozásból készitették el. A nézők az ügyes festési megoldások révén nem vehették észre, hogy a diszleteket helyenként egymástól eltérő anyagból készitették el. Az emiitett két hangvisszaverő oldalrész egyenként mindössze 6 méter széles volt. Igy tehát egy-
