Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 2. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 2., Budapest, 1960)

Matvejev : A színpadi világítóberendezések kiszámításának nomografikus módszere 11/2/1960 A szerző* a műszaki tudományok kandidátusa, Moszkvai Energetikai Intézet* A szinpadi világitőberendezések kiszámítását a szinpadi horizontális és vertikális világítás meghatározása céljából szokták végezni* A vertikális világítást a padlózat fölötti 1.75 m magasságban számítják ki, a horizontálisát a szinpadi padlózat szintjén* A kiszámítást a "fehér fény" csoport statikus világítóberendezéseire végzik* Statikus Világítóberendezések a színpadon a szufitták, a korlát és a nézőtéren elhelyezett reflektorok. Ma a szufittákat a szinpadi térség területével összefüggésben a "Gosztyeaszvjet" gyár által készített berendezések csoportjaiból állítják össze. Kis klub- és színházi színpadokon, többnyire KS-3 jelű kamara-szufittákat használnak, rendes, 100200 W teljesítményű villanyégőkkel. Nagy színpadokon KS-4 jelű világitótesteket helyeznek el 300 W teljesítményű égőkkel és KSz-4 H jelű világítóberendezéseket, 300 és 500 W teljesítményű tükörlámpákkal. A nagy színpadok korlátja részben RSZ-4 jelü,ZN5 és ZH-7 márkájú, 300 W teljesítményű tükörlámpákból tevődik össze. Az emiitett készülékek világitóképességének görbéit a 7. és 9. sz. ábrák mutatják be. Mindezek a leirt világítóeszközök a szinpadon sorban találhatók és az egymástól azonos távolságban elhelyezett legpontosabb világositási elemek csoportját képviselik. A távköz a legnagyobb a tükörlámpás szufittáknál, ahol egyenlő 1 m-rel* Mindezek ellenére a világítás méretezése és kiszámítása a szinpadi padlózaton, a szufitták tengelye szerint, azt mutatja, hogy a megvilágitás gyakorlatilag azonos mind a világítóberendezés alatt, mind a berendezések közötti helyeken, a gyakorlatban használt legkisebb függönymagasságnál, 5 m-nél. Más világositási eszközöknél a távköz a világosltáeí egységek között kisebb