Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 2. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 2., Budapest, 1960)

X. ábra /0.6 - 0.9 m/ és a vi­lágitóképesség" görbéi szélesebbek, úgyhogy a szufitták tengelye sze­rint világitásnak még kisebb kilengést adnak. Ez a körülmény lehetővé teszi, hogy a felső vi­lágítás eszközeit és a korlátot a világítás kiszámításánál relativ y világitŐképességü világositósornak te­kintsük. A világitősor d L elemének világitóké pas­sage a y és szögekkel meghatározott irányban /9. sz. ábra/ fejezhe­tő ki: d I f<x, m Iff /ec/ d L t ahol f /ct / m m rilá­gitóeor fény alkjában történi szóródást Jel­lemző funkcióval. A világitóképesség görbéinek elemzés* le­hetőséget nyújt arra, hogy a gyakorlathoz elegendő pontossággal kiszámíthassuk az f /cC / funkciót, amely « cos < a KS-3, KS-4. szuflttáknál és f /oc/ m cos: oC az MSZ-4 M szufittáknál és as RSZ-4 korlátoknál. Az ilyen fényszóródásu sorokban lévő fényfor­rásokra a horizontális világítást Így állapltjuk megt 2. ábra KS-3 és KS-4 tipusu felfüggeszthető világítókoriétok Eg Hr

Next

/
Thumbnails
Contents