Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 1. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 1., Budapest, 1960)

Színpad és közönség

túlságosan egymástól. A zenekarnak a színpadtól való elválasztása - ami a zenei élménynek a zárt térségben való elmélyítése szempontjából olyan fontos és előnyös - tulajdonképpen a szabadtéri színházban jelent csődöt. Az egyes énekesek és a zenekar közötti aránytalanság különösen a szabadtéren ütközik ki; egyes hangforrásokat anyagilag is ellensúlyozni kellene. Talán a madrigálok és a zenei kiséret nélküli karénekek időnként előnyösebbek volnának, máskor pedig az éneknélküli zene. Ezek a gondolatok - amelyek természetesen távolról sem merítik ki a szabadtéri játék lehetőségeit - tapasztalt szinházi szakember által feldolgozva, gyakorlati alapot képezhetnének a szabadtéri színházak megalkotásához, egyúttal az ilyen létesítmények alkotói számára munkaprogrammul is szolgálhatnának. A fő színpadnak nem kell tul mélynek lennie és alacsonyan feküdnie a széles és lapos színpadok előnyösebbek. Ha természetes mélyedéseket használnak fel a nézőtér amfiteátrumszerü elhelyezésére, gyakran a legalacsonyabb pontot - a magasság szabályozása nélkül - hagyják meg a szinpad számára. Ezzel akusztikai hiba keletkezik, amely azt okozza, hogy a sugár magán a színpadon elhangzott szó fölött kihallatszik. A természetben néha koncentrálódik a hangvisszaverődés és erősebb, mint a közvetlen hang, amely pedig - éppen ellenkezőleg - szétszóródik. A hangvisszaverődésnek a közvetlen hangot erősítenie kell a nézőtér felülete irányában. A szabadtéri szinház tengelyét ugy kell megválasztani,hogy /észak-dél, a szinpaddal az északi részben/ a nap ne süssön közvetlenül sem a közönség, sem a színészek arcába. Esztétikai szempontból kívánatos, hogy a táj a lehetőség szerint megbontatlan maradjon és a szinház épületei ne torzítsák el. Az egész körzetet látáBi és hallási szempontból a szinház érdekterületének kellene nyilvánítani, mégpedig nemcsak a szárazföldön, hanem a levegőben is /repülőjárat iránya/. Az olyan színháznál, amely szférájába további tájakat is belefoglal, nemcsak a tulajdonképpeni színházon belüli jó hangvisszaverődésre kell gondolnunk, hanem a szélesebb akusztikai körzetre is, hogy a távolról szóló ének is jól hangozzék /födött hang, vagy mozgó hangforrás/. Ezek az atmoszférikus akusztika feladatai, amely nincs