Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 1. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 1., Budapest, 1960)
Színpad és közönség
annyira elhatárolva éa kikísérletezve, mint a zárt térségek akusztikája. A természetben mindenesetre nincs utóhang, amely például a csarnok akusztikájának meghatározására szolgál, A szabadtéri akusztika feladatai általában sokkal szélesebbek és a helyi körülményeknek alapvető szerepük van. A talaj összetételének hatása ezideig még nem tisztázott, az akusztikai előnyöket többnyire a kedvező visszaverődéseknek tulajdonítják, amelyeket a talaj konfigurációja alátámaszt; feltételezhető azonban, hogy a talaj szerkezeti tulajdonságai is hozzájárulnak valamilyen módon az atmoszférikus akusztikához. A normális hang a levegőben 340 m, a vízben 1440 m, a homokkőben 2300 m, a fában 4000 m másodpercenkénti sebességgel terjed. A viz közelsége jó akusztikai befolyást gyakorol azáltal, hogy a hang a nedves levegőben gyorsabban terjed, mint a szárazban. Az antik szinházak építőinek akusztikai ismereteit - ezek többnyire szabadtéri szinházak voltak - inkább ösztönöseknek kell tekintenünk. Szabályaik abból indultak ki, hogy a hangot nemcsak fizikailag, hanem zeneileg is fel kell fogni. Ugy gondolták, hogy a hang két irányban különbözőképpen terjed - vízszintesen ugy hullámzik, mint a viz szine, magasságba pedig valamiféle hengerekben terjed. A hang sebessége függ az irányitól - magasságba kétszer olyan gyorsan terjed, mint vízszintesen. A nézőteret ezen az alapelven építették fel - az amfiteátrum emelkedése a magasságnak a szélességhez márt 1:3 arányának felelt meg. Az atmoszférikus akusztikával részletesebben foglalkozott az amerikai Humphyreys, főként ami a szélnek és a melegnek a hangra gyakorolt hatását illeti. Elmélete szerint, ugyanúgy mint a fény tükröződésnél itt hangtükröződés keletkezik, ami a hanghullámok bizonyos deformálódásakor áll elő. Beszélhetünk azután alsó és felső hangtükröződésről, aszerint, hogyan változott a hangrétegek hőmérséklete. Egyes hullámokban a hang tükröződés utján teljesen el is tűnhet. A felsőh rétegekben a hallhatóság hatéra teljesen korlátozott - fölötte már nem hallani a hangot-, ez az oka a harangok magas tornyokban való elhelyezésének, hogy a hangot magasra vigyék és ezzel mese?. ire terjedjen. Hunrohyregs elmélete helyenként közeléll az antik szinházak építőinek ösztönös nézeteihez.
