Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 1. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 1., Budapest, 1960)

Színpad és közönség

A diszletek szállítása 9/1969 Sem az utazó-, sem az állandó telephelyű színházaknál nem lehet elképzelni a művészeti - műszaki üzemeltetést megfelelő szállítóeszköz nélkül. A szállítóeszköz szükségessége az utazó színházaknál természetes. Az állandó telephelyű színházaknál a probléma onnan származik, hogy a szinházi diszletanyag terjedelme - a szocializmus építésének feltételei között - nagyobb di

szletraktározási térségeket igényel, mint amilyenekkel a mult század végén, esetleg századunk elején épitett szinházak tervezői számoltak. A pótlólag felépített díszletraktárak térségei pedig rendszerint néhány kilométernyi távolságra vannak a színháztól. Az uj szinházak épitésénél ezért fontos lesz szem előtt tartani ezt a szempontot.Az erőfeszítéseket arra kell összpontositani,hogy a szinházi üzem minden részét - beleértve a díszletraktárakat is egyetlen épületkomplexumba hozzuk Össze. Ezzel megteremthetjük a szinházi üzem további gépesítésének előfeltételeit,a munkahelyek szervezeti összpontosítását, tehát a munkák minőségi és gazdasági eredményességének növelését. A diszletszállitás kérdése azoknál a színházaknál válik különösen égetővé,amelyek nem rendelkeznek megfelelő kéziraktárral, ahol kényelmesen el lehet raktározni legalább 2-3 teljes kiállítást. Például a kassai állami színházban. Ezért a kassai szinház dolgozói már néhány évvel ezelőtt igyekeztek megoldást találni, diszlefíszállitásra alkalmas motoros jármú formájában. Ez jó szolgálatot végzett volna odahaza Kassán és a tájelőadásokon, az időjárási viszontagságok között is. A szinház dolgozóinak hosszabb ideig nem sikerült olyan gyártó céget találniok, amely a motoros disz letszállító jármű elkészítésére vállalkozott volna. Az ügy akkor kezdett igen sürgetővé válni, amikor a színház az 1955 évi megrendelés alapján 1956-ban kapott egy skoda 706-RO gyártmányú alvázat. Az alváz