Dr. Taródi-Nagy Béla szerk.: Szcenográfia 1. (Színpad és közönség. Működéstani könyvtár 1., Budapest, 1960)

Színpad és közönség

rendelkező anilin-festékek sokkal jelentősebb szerepet fognak játszani a színpadi diszletfeetészetben, mint eddig. Az Állami Akadémiai Nagyszínház laboratóriuma csak azért tudott eredményt elérni az enyves festékekhez szolgáló uj alapfesték és ragasztóanyag előállításában, mert kitartóan igyekezett megoldani ezt a problémát és a szinház díszlettervezője és vegyész mérnöke is szorosan együttműködve egészítették ki egymás munkáját. Csakis az alkotó kezdeményezésen a tudomány képviselőivel való szoros együttműködés alapján fejleszthetjük tovább a szovjet szinpadi technikát. Variálható szinháztérség 2/1960 A szinház kultúrpolitikai küldetésének az uj művészeti kifejezéssel való szoros kapcsolata, kettőjük kölcsönös feltételezése, elképzelést nyújtanak a Munka Színháza első tervének hatékonyságáról. Maga a színházépület megvalósította a színpadnál a nézőtérrel való egyesítését, amely számára a gépesített padlózat biztosítja a nagy változtathatóságot és a variálható elrendezést, amelyet minden insscenáláshos a sajátságos szükségleteknek megfelelően valósit meg* A Munka Színházában a színház térség megváltoztatásának javasolt skálája igen széles, a drámai színészi tevékenység leegyszerűsítését és közeledését eredményezi, mindamellett pedig egyesit! magéban a szinház valamennyi történelmi formáját. Ez elsősorban a "felszabadított" szinpadnyilásos szinpad kialakításának lehetősége, mint további cirkuszi forma, mégpedig közepes vagy szélsőséges formában. E variánsok mellett a javasolt szinháztérség kialakítása más történelmi formákat is kihasználhat, példa a japán színházét. A legnagyobb inszcenálási lehetőségeket jyujtja a szabaddá tett szinpad, amely a játékfelületet több hosszanti vagy haránt-irányban elhelyezett részre bontja.