MAGYAR SZÍNPAD 1907. március (10. évfolyam 60-88. sz.)

1907-03-21 / 80. szám

1907 mő-czius 21. M. KIR. OPERAHAZ. „A zsidónő" szövege. Első felvonás. Tér a konstanzi templom előtt. Zsigmond király győzött a husziták ellen s a nép hálaadó isteni tiszteletet tart. Szemben a templommal áll egy zsidó ékszerésznek, Eleázár­nak a háza, a ki nem vesz tudomást a mai ünnepről és nyugodtan dolgozik. A kihallatszó zörej figyelmessé teszi a népet is. Lipót her­czeg álruhában közeledik, Albert megismeri. A berezeg kéri, hogy senkinek se árulja el titkát. Ö ugyanis szereti Rechát s hogy szerelmét bizto­san megnyerje, mint zsidó festő lépett fel náluk. Ruggiero, midőn jő, hogy az ünnepséget a császár nevében kihirdesse, elfogatja a zsidót és leányát és börtönbe viteti őket, mivel dolgoztak Midőn a fanatikus nép halálukat követeli, meg­jelenik Brogny, a zsinat elnöke s megismeri Eleázárt, kinek két fiát Rómában annak idején a máglyára vitette. Azóta Rrogny — ki Rómá­ban még boldog családapa volt s csak mióta családját elveszítette, lett pappá — szelídebb lett s most megkegyelmez Eleázárnak, sőt kéri, hogy legyen barátja és bocsásson meg neki. Soha!" szól Eleázár. Leopold szerenádja. Recha. kéri Sámuelt — mert ezen név alatt ismeri — jöjjön el hozzájuk este és beszéljen atyjával. A nép gyülekezik a nagy ünnepélyre. Rordal. Ballet. Recha és Eleázár is elvegyülnek a nép közé, de visszaszorulnak a templomlépcsőig. Ruggiero dühösködik, hogy mint zsidók olv szemtelenek és oda merészkednek állni a templom lépcsőjére. Ismét börtönbe akarja őtet ítéltetni, a nép halálukat kívánja. Albert katonái­val éppen foganatosítani akarja az ítéletet, midőn Lipót fülébe sug valamit. Albert erre szabadon bocsátja a zsidót és leányát, bár a nép morog. A császár bevonulása. Lipót, midőn a császár megjelenik, eltakarja arczát. Második felvonás. Eleázár lakása. Húsvét első estéje. A zsidóknál ekkor szokásos széder­ünnepély. Az asztalnál sok zsidó vendég, köztük a herczeg is. Egyszerre kopogtatnak künn. A vendégek elszélednek. Leopold egy szögletbe vonul és fest. Eleázár reszketve nyit ajtó Eudoxia jött kíséretével, ékszereket akar vásá, rolni imádott vőlegénye, Lipót herczeg számára midőn távozik, Recha kérdőre vonta Lipótot miért viselkedett oly különösen Eudoxia jelen­létében. A herczeg mindent meg akar mondani és kéri Rechát, engedje meg, ha atyja alszik hogy ő visszajöhessen. Recha nagynehezen bele­egyezik. Románcz : énekli Recha. Eleázár alszik már és Lipót visszatér. Megvallja, hogy keresz­tény, de kész Rechával együtt megszökni. Recha nem meri anyját elhagyni. Végre mégis elhatá­rozza magát, de éppen mikor indul, jő Eleázárt Mikor megtudja, hogy Lipót nem zsidó s csak színlelte a vallást, le akarja szúrni, de Recha közbeveti magát s kegyelmet kér. Eleázár bele­nyugszik inár, hogy Recna az idegen felesége legyen, csakhogy leánya boldogságát ne zavarja Ezt a herczeg persze nem teheti. Eleázár rá­rohan, Recha vissza akarja tartani, ezalatt Lipót elszaladt. Eleázár utána dobja tőrét s a küszöbön összerogy. Harmadik felvonás. Királyi csarnok. Ven­dégsereg az asztaloknál. A háttérben a nép, köztük Eleázár is és Recha. Ballet és karének. Eleázár átadja Eudoxiának a tőle megvett ékszert, a ki viszont Lipótot felszólítja, hogy vegye a drága kincset birtokába, mint jövendő férje. Most felszólal Recha. Tiltakozik, hogy egy bűnös legyen a császár húgának hitvese. A herczeg hamisan esküdött és tiltott viszonyt folytatott egy zsidó leánynyal — ö vele. Brogny elátkozza a zsidókat és exkommunikálja a herczeget. Mindhármajukat fogságra vetik. Negyedik felvonás. Törvényszéki terem, Eudoszia magához hivatja Rechát és könyörög a zsidónőnek, hogy mentse meg Lipót életét ! olyképen, hogy a biróság előtt ártatlannak I vallja öt. Recha, a ki még mindig szereti Li- : pótot, nem akarja az ö halálát és elhatározza, hogy szerelmese javára fog vallani. A bibor­nok kisérletet tesz Eliázár megmentésére, azt ajánlván neki, hogy térjen át a keresztény vallásra. Eliázár azonban mint hithű zsidó akar meghalni, azzal fenyegetödzik azonba hogy halála előtt bosszút fog állani egy keresz­tényen. Emlékezteti a bíborost arra a napra, s kolai et zenekari hangszerek a melyen a felesége és gyermekei tüzbalált haltak égő házában, egy leányát megmentette, még él, de nem mondja meg hol van, s { a bibornok mélyen megrendülve távozik. I Eliázár egyedül marad; szereti Rechát, mint saját gyermekét, de nem az, — kétség ragadja meg lelkét, vájjon feláldozza-e őt és az ég­hez imádkozik, hogy világosítsa meg agyát. Ötödik felvonás. Tér Constanzban, forró vizzel teli üsttel, melyben Rechnak meg kell halnia. A szinpad telve van néppel. A menet, melyben Eliázárt és Rechát hozzák, élén a biborossal megérkezik. Felolvassák a halálos Ítéletet. A két zsidónak meg kell halnia, Lipót tot száműzésre Ítélték, mert Recha az ő ártat­lanságát bizonyította. Eliázár ismét ingadozni kezd, megkérdezi Rechától, vájjon nem akar-e, mint keresztény nő élni, de Recha azt feleli, hogy mint zsidónő, vele együtt akar meghalni, Rechát az üsthöz vezetik és abban a pillanat­ban, a melyben meghal, Eliázár a biboros felé ezt kiáltja: „Nézd, az ott a te gyermeked!« NEMZETI SZÍNHÁZ, A »Hedda Gabler« szövege. Hedda Gabler, Gabler tábornok körül­rajongott és ünnepelt leánya, egy jámbor, nem nagystilü és szűkös anyagi viszonyok között élö tudóshoz: Thesman Jörgenhez megy nőül, a ki várje tanári kinevezését. Hedda nem szereti, sőt unja férjét és kicsinyes világát. Nem tudja el­felejteni Lövborgot, a nagy tettekre és dicső­ségre hivatott tudóst, a ki talán az egyetlen volt, a kinek érzelmeivel leánykorában foglal­kozott. Ez a Lövborg könnyelmű életet élt, örök­ségét elpazarolta és társadalmilag is eljátszoita játékait. Megismerkedett egy szerencsétlen há­zasságban élő asszonynyal: Elvsted asszonynyal — a kivel Hedda együtt nevelődött az intézet­ben — és ez az asszony visszaadta munka­kedvét, valósággal munkatársa lett: fönn, észa­kon, szinte vele együtt irta meg két müvét; az egyik már meg is jelent és nagy feltűnést keltett, a másik — életének főműve, legsike­rültebb munkája, mely nevét nagygyá teendi — kéziratban teljesen készen van. Lövborg visszatér a fővárosba, a hová Elvs­tedné, a ki férjétől és családjától megszökik, követi. Hedda Gabler fogadja Lövborgot, de érzi, hogy kettőjük között áll Elvstedné. Lövborg régi barátjával: Jörgennel elmegy Brach tanácsos legénymulatságára, a hol reggelig dorbézolnak. Hajnalban Lövborg elvesziti nagy müvének nála lévő kéziratát, melyet az utczán Jörgen megtalál. A kézirat Hedda kezébe kerül. Lövborg örökre elbúcsúzik Elvstednétől és azt hazudja neki, hogy „közös" müvüket — mely valósággal a gyermekük — darabokra tépte és a fjordba dobta. Hedda tanuja ennek a jelenetnek és utána ő is örök bucsut vesz Lövborgtól és emlékül átadja neki atyja két pisztolya közül az egyiket. Lövborg és Elvstedné „gyermeke" — összetépi és a tűzbe hajítja. Lövborg azzal a pisztolylyal, melyet Hedda adott neki: agyonlövi magát egy régebbi fél­világi barátnőjével a lakásán. Jörgen, Hedda és Elvstedné ezt a hírt Brach tanácsostól tudják meg, a kinek tudomása van arról, hogy a pisztolyt Hedda adta Lövborgnak. E titok bir­tokában reméli, hogy — a mire régen vágyik — Hedda az övé lesz. De a mig Jörgen és Elv­stedné azon fára'doznak, hogy régi jegyzetekből rekonstruálják az elhunyt Lövborg müvét: Hedda bevonul a másik szobába és atyja második pisztolyával megöli magát. VÍGSZÍNHÁZ, •xxua&sja&pr A »Salome« szövege. Salome, Heródes mostohalánya, beleszeret Keresztelő Jánosba, a kit prédikácriói miatt börtönbe vetettek, bár Heródes egyébként saj­nálja a prófétát. Babonás hitében kissé fél is tőle. János visszautasítja Salome szerelmét és ezzel maga ellen bőszíti Salomét. A király­leány bosszút forral. A mikor Heródes, a ki büuös vágyódással viseltetik mostohalánya iránt, felhívja Salomét, hogy lejtsen előtte tánezol, a leány kijelenti, hogy megteszi, ha aztán kérhet érte valamit Heródes megígéri, hogy a táncz fejében teljesíteni fogja Saome óhaját. Salome tánezol és aztán János fejét követeli. Heródes hasztalan kérleli a leányt, ez megmarad kíván­sága mellett és Heródes végre is lefejezteti Jánost. Tálczán hozzák a próféta fejét a sze­relmében őrjöngő Sa'omenak, a kit aztán Heródes összekaszaboltat. A „Déryné ifiasszony" szövege. I. felvonás. Thuretzky táblabiró alsó­turai portáján nagy az izgalom. Magyar diátris­ták érkeztek a helységbe és ez ugyancsak fel­izgatja Gábit, a házigazda gyámfiát. Maga Thuretzky azonban édeskeveset törődik színé­szekkel. Neki nagyon rossz véleménye van a komédiásokról és elkeseredve regél arról az előadásról, a melyet Pesten látott és a mely­ben egy suviczkos ábrázatú ember pénzőrt abajgatott. Bezzeg kitüntető előzékenységgel fogadja gróf Szepessyt, a ki abban fárad, hogy német truppot vigyen Kassára. Pedig éppen Kassára készülnek a magyar szinészek is, a kik közt ott van a hires Déryné is. A szegény magyar szinészek összekülönböznek a fuvaros­sal ós e miatt kénytelenek Thuretzky elé járulni panaszukkal. Igy találkozik Déryné ismét Sze­pessyvel, a kivel Bártfán már megismerkedett volt, még pedig ugy, hogy Szepessy felpofozott egy német diákot, a ki fütyülni mert a magyar művésznő játéka alatt. Azóta azonban a gróf hasztalan akart Déryné nyomába jutni. Most ismét találkoznak és a magyar művésznő meg­hódítja a germán szellemben nevelkedett grófot a honi művészet számára. Szepessy elcsapja a német truppot a melyet Kassa számára szer­ződtetett. A felvonásban szereplő magyar szi­nészek közt van Szentpétery, az úttörő magyar szinész és leánya, Zsuzsika, a ki hamarosan megveszi Gabi szivét. Nincs is Gabinak mara­dása otthon és szökik a szinészek után Kassára II. felvonás. Kassán vagyunk a Déryné szállásán. A társulat próbálja a Korány zen­dülését. Déryné dicsőségének tetőpontján van, mindenki csodálja, bár híre a Szepessy prote gáló barátsága folytán szenved. Gabi ott van a szinészek közt és Zsuzsi kezdi megérteni a fiatal szinészt. Persze Thuretzky nem nyugo­dott meg gyámfia szökésébe és már többször vitte haza, de a gyerek mindig visszaszökik. Kilényi, a kit a társulat elcsapott a direkezió­tól, abban mesterkedik, hogy Dérynét elszer­ződtesse, de a művésznő nem akar Kassáról távozni, már csak Szepessy miatt sem. Nagyon szereti a grófot, de semmiképen sem bírható rá arra, mire Lubyné, az uj direktor felesége kéri, hogy pénzt kérjen a gróftól. Lubyné ha­ragjában nagyon megséiti Dérynét, a ki szá­mára a gróf aztán kedves elégtételt készit elő. Sze­péssy felesége meglátogatja a szinésznőt és szeretete jeléül átadja neki a saját menyasz­szonyi ruháját. A hatalmas jelenet hatása alatt Déryné menekülni igyekezik a gróf közelécől és elfogadja Kilényi csábító ajánlatát. Erre aztán az egész trupp Dérynével szökik. III. felvonás. Egy erdélyi helység határá­ban éri utói a gróf Dérynét, de nem tudja többé visszahódítani. A művésznő megindító szavakban búcsúzik töle. A derék Thuretzky is egészen megtért és most már Ielkosedik a magyar színészetért, Gabi pedig, a későbbi Egressy Gabi, ott marad Zsuzsikánál holtomig­lan-holtodiglan. Egy órára nézzük meg az »Apolló« szinház elóada­sait, VIII., Népszinhaz-u. 1—3. Néps;. ihaz mellet'. Elöadasok délután 4-től folytatólag éjfélig. STERMBERG < és kír, udvari h&agsiergyW&n Kerepesi-ut

Next

/
Thumbnails
Contents