MAGYAR SZÍNPAD 1907. március (10. évfolyam 60-88. sz.)
1907-03-21 / 80. szám
1907 mő-czius 21. M. KIR. OPERAHAZ. „A zsidónő" szövege. Első felvonás. Tér a konstanzi templom előtt. Zsigmond király győzött a husziták ellen s a nép hálaadó isteni tiszteletet tart. Szemben a templommal áll egy zsidó ékszerésznek, Eleázárnak a háza, a ki nem vesz tudomást a mai ünnepről és nyugodtan dolgozik. A kihallatszó zörej figyelmessé teszi a népet is. Lipót herczeg álruhában közeledik, Albert megismeri. A berezeg kéri, hogy senkinek se árulja el titkát. Ö ugyanis szereti Rechát s hogy szerelmét biztosan megnyerje, mint zsidó festő lépett fel náluk. Ruggiero, midőn jő, hogy az ünnepséget a császár nevében kihirdesse, elfogatja a zsidót és leányát és börtönbe viteti őket, mivel dolgoztak Midőn a fanatikus nép halálukat követeli, megjelenik Brogny, a zsinat elnöke s megismeri Eleázárt, kinek két fiát Rómában annak idején a máglyára vitette. Azóta Rrogny — ki Rómában még boldog családapa volt s csak mióta családját elveszítette, lett pappá — szelídebb lett s most megkegyelmez Eleázárnak, sőt kéri, hogy legyen barátja és bocsásson meg neki. Soha!" szól Eleázár. Leopold szerenádja. Recha. kéri Sámuelt — mert ezen név alatt ismeri — jöjjön el hozzájuk este és beszéljen atyjával. A nép gyülekezik a nagy ünnepélyre. Rordal. Ballet. Recha és Eleázár is elvegyülnek a nép közé, de visszaszorulnak a templomlépcsőig. Ruggiero dühösködik, hogy mint zsidók olv szemtelenek és oda merészkednek állni a templom lépcsőjére. Ismét börtönbe akarja őtet ítéltetni, a nép halálukat kívánja. Albert katonáival éppen foganatosítani akarja az ítéletet, midőn Lipót fülébe sug valamit. Albert erre szabadon bocsátja a zsidót és leányát, bár a nép morog. A császár bevonulása. Lipót, midőn a császár megjelenik, eltakarja arczát. Második felvonás. Eleázár lakása. Húsvét első estéje. A zsidóknál ekkor szokásos széderünnepély. Az asztalnál sok zsidó vendég, köztük a herczeg is. Egyszerre kopogtatnak künn. A vendégek elszélednek. Leopold egy szögletbe vonul és fest. Eleázár reszketve nyit ajtó Eudoxia jött kíséretével, ékszereket akar vásá, rolni imádott vőlegénye, Lipót herczeg számára midőn távozik, Recha kérdőre vonta Lipótot miért viselkedett oly különösen Eudoxia jelenlétében. A herczeg mindent meg akar mondani és kéri Rechát, engedje meg, ha atyja alszik hogy ő visszajöhessen. Recha nagynehezen beleegyezik. Románcz : énekli Recha. Eleázár alszik már és Lipót visszatér. Megvallja, hogy keresztény, de kész Rechával együtt megszökni. Recha nem meri anyját elhagyni. Végre mégis elhatározza magát, de éppen mikor indul, jő Eleázárt Mikor megtudja, hogy Lipót nem zsidó s csak színlelte a vallást, le akarja szúrni, de Recha közbeveti magát s kegyelmet kér. Eleázár belenyugszik inár, hogy Recna az idegen felesége legyen, csakhogy leánya boldogságát ne zavarja Ezt a herczeg persze nem teheti. Eleázár rárohan, Recha vissza akarja tartani, ezalatt Lipót elszaladt. Eleázár utána dobja tőrét s a küszöbön összerogy. Harmadik felvonás. Királyi csarnok. Vendégsereg az asztaloknál. A háttérben a nép, köztük Eleázár is és Recha. Ballet és karének. Eleázár átadja Eudoxiának a tőle megvett ékszert, a ki viszont Lipótot felszólítja, hogy vegye a drága kincset birtokába, mint jövendő férje. Most felszólal Recha. Tiltakozik, hogy egy bűnös legyen a császár húgának hitvese. A herczeg hamisan esküdött és tiltott viszonyt folytatott egy zsidó leánynyal — ö vele. Brogny elátkozza a zsidókat és exkommunikálja a herczeget. Mindhármajukat fogságra vetik. Negyedik felvonás. Törvényszéki terem, Eudoszia magához hivatja Rechát és könyörög a zsidónőnek, hogy mentse meg Lipót életét ! olyképen, hogy a biróság előtt ártatlannak I vallja öt. Recha, a ki még mindig szereti Li- : pótot, nem akarja az ö halálát és elhatározza, hogy szerelmese javára fog vallani. A bibornok kisérletet tesz Eliázár megmentésére, azt ajánlván neki, hogy térjen át a keresztény vallásra. Eliázár azonban mint hithű zsidó akar meghalni, azzal fenyegetödzik azonba hogy halála előtt bosszút fog állani egy keresztényen. Emlékezteti a bíborost arra a napra, s kolai et zenekari hangszerek a melyen a felesége és gyermekei tüzbalált haltak égő házában, egy leányát megmentette, még él, de nem mondja meg hol van, s { a bibornok mélyen megrendülve távozik. I Eliázár egyedül marad; szereti Rechát, mint saját gyermekét, de nem az, — kétség ragadja meg lelkét, vájjon feláldozza-e őt és az éghez imádkozik, hogy világosítsa meg agyát. Ötödik felvonás. Tér Constanzban, forró vizzel teli üsttel, melyben Rechnak meg kell halnia. A szinpad telve van néppel. A menet, melyben Eliázárt és Rechát hozzák, élén a biborossal megérkezik. Felolvassák a halálos Ítéletet. A két zsidónak meg kell halnia, Lipót tot száműzésre Ítélték, mert Recha az ő ártatlanságát bizonyította. Eliázár ismét ingadozni kezd, megkérdezi Rechától, vájjon nem akar-e, mint keresztény nő élni, de Recha azt feleli, hogy mint zsidónő, vele együtt akar meghalni, Rechát az üsthöz vezetik és abban a pillanatban, a melyben meghal, Eliázár a biboros felé ezt kiáltja: „Nézd, az ott a te gyermeked!« NEMZETI SZÍNHÁZ, A »Hedda Gabler« szövege. Hedda Gabler, Gabler tábornok körülrajongott és ünnepelt leánya, egy jámbor, nem nagystilü és szűkös anyagi viszonyok között élö tudóshoz: Thesman Jörgenhez megy nőül, a ki várje tanári kinevezését. Hedda nem szereti, sőt unja férjét és kicsinyes világát. Nem tudja elfelejteni Lövborgot, a nagy tettekre és dicsőségre hivatott tudóst, a ki talán az egyetlen volt, a kinek érzelmeivel leánykorában foglalkozott. Ez a Lövborg könnyelmű életet élt, örökségét elpazarolta és társadalmilag is eljátszoita játékait. Megismerkedett egy szerencsétlen házasságban élő asszonynyal: Elvsted asszonynyal — a kivel Hedda együtt nevelődött az intézetben — és ez az asszony visszaadta munkakedvét, valósággal munkatársa lett: fönn, északon, szinte vele együtt irta meg két müvét; az egyik már meg is jelent és nagy feltűnést keltett, a másik — életének főműve, legsikerültebb munkája, mely nevét nagygyá teendi — kéziratban teljesen készen van. Lövborg visszatér a fővárosba, a hová Elvstedné, a ki férjétől és családjától megszökik, követi. Hedda Gabler fogadja Lövborgot, de érzi, hogy kettőjük között áll Elvstedné. Lövborg régi barátjával: Jörgennel elmegy Brach tanácsos legénymulatságára, a hol reggelig dorbézolnak. Hajnalban Lövborg elvesziti nagy müvének nála lévő kéziratát, melyet az utczán Jörgen megtalál. A kézirat Hedda kezébe kerül. Lövborg örökre elbúcsúzik Elvstednétől és azt hazudja neki, hogy „közös" müvüket — mely valósággal a gyermekük — darabokra tépte és a fjordba dobta. Hedda tanuja ennek a jelenetnek és utána ő is örök bucsut vesz Lövborgtól és emlékül átadja neki atyja két pisztolya közül az egyiket. Lövborg és Elvstedné „gyermeke" — összetépi és a tűzbe hajítja. Lövborg azzal a pisztolylyal, melyet Hedda adott neki: agyonlövi magát egy régebbi félvilági barátnőjével a lakásán. Jörgen, Hedda és Elvstedné ezt a hírt Brach tanácsostól tudják meg, a kinek tudomása van arról, hogy a pisztolyt Hedda adta Lövborgnak. E titok birtokában reméli, hogy — a mire régen vágyik — Hedda az övé lesz. De a mig Jörgen és Elvstedné azon fára'doznak, hogy régi jegyzetekből rekonstruálják az elhunyt Lövborg müvét: Hedda bevonul a másik szobába és atyja második pisztolyával megöli magát. VÍGSZÍNHÁZ, •xxua&sja&pr A »Salome« szövege. Salome, Heródes mostohalánya, beleszeret Keresztelő Jánosba, a kit prédikácriói miatt börtönbe vetettek, bár Heródes egyébként sajnálja a prófétát. Babonás hitében kissé fél is tőle. János visszautasítja Salome szerelmét és ezzel maga ellen bőszíti Salomét. A királyleány bosszút forral. A mikor Heródes, a ki büuös vágyódással viseltetik mostohalánya iránt, felhívja Salomét, hogy lejtsen előtte tánezol, a leány kijelenti, hogy megteszi, ha aztán kérhet érte valamit Heródes megígéri, hogy a táncz fejében teljesíteni fogja Saome óhaját. Salome tánezol és aztán János fejét követeli. Heródes hasztalan kérleli a leányt, ez megmarad kívánsága mellett és Heródes végre is lefejezteti Jánost. Tálczán hozzák a próféta fejét a szerelmében őrjöngő Sa'omenak, a kit aztán Heródes összekaszaboltat. A „Déryné ifiasszony" szövege. I. felvonás. Thuretzky táblabiró alsóturai portáján nagy az izgalom. Magyar diátristák érkeztek a helységbe és ez ugyancsak felizgatja Gábit, a házigazda gyámfiát. Maga Thuretzky azonban édeskeveset törődik színészekkel. Neki nagyon rossz véleménye van a komédiásokról és elkeseredve regél arról az előadásról, a melyet Pesten látott és a melyben egy suviczkos ábrázatú ember pénzőrt abajgatott. Bezzeg kitüntető előzékenységgel fogadja gróf Szepessyt, a ki abban fárad, hogy német truppot vigyen Kassára. Pedig éppen Kassára készülnek a magyar szinészek is, a kik közt ott van a hires Déryné is. A szegény magyar szinészek összekülönböznek a fuvarossal ós e miatt kénytelenek Thuretzky elé járulni panaszukkal. Igy találkozik Déryné ismét Szepessyvel, a kivel Bártfán már megismerkedett volt, még pedig ugy, hogy Szepessy felpofozott egy német diákot, a ki fütyülni mert a magyar művésznő játéka alatt. Azóta azonban a gróf hasztalan akart Déryné nyomába jutni. Most ismét találkoznak és a magyar művésznő meghódítja a germán szellemben nevelkedett grófot a honi művészet számára. Szepessy elcsapja a német truppot a melyet Kassa számára szerződtetett. A felvonásban szereplő magyar szinészek közt van Szentpétery, az úttörő magyar szinész és leánya, Zsuzsika, a ki hamarosan megveszi Gabi szivét. Nincs is Gabinak maradása otthon és szökik a szinészek után Kassára II. felvonás. Kassán vagyunk a Déryné szállásán. A társulat próbálja a Korány zendülését. Déryné dicsőségének tetőpontján van, mindenki csodálja, bár híre a Szepessy prote gáló barátsága folytán szenved. Gabi ott van a szinészek közt és Zsuzsi kezdi megérteni a fiatal szinészt. Persze Thuretzky nem nyugodott meg gyámfia szökésébe és már többször vitte haza, de a gyerek mindig visszaszökik. Kilényi, a kit a társulat elcsapott a direkeziótól, abban mesterkedik, hogy Dérynét elszerződtesse, de a művésznő nem akar Kassáról távozni, már csak Szepessy miatt sem. Nagyon szereti a grófot, de semmiképen sem bírható rá arra, mire Lubyné, az uj direktor felesége kéri, hogy pénzt kérjen a gróftól. Lubyné haragjában nagyon megséiti Dérynét, a ki számára a gróf aztán kedves elégtételt készit elő. Szepéssy felesége meglátogatja a szinésznőt és szeretete jeléül átadja neki a saját menyaszszonyi ruháját. A hatalmas jelenet hatása alatt Déryné menekülni igyekezik a gróf közelécől és elfogadja Kilényi csábító ajánlatát. Erre aztán az egész trupp Dérynével szökik. III. felvonás. Egy erdélyi helység határában éri utói a gróf Dérynét, de nem tudja többé visszahódítani. A művésznő megindító szavakban búcsúzik töle. A derék Thuretzky is egészen megtért és most már Ielkosedik a magyar színészetért, Gabi pedig, a későbbi Egressy Gabi, ott marad Zsuzsikánál holtomiglan-holtodiglan. Egy órára nézzük meg az »Apolló« szinház elóadasait, VIII., Népszinhaz-u. 1—3. Néps;. ihaz mellet'. Elöadasok délután 4-től folytatólag éjfélig. STERMBERG < és kír, udvari h&agsiergyW&n Kerepesi-ut