MAGYAR SZÍNPAD 1907. január (10. évfolyam 1-31. sz.)

1907-01-03 / 3. szám

1907. január 4. 3 r.i OPERAHÁZ. rTell Vilmos" szövege. Első felvonás. Bürglen. Uri kantonban. Tér a vierwaldstäti tó előtt Teli házával. Az összegyűlt földmives nép üdvözli a tavaszi reggelt; a'tó felől hallatszik a halász éneke, mely Teli és családja belépőjével egy kvartettet képez. Lakodalmi ünnepre készül és ősi szokás szerint a legöregebb polgár — Melchthal — áldja meg az ifjú párt és fohászkodik boldogságukért, valamint, hogy Arnold, fia is mielőbb a házasulók közt legyen. Melchthal a Teli hajlékába vonul vissza. Arnold dalban ad kifejezést bánatának. Egykor Gessler leányának, Matildnak az életét mentette meg és azóta kölcsönösen szeretik egymást, a mi Arnoldot arra késztette, hogy bár forrón imádja hazáját, az ellenség zsoldjába álljon. Teli kérdőre vonja, miért akarta hajlékát elkerülni s Arnold bevallja szerencsétlen szerelmét. Teli a haza ügyének igyekszik Arnoldot megnyerni, mert, ha a sziv szeret is, meg kell minden honfinak hallani a haza hivó szózatát. Arnold megígéri, hogy feláldozza szerelmét hazája kedvéért. Pásztorok ünnepe. Dal és táncz. A kis fiuk czéllövészetében Teli fiacskája, lesz a nyertes, Leuthold berohan; katonák üldözik; az egyik — a mint az üldözött lelkedezve meséli — erőszakot akart elkövetni leánya becsületén s ö azt menten leszúrta. Most a katonák üldözik s ő nein tudja hova meneküljön? A tó másik partjára, ha menekülhetne, biztonságban lehetne, de a kitörő rémes viharban senkisem vállalkozik, hogy csolnakában átvigye. A katonák már közelednek, a veszély pedig nöttön-nő, ekkor Teli ajánlkozik, hogy ö daczolva az üldözőkkel s a viharral, megmenti az üldözettet s átkel vele a túlsó partra. A zsoldosok megérkeznek Rudolf vezetése alatt, a ki dühös, hogy a nép ellene játszott s követelte, mondják meg, ki az a vakmerő, a ki az ö foglyukat védelmébe merte venni. Melchthal buzdítja a népet, hogy el ne árulják az illető nevét semmi esetre sem. Rudolf vak dühében fogságra veti a tehetetlen aggot, felgyújtja a házakat, hogy az egész falun töltse ki a bosszúját azok helyeR, kiket nem bírt elérni. Második felvonás. Erdő. Matild szándékosan elmarad kíséretétől; ide várja Arnoldot, a ki nemsoksra meg is érkezik. Arnold, hogy méltó legyen Matild szerelmére, harczi dicsőség után vágyik s a nagyvilágba akar indulni, hogy homlokán a babérral térjen vissza, vagy sohase lássa hazáját. Matild önfeledten kéri, hogy maradjon. Vagy ha a hareztéren küzd a babérért, ugy küzdjenek meg majd együtt száz akadálylyal is szerelmükért. Lépteket hallanak közeledni s Matild elsiet. Walter és Teli jönnek; utóbbi gúnyolja Arnold szerelmét; az haragra gyul s kijelenti, hogy neki ez ország nem hazája többé s minél előbb elhagyja a vidéket. Teli szemére hányja, hogy Gesslerért akar csatázni ő, kinek inkább gyűlölnie kellene vezérét és siratnia egy tiszta aggot. Arnold szivében szomorú sejtelme támad s nemsokára megtudja Telitől a rémes valót, hogy Gessler agg atyját meggyilkoltatta. Arnold megindultan jelenti ki, hogy mindenben csatlakozik a felkelőkhöz és bosszút fog állani atyja haláláért. Teli elvezeti a gyűlésre, hol mindnyájan találkozni fognak, kik az igaz ügyért harczolni készek s a kik öt könnyen megértik s »mig a hon szive vérzik, Helvécziára uj sors vár, vagy szabadság, vagy halál.« Harmadik felvonás. Nagy tér Altorfban, Gessler parancsára nagy ünnepélyt rendeztek: ma van éppen száz éve annak, hogy svájeziak osztrák iga alá kerültek s e napon szivük akaratának ellenére vigadniok kell a svájeziaknak. Férfikar Gesslert élteti. Nőikar Matildot dicséri. Egy magas póznára egy kalap van feltűzve, mely előtt mindenkinek meg kell hajolnia, ha arra megy. Teli kis fiával Gemmivel arra halad s miután nem üdvözölte a kalapot, a katonák elfogják s Gessler elé viszik. Teli megtagadja a kalap előtt való meghajlásra nézve ! az engedelmet, Gessler minden fenyegetése • daczára is. Teli inkább börtönbe viteti magát, ! de térdét a zsarnok előtt nem akarja meghajtani, bucsut vesz fiátcl, akit hazaküld; Gessler azt is elfogatja s csak azzal a feltétellel igéri meg szabadonbocsáttatását, ha atyja, a ki kitűnő ijász, le tud löni fia fejéről egy almát. Teli e feltételt teljesiti, de Gessler még sem adja vissza szabadságukat. Matild is megérkezik és kegyelmet akar Gesslertöl kieszközölni, dé mindhiába, Gessler halállal fenyeget mindenkit, a ki csak mukkani vagy közeledni mer. Telit és fiát a katonák elviszik. Negyedik felvonás. Színhely mint az I. felvonásban. Hedvig busul, fél, hogy férjét és fiát örökre elvesztette. Matild visszahozza Gemmit, az anya öröme kimondhatatlan s még fokozódik, midőn meghallja, hogy férjének is sikerült megszabadulni és nemsokára itt lesz. Gemmi teljesiti apja parancsát, tüzet gyújt a hegyen, melyet a kantonokban meglássanak. Ez a jeladás a felkelésre. Teli csakugyan megérkezik. Gessler és a katonák nyomában vannak, de ö Gesslert íjjával lelövi. A felkelők kezdenek gyülekezni, élükön Arnolddal, a ki ujjongva öleli át az osztrák részről hozzájuk pártolt Matildot és lelkesen üdvözlik Matildot és lelkesen üdvözlik Telit, a haza megszabaditóját. Arnold örömmel jelentheti, hogy Altorf a felkelők kezében van már, a kényuralomnak vége. NEMZETI SZÍNHÁZ. A „Lo rdQuex" szövege. I. felvonás. Fullgancy Sophy, egy londoni manikűr-intézet ifjú tulajdonosnője tejtestvérének : Eden Murielnek alkalmat nyújt üzletében, hogy szerelmesével: Bartling kapitánynyal időnként találkozhassék. Sophy minden áron meg akarja hiúsítani Miss Eden házasságát Lord Quex-xel, egy negyvennyolez éves gentlemannel, a kinek igen viharos a múltja, sok szerelmi kaland emléke terheli a lelkét, de most — a mióta Miss Edent szereti és igazán szereti — a javulás útjára tért. Sophy mindenáron bizonyítékot akar szolgáltatni Miss Edennek arról, hogy lord Quex még mindig a régi, csélcsap szoknyavadász és ezért nagy örömmel fogadja Lady Qudbridge meghívását Richmondba, a hol az egész társaság együtt van. II. felvonás. Lady Qudbridge kastélyának kertjében — miután előbb eredmény nélkül kaczérkodik Lord Quex-xel — Sophy kihallgatja a lord és Strood herczegné beszélgetését. A herczegné egykor kedvese volt a lordnak és most kicsikar tőle estére egy találkát, hogy véglegesen bucsut vegyenek egymástól. A herczegné komornája megbetegszik és Sophy szívesen vállalkozik arra, hogy a komornát helyettesíti csak azért, hogy este, a légyott idején, közel lehessen a herczegnéhez és kémkedhessen lord Quex után. III. felvonás. Éjfélkor a lord csakugyan megjelenik a herczegné szobájában, de Sophyt, a ki az ajtó mögött hallgatózik, rajtacsípik. A herczegné menekül, Lord Quex pedig — a ki, ha Sophy elárulja, elveszíti Miss Edent — bezárja az összes ajtókat és miután előbb pénzt kinál Sophynak a hallgatásért (de ezzel nem ér czélt), megérteti a leánynyal a helyzetet, mely nemcsak őt, a lordol, de Sophyt is kompromittálja. Most már Sophy könyörög, hogy bocsássa őt ki a lord, annál is inkább, mert vőlegénye is — a ki nagyon féltékeny rá — ott van a kastélyban, a hová elkísérte. A lord, hogy hallgatását biztosítsa, egy levelet irat vele, melynek szövege a leányt súlyosan kompromittáljés ezt biztosítékul magánál tartja De Sophyban ekkor felülkerekedik a Miss Eden iránt való szeretet és hogy őt megmentse a lorddal való házasságtól: kész a saját hirnevét feláldozni és zajt üt. Ez a viselkedés lefegyverzi a lordot és visszaadván a kompromittáló levelet Sophynak, kibocsátja őt a szobából. E nagylelkűség viszont Sophyt indítja meg és megígéri, hogy hallgatni fog. /». felvonás. A manikür-üzletben másnap találkozik Miss Eden Bartling kapitánynyal, a kitől végleg bucsut akar venni. Sophy állta géretét, n em árult el semmit, sőt belátja, hogy tévedett lord Quex szigorú megítélésében. A lord is megjelenik és megtudja, hogy Miss Edennek volt egy kis regénye Bartling kapitánynyal. Ámde Sophy most már Bartlingot kompromittálja Miss Eden előtt azzal, hogy megcsókoltatja magát a kapitánynyal és ezt Miss Eden meglátja. A kapitány távozik, Miss Edep pedig boldogan egyezik bele a lord Quex-xel való házasságba. VÁRSZÍNHÁZ. A »Siralomházban« szövege. Karácsonyi Jóska a siralomházban ül, hajnalba ki fogják végezni. Jön a lelkész, hogy az utolsó útra előkészítse. Karácsonyi Jóska ájtatosan gyónja meg összes apró bűneit s töredelmes bünbánást mutat, de makacsul megmarad a mellett, hogy abban, a mire halálra Ítélték, t. i. felesége szeretőjének a meggyilkolásában ártatlan. A lelkész végül is azzal távozik, hogy hajnalban még egy kísérletet fog tenni. A rab magára marad az őrmesterrel, a kivel sajátságos paraszt-pszychológiával beszéli meg a sorsát, mind jobban összebarátkoznak, sőt végűi csizmáját is ráhagyja. Könyezve mondanak egymásnak bucsut és a belépő lelkész egymás karjaiban találja óket. Mélyen megindulva, további habozás nélkül, megadja az abszolueziót. „Péntek este" szövege. Áron rabbi ájtatosan olvas az asztalnál. Künn erős szélvihar dühöng. A rabbi felesége, Eszter a mezőn járkál, csábítja őt a földesúr, Dorbay Ákos, mondván Eszternek csodaszépeket Eszter azonban hü öreg urahoz. Végre hazaérkezik, az öreg faggatja, hol volt és Eszter őszintén bevallja, hogy Dorbayval beszélt, a ki mindig virággal kínálja őt. Eszter kéri Áront, hogy vinné át a városba, de Áron ezt nem teszi. Ekkor Eszter magára maradván, Dorbay megjelenik, rábírja őt a szökésre. Áron egyedül marad két hitsorsosával megtört szívvel és éppen péntek este. A „Karácsonyi vers" szövege. Alanyi Péter, a költő, rettenetesen fel van háborodva a felesége ellen, a ki folyton zavarja munkájában és általában nem képes őt megérteni. Bár a lakás öt szobás, az asszony mégis az ő dolgozószobájáben lebzsel és az ő Íróasztala mellett végzi a számadásait és veszekszik vele. Haragját csak növeli, hogy nem képes az újság számára megrendelt karácsonyi verset megírni. Hatalmas összeveszós keletkezik és az asszony sirva menekül ki a szobából. A költő nyugta azonban korántsem tér meg ezzel. Egymásután érkeznek, a kik lehetetlenné teszik, hogy a verset végre meg irja. Előbb a két gyerek háborgatja, majd egy hitelező segédje érkezik és hozza a számlát, de felakaija használni az alkalmat, ,hogy felolvassa Alanyinak a drámáját. Majd a szerkesztőségi szolga jön a versért, a mely persze még mindig nem készült el. A vége persze mégis az, hogy a karácsonyi vers megíródik. A költő, nyugalma, jókedve ezzel vissza is tér, kibékül a feleségével és felolvassa neki a nehezen szült verse első \ strófáját: A szeretet nagy ünnepén, A mikor minden csupa fény És csupa szin és csupa pompa, A mikor kihajt a karácsonyfa Gyermekszíveknek gyönyörül, S gazdag, szegény, ujjong, örül, Pihen a munka, gép nem zakatol, Csak egy pásztor van, egy akol És béke van, édes vasárnap: A levegőben angyalok járnak ! Utána boldogan vallja be, hogy az ő nyugalmas, csöndes otthona mindennel felér a világon! Mf\ KI 5ZÉPAKAR LCNNi , # « L&GBIZTORBB HBTASŰ RRCJZÉPlTÖ SZERT . R 0» QlRÜ FÉLE HAVASI TOPÁR mmi HTŰZNKÚR (U ARCOT IS KtZCRCT RÓZSÁS rCHCRRt ti BÁRSOMT - SlflRVÁTESli Ityela ára 1 kor. ríóbatcgebj £0 fiú «Oi.fr - rCLC UTÓCtSICRTÁR KOwOliVÁH. Mnrrh^ KIRÁLT TE» 10. ROtRPESTl FÖRRRTÁR: TQRÖK-FÍLE C.VÓCT TRRRRBRR . Simbái&ib&n előadott Gramofonra és Phonog*af>a Sternberg i^SSJffMÍ."