MAGYAR SZÍNPAD 1906. november (9. évfolyam 303-332. sz.)

1906-11-23 / 325. szám

1906. november 23. Budapesti színpadok. it, november 23. A Magyar Kir. Operaház-ban ma este Pil­langó kisasszony kerül előadásra. Általános érdeklődés előzi meg Fodorné Aranka szombati fellépését a Sámson és Delüá-ban, mely alkal­mul fog szolgálni a fiatal művésznő eddigi nagy sikerének gyarapítására. Saint Saens dal­müvének főszereplői lesznek: Anthes, Fodorné Aranka (Delilaj, Beck és Szendröi. Vasárnap este lesz a Lavotta szerelme harmadik előadása. • A Nemzeti Színház-ban ma este kerül be­mutatóra Bosnyák Zoltán Mirette czimü uj drámája. A Vígszínház e heti műsorában A lovag ur, Csergő Hugó nagysikerű uj vígjátéka és A töké­letes feleség, Pinero színmüve, váltakoznak. A lovag ut-at ma pénteken és vasárnap játsz­szák. A tökéletes feleség-eX pedig holnap szombaton. A hányszor Pinero Arthur nagy­hatású darabját eddig adták, mindannyiszor zsúfolásig telt meg a nézőtér és a közönség mindig a legnagyobb élvezettel hallgatja az angol iró magasnivóju, előkelő hangú színmüvét, a melyet a Vígszínház együttese méltó módon interpretál. Eredeti magyar vig játék régen ért el akkora sikert, mint a minő A lovag ur-nak jutott osz­tályrészül. Cseigő Hugó darabjának eddigi elő­adásait zsúfolt nézőtér előtt tartották meg és a darab népszerűsége nőttön-nő. A közönség szí­vesen hallgatja a romantikus jeleneteket és jó­kedvűen mulat a vidám helyzeteken. • A Magyar Színház kedden, november 27-én szinrekerütő uj Lehár- operettjének, A vig özvegy-nek cselekménye Párisban történik, részben Montenegro diplomácziai képviselőjének szalonjában, részben Glavariné asszony palotá­jában. Az első felvonás színhelye egy bálterem, a másodiké a Glavari-palota parkja, a harma­diké pedig a párisi Maxim egyik szeczessziós csarnoka: a grizett-kabaret. A díszleteket Spann­raft Ágost és Rheinthaller Sándor, a Magyar Színház főfestője festették; a montenegrói jel­mezek és modern öltözékek a Magyar Színház szabómühelyeiben készültek. A vig özvegy be­mutatójáig A milliárdos kisasszony marad mű­soron és hétfőn, november 26-án hatvanadszor kerül szinre. A színház különben igy állította össze az újdonság premier-szinlapját: A vig özvegy. Operett 3 felvonásban. Írták: Leon és Stein. Zenéjét szerzette: Lehár Ferencz. Személyek: Zéta, montenegrói követ Valencienne, a felesége Danilovics Danilo gróf Glavari Hanna Rosillon Camill Bogdanovics Silvien, a felesége] Pricsics, ezredes Praskovics, a felesége Kromow ... Olga, a felesége Nyégus, kanczellista Cascada vicomte Raul de St. Brioche Lolo Dodo { on-Son 'rou-Frou Clo-Clo ... ... ... Margot — ... Papir M.-Fenyvesi E. ... Ráthonyi Turchányi O. ... B. Szabó Gonda ... Tallián A. Marosi ... Örley FI. Kővári . Szentgyörgyi Boross ... Giréth Csapó ... Molnár R. Lédeczy M. ... Saáry R. Havasi K. ... Sólyomné Farkas R. M. A Király szinház-ban a harmadik elő­adásán is a premierhez hasonló diadalmas, nagy sikert aratott a János vitéz szerzőinek : Bakonyi Károlynak és Kacsóh Pongrácznak Rákóczi czimü uj daljátéka. Ez a hatalmas siker teljesen méltó a népszerű szerzőkhöz és mind ők, mind a színház rá is szolgáltak a közön­ség teljes elismerésére. A hatásos, drámai szö­veg. a gyönyörű muzsika és a szenzácziót keltő elsőrendű előadás olyan diadalt biztosítottak a Királyszinház nagy irodalmi és művészi becsű újdonságának, mely az előadások nagy so­rára enged következtetni. A közönség teg­nap is forrón és lelkesen ünnepelte a sze­rencsés szerzőket és a szereplőket, főkép és elsősorban a hosszú idő óta nem látott Kiiry Klárát, a ki Rentheim Magda szerepében mű­vészpályája egyik legjelentősebb, legértékesebb sikerét aratta. Környei Béla, Papp Mihály, Sziklai, Csiszér, Harmat Ilona, Szentgyörgyi Lenke és Vágó egytől-egyig Kiváló alakítást nyújtottak. • A Népszinház-ban a második jubileuma felé haladó Rab Mátyás kerül, Fedák Sárival a czimszerepben, minden este szinre Vasárnap egy rég pihentetett népdráma : A két árva kerül felelevenítésre, mely két évtized előtt volt mű­soron. Ebben az előadásban lép fel először, mint a Népszínház szerződtetett tagja: Ferenczy Károly, a népszerű komikus. Színházi pletykák. A kulisszák mögül. Budapest, november 23 „Hirette". - A „Nemzeti Színház" mai premierjéhez. — (Szerző a darabjáról.) Habár nem is akar még deresedni a hajam, — pedig biz'isten itt az ideje — a fejem lágya az ma se nőtt be. Mert hát mi az ördögért irok én darabot ? . . . Igaz: éget néha valami belső, azt hiszem beteges láz, a mely kezembe adja a tollat, de hát nem tudja eloltani ezt annak a tengernyi szenvedésnek árja, a mely szenvedé­sek közt hordja az ember a maga darabját, a — keresztjét I Igazgató, rendező, a művésznők, művészek a lelkük javát, fáradhatlan munkájukat adják oda és mégis — mennyi sár, mennyi sár! Rákosi urambátyám mondotta nékem egy­szer : „A mikor a darabomra készülnek, kerü­löm a világot. . . Ugy érzem, mintha apagyil­kosságot követtem volna el!" Milyen igaza volt! . . . Én istenem, olyan szép az a másik élet!... A — csend! . .. Csupa ragyogó harmónia vesz körűi 1 Elfeledem, hogy az Igazság elevett az utczán s feljött a tengerből, a nagy fenevad hét fejjel, tiz szarvval és az ő fejein a Hazugságnak a neve 1 .. . És én ott hagyom a csendet. Dara­bot irokl Valaki mintha azt kiáltaná a hátam mögött: „Imbecille 1 Imbecille!" Ott ülhetnék ma este nagy kényelemben a magam megszokott zsöllyé­jén. S a helyett, hogy hallgatnám Giacomo mester ragyogó melódiáit, a kis Cso-cso-szan édes-bus virághullását: magam kapaszkodom fel a színpadra, akár a jó Peleskei nótárius. „. . . Imbecille! Imbecille!" * És mégis I Édes kis Mirette! Téged mégis csak szeretlek. Dolog közben ott éltem a hal­hatatlan Páris széles boulevardjain, csavarogtam véled a Montmartre-en! .. . Mi lesz a sorsod, átverik-e a szivedet, vagy élni hagynak? Ki annak a megmondhatója. De én szeretni foglak életben-halálban, vörös hajú kis csavargóm I Mert van szived ! Bosnyák Zoltán. A szinigazgatáshoz mindenki jobban ért mint maga az igazgató. * A színház hölgyei rendesen ugy fogják fel a „soha nem muló szerelmet", hogy mihelyt az egyik véget ér, rögtön kezdődik a másik. Budapest, novembei 23. Apróságok a ,,Vigszinház"-ból. i. A megczáfolt kritika A tökéletes feleség-ről egyik esti lap nem éppen valami lelkeshangu kritikát irt. Meg­lehet, hogy rosszul aludt a kritikus ur, meg­lehet, hogy a főpróba nem adta meg a nagy sikernek oly határozott képét, mint a minőt aztán a bemutatón láttunk. Elég az hozzá, hogy a kritikus ur nagyon szigorúan harango­zott be a premiernek. Tegnap aztán A tökéletes feleség előadása előtt két nagyon szép, kedves leányka állított be Faludi Miklóshoz és átadtak neki egy leve­let, melyben körülbelül ez volt: „Kedves Miklósi A húgaim nem akar­nak megnyugodni A tökéletes feleség-ről irt kritikámban. Azt mondják, hogy valamennyi ismerősük agyba-főbe dicséri a darabot és mindenáron megakarják nézni. Kérlek, adj nekik jegyet, mert azt hiszem — nekik van igazuk." És a két kisasszony megkapta az utolsó két jegyet, a melyet még meg lehetett kapni. II. A lovag ur. Csergő Hugó nagysikerű darabjának czim­szerepét Saskő várának büszke urát, Kázmér lovagot, tudvalévőleg Tihanyi Miklós, a Víg­színház uj művésze játssza. Tihanyi, a ki cso­dálatos könnyűséggel illeszkedett bele a hires együttesbe, pompás természet hűséggel játssza a daliás idők bajnokát és érczes hangon hirdeti, hogy mit követel a lovagi szabály. És hogy az életben is vannak lovagias ügyei, azt mutatja a mostani esete. A lovag ut hétfői előadása után rohant a pályaudvarra, hogy elsiessen Nagyváradra, a honnan szigorú hangú idézést kapott — pár­baj-ügyben. Szegény Tihanyi a nagy sietség daczára is lekésett a vonatról és csak kedden reggel indul­hatott. Sürgönyözött hát a törvényszékhez, a mely aztán az ö kedvéért délutánra halasztotta a tárgyalást. Tihanyi-t ugyanis nagyon szeretik Nagyváradon, a hol éveken át működött Nagy örömmel fogadják mindenütt, talán még a törvényszéken is. A derék művész valamelyik kollégájával különbözött volt össze a tavaszszal és ebből lett a párbaj, a melynek ügyében most tartották meg a tárgyalást. Vértelen volt a párbaj és azért enyhe volt az itélet is. Tihanyi-i egy napi államfogházra Ítélték. A tárgyalás után sietett visszafelé és lovagias ügyét lebonyolítván, ismét eljátszotta az egyik lovag urat. III. A ripacsdirektor. A lovag ur tegnapi előadásán megjelent egy vidéki vándorszíntársulat igazgatója, a ki azért jött fel a fővárosba, mert a Szinészegye­sület-ben akadt valami kellemetlen dolga. A második felvonás után lement a Víg­színház színpadára, szívélyesen gratulált min­denkinek s végül sóhajtva igy szólt a sok Faludi közül az egyiknek: — Lássa igazgató ur, én is szeretnék egy­szer egy ilyen darabot előadni. Az igazgató azt hitte, hogy a szegény vi­déki ripacsdirektor sóhaja azt jelenti, hogy nincs módjában a nagy előadási jogot meg­szerezni, biztatta: — No, hiszen lehetne alkudni a szerzővel. — Micsoda? A szerző? — kiáltott fel a ripacsdirektor. — Sokat törődöm is azzal! Az elő­adási jog szerzése nem sok gondot okoz nekem ; a darabot a nélkül is előadatom. De a máso­•nhbbinssssí ummä i,*ix>»«tmi* 18. 9 riagyar Világ Kávéház Tmajdono» Kasznár Nándor.

Next

/
Thumbnails
Contents