MAGYAR SZÍNPAD 1906. november (9. évfolyam 303-332. sz.)

1906-11-15 / 317. szám

1906. november 14. 3 f.l K-R» OPERAHÁZ. „Tannhäuser" szövege. Első felvonás. A Vénuszhegy belseje. Nim­fák, bacchansnók táncza. A három gráczia jel­képezi a boldog szerelmet Vad emberek ölbe kapják a kecses leánykákat. Festői csoportoza­tokban plasztikus állásokban vannak, hogy gyö­nyörét lelje bennük a nyugágyon heverő Vénusz és ölében pihenő lovagja Tannhäuser. Tann- häuser, hogy a szerelem legnagyobb szenvedé­lyét megismerhesse, a Vénusz-barlangba vonul­be s most már hosszú idők óta lévén bennt megunta az érzéki boldogság édességeit. Álmá­ban, mintha harangok szavát hallotta volna... visszavágyakozik az ő régi világába. Szívesen megénekli Vénusz isteni szépségét s az általa élvezett gyönyöröket, de emberi halandó lévén, mo.°t már valami változást óhajt. Vénusz ijed­ten hallja ezt, tartóztatja mézes, csábitó sza­vakkal — hiába! El kell bocsátania kedvesét, de vad haragjában még utána veti, hogy ha mint eretneket mindenki eltaszítja magától, térjen vissza ő hozzá. Változás. Idyllikus thüringiai vidék, a hát­térben a Wartburg. Pásztorfiu a nyáját legel­teti. Tannhäuser a feszület előtt imádkozik — hosszú idők óta először. Zarándokok Rómába vonulnak. Az őrgróf arra jő kíséretével; a dalosok örömmel ismerik fel a térdeplő idegen­ben régi barátjukat, a legjobb dalost, s kérik, maradjon körükben. Tannhäusert egy kimond­hatatlan érzés tovább üzi, de Wolfram szavára : „Oh maradj Erzsébet mellett!" megbűvölten áll. A név varázsa, de még inkább Wolfram el­beszélése, melyből megtudja, hogy az angyali leány csak öt akarja lovagjának, a maradásra birják. Második felvonás. A wartburgi dalosterem. Erzsébet, a ki mióta Tannhäuser távozott körük­ből, nem is volt a dalos-versenyeken, örömtelt szívvel üdvözli a kedves csarnokot. Wolfram hozzávezeti Tannhäusert, a ki térdre borul a nemes hajadon előtt. Erzsébet szűzi szemérem­mel adja tudtára, hogy mióta ő eltávozott az öröm is kivonult szivéből . . . Wolfram, ki maga is gyöngéd szerelemmel van eltelve Erzsébet iránt, lovagias önmegtagadással igyekszik ideálja vágyait elősegíteni. Figyelmezteti őket, hogy a vendégek már közelednek. A vendégek bevonu­lása. Az őrgróf üdvözli őket s kihirdeti, hogy a ki győztes lesz a versenyben, annak Erzsébet nyújtja át jutalmát, melyet maga az illető szab­hat meg . . . Wolfram az első dalos; dalában a női erényeket dicsőíti, melyek nélkül nem is lehet szeretni. A lovagok és a nők helyeslik nézetét, Tannhäuser ezzel szemben az égő szenvedélyt, a forró vágyat csillapító csókot dicsőíti. Walther Wolfram pártjára áll, az eré­nyekben keresve a szerelem forrását. Tann­h&user azt válaszolja, hogy Walther torzképét adta a szerelem lényegének. Beiterolf most kevesen megtámadja Tannhäusert s isten­háromlónak nevezi, mire az megvetéssel vágja vissza, hogy vájjon hol ismerhette volna meg Biterolf a szerelmet? A lovagok Tannhäuser ellen fordulnak, az pedig, mintha egy magasabb ihlet szállta volna meg, a Vénusz szépségét dicsőíti, csak az mondhat véleményt szerelem­ről, a ki őt ismeri, a ki a Vénusz-barlangban volt . . . Erre a szóra a nők elfutnak, a lovagok kardot rántanak Tannhäuserre, de Erzsébet közbeveti magát ... Ez meginditja az őrgrófot s bár Tannhäuser halált érdemelt volna, e szent szűz kérésére megkegyelmez. Éppen hallatszik a Rómába zarándoklók ka>-a, csatlakozzék Tannhäuser hozzájok s ha a pápa bünbocsána­lát megnyeri, «zabadon térhet ő is vissza. Harmadik felvonás. Színhely, mint az els'ő felvonás második részében. Erzsébet a feszüle, előtt imádkozik. Wolfram a távolból kisér, hallgatást parancsol szive érzelmeinek, csak azt óhajtja, hogy büntelenül térjen vissza j vetélytársa; a zarándokok első csapata visszatér, ' de Tannhäuser nincs közöttük. Erzsébet imája, a ki kétségbe van esve, hog", kedvese nincsen azok között, kiknek a pápa megbocsátott. Le­mondással indul haza felé, Wolfram el akarja I kisérni, de ö jelekkel mutatja néma fájdalmát, j hogy gyógyíthatatlan . . . Wolfram dala az esti csillaghoz. Tannhäuser visszatér és®elmondja, A női arcz bájossága, S ^ Ä m női kéz finomsága a Bndal dr.-féle „6 Y 0 N 6 Y­Y I R Á G-C RÉME" használata által jelentékenyen fokozható. Kis tégely 1 kor. Nagy tégely 1 kor. 50 flll. Bndapest, „Yárosi gyógyszeitár" Váczi­• s Kigyó-utcza sarok. elkövetett bünt már az asszony is megbánja. Pető cselhez folyamodik, hogy megtudja az igazságot. Negyedik felvonás. Ugyanott. A csel sike­rült. Tabajdy lépre megy és oda jön a villába. Pető meg akarja rohanni, de Jolán feltartja. Tabajdy tagadni akarja a valót, de közben megsérti az asszonyt. Jolán erre a bünbánatból bevallja a vétkét, mire a férje kiküldi s a férj és csábitó párbajra készülnek, segédek nélkül. Mindegyik levelet ir, a melyben halálának okául öngyilkosságot emlit. Közvetlenül a lövés előtt közéjük rohan az asszony s miután hiába rimánkodik, hogy tegyék le a fegyvert, kiragadja udvarlója kezéből a pisztolyt és lelövi Egész Budapest vásárolja most osztálysors­jegyeit DÖRGE-banknál, Kossuth Lajos-u. 4. Egy fél órára nézzük meg a Projectograf elő­adást. Gambrinus mellett. Erzsóbet-körut 27. hogy midőn fáradságos vándorlás után Rómába érkezett és a pápához jutott, az megtagadta az ő nagy bűnétől a bocsánatot. »Valamint ez a bot, a mely kezedben van, nem fog virágo­hat hajtani, ugy a te vétkes tested sem ment­hető meg a pokol és az átok kínjaitól! Tann­häuser látván, hogy az egyház megtagad tőle minden jóakaratot, vissza akar térni a Vénusz­barlangba . . . Már érzi is a levegőben az édes illatot, mely annak közelségét jelenti, látja már Vénuszt és karjaiba akar ro­hanni, midőn a dombról szomorú teme­tési menet száll alá, Erzsébet holttestét hoz­zák a gyászolók. Tannhäuser megtudja, hogy Erzsébet halálát az ő szerencsétlensége okozta s meghatva rogy holtan a koporsóra: »Szent Erzsébet imádkozz értem!« ezek végszavai. A zarándokok diadallal hozzák be a Tannhäuser botját, mely ime! csodák csodája virágokat hajtott ! Egész Budapest vásárolja most osztálysors­jegyeit DÖRGE-banknál, Kossuth-Lajos-u, 4. Egy fél órára nézzük meg a Projectógraf elő­adást. Gambrinus mellett. Erzsébet-körut 27. NEMZETI SZÍNHÁZ. VÁRSZÍNHÁZ. Az »Asszony« szövege. Első felvonás. Történik egy villa előcs nokában Pető Lóránt ellenzéki képviselő ország ügyei mellett nem szentel elég időt gyöngédséget feleségének, Jolánnak, a ki un .t kőzik éi szeszélyeskedik. Tabajdy kormánypárti képviselő, hivatásos nőcsábitó udvarol neki. Midőn a férj hazatér politikai körútjáról, kel­lemetlen családi jelenet fejlődik köztük. Az asszony szemrehányást tesz elhanyagoltatásáért; a férj pedig felkéri, értesse meg Tabajdyval s partivadász barátjával, Bakó Bénivel, hogy látogatásaikkal hagyjanak fel. Közben flirtelő jelenet játszódik le Pető nővére, Etel és ba­rátja Gyöngyösi között. Az udvarló kiutasittat­ván, az asszonyt lakására hivja. Csellel vissza­tér a villába s kéri Jolánt, hogy ne fogadja a férjet. Csakugyan, midőn a férj neje szobájába akar menni, zárt ajtóra talál. Az elrejtőzött udvarló látja ezt és csak ennyit szól: — győztem! Második felvonás. Tabajdy lakása. Tabajdy várja Jolánt. Helyette azonban előbb megérke­zik Fifi, a ki korábban barátnője volt és a kinek most Bakó udvarol. E társaság előtt Tabajdy k fejti rendszerét a csábítás művésze­tében. Midőn távoznak a színésznő és Bakó, Tabajdy visszafojtott lólekzéssel várja az asz­szony jöttét Jolán belép. Tabajdy óvatosság­ból kinéz az ajtón és ekkor észreveszi Gyön­gyössy közeledését, a ki utána lesett az asz­szonynak. Összevesznek; párbaj készül. A megijedt asszonyt megvigasztalja az udvarló s Jolán marad. Harmadik felvonás. Szin, mint az elsőben. Jolán távolmaradása, továbbá az a körülmény, hogy Gyöngyössyt két férfi kereste és felvette egyenruháját, gyanút kelt a szerelmes Ételben és ki is faggatja belőle, hogy párbaj készül. Tabajdy. hogy eloszlassa a gyanút, megkéri Petőtől Etel kezét, Pető is gyanakszik és az »A vasgyáros« seövege. Első felvonás. Beaulieu marquisné kastélya. A család egy pör elvesztése következtében tel­jesen elszegényedett, ugy, hogy a varennei birtokot is kénytelenek voltak eladni. Egy Moulinet nevű gyáros vette meg, a kinek leánya Athenais, még a nevelőintézetből gyűlöli Beaulieu Claire kisasszonyt. Claire vőlegénye, Bligny herczeg, erősen udvarol a gazdag gyáros leányá­nak. Minderről Claire semmit sem tud. Ilyen körülmények között érkezik meg a kastélyba Derblay, a szomszéd »vasgyáros«, húgával, Suzanne-al. Athenais, aki gyűlöli Clairet, azalatt az ürügy alatt, hogy tanácsát kéri, elmondja neki, hogy Bligny herczeg a kezét kéri. Claira büszkén elrejti fájdalmát s azt tanácsolja neki, hogy menjen nőül hozzá. Később megtudja anyjától, hogy Derblay ur a kezét kéri, s mikor Bligny herczeg megérkezik, Claire daczosan mutatja be Derblayt, mint vőlegényét. Második felvonás. Az esküvő után. Az ifjú pár a háznéppel a templomból hazaérkezik és fogadja az üdvözléseket. Derblay szerelmes rajon­gással akarja szivére ölelni ifjú feleségét, de Claire fagyosan visszautasitja. Sértően vágja arczába hogy étje be a hozományával, a melj et kapott, de az ő bírásáról mondjon le. Derblay eleinte álmélkodva hallgatja Clairet, de látva, hogy nejének fogalma sincs szegénységéről, ő is el­hallgatja előtte azt a titkot és büszke férfias­sággal elfordul tőle. Kijelenti előtte, hogy szabad s mától fogva nem léteznek egymásra nézve Claire büszkén vonul hálószobájába. Harmadik felvonás. Claire megismerve férje nemes jellemét, vonzalmat érez iránta és már kezdi megbánni előbbi viselkedését. Derblay hideg udvariassággal bánik Claire-el. E közben Athenais ismét útjába áll, s most már férje után veti ki hálóját. Claire felelősségre vonja ezért Athenaist, a ki hideg gúnyolódással fogadja szemrehányását. A jelenet azon végződik, hogy Claire kiutasítja házából vélt vetélytársnőjét. Bligny herczeg a sértésért kihivatja Derblayt. Claire most egészen megtörik, megköveti férjét az első estén tanúsított viselkedéséért és meg­akarja akadályozni a párbajt. Derblay hallani sem akar róla s indul, hogy megverekedjék a herczeggel. Claire nem akarja elereszteni, de Derblay kitépi magát ölelő karjai közül és megy, Claire kétségbeesetten vivődik magában s aztán egy ötlete támad és férje után rohan. Negyedik felvonás. Derblay készül a pisz­tolypárbajra s utolsó intézkedéseit teszi meg. Huga kezét Octave-nak adja, a ki ismételten kéri Derblayt, hogy a párbaj előtt béküljön ki feleségével. Derblay végre beleegyezik s Claire a segédek hivására belép. Változás. Az erdőben. Az ellenfelek már szemben állanak egymással s Claire egy bokor mögé rejtőzve, várja a végzetes jelt, mikor a felek elsütik fegyvereiket. Ebben a pillanatban előrohan, hogy testével védje férjét. A lövések eldördülnek, — Claire összeroskad. Derblay elrémülve azt gondolja, hogy a golyó Claire-t találta, de az orvos megnyugtatja, hogy csak elájult. Claire magához tér és szerelemmel simul férje karjai közé. Zongorát, pianinót kölcsönöz STERflBERG Kerepesi-nt 36. Kitűnő zongorák dús raktára. —

Next

/
Thumbnails
Contents