MAGYAR SZÍNPAD 1906. szeptember (9. évfolyam 242-271. sz.)

1906-09-18 / 259. szám

— 1906. szeptember 18. Pálmay-pályázat. — Jelentés a pályázatról. — Mu da pest. szeptember 18 Pálmay Ilka, a mint tavaszszal közöltük, pályázatot hirdetett a Magyar Színpad utján, egész estét betöltő olyan énekes színdarabra, a mely alkalmas legyen arra, hogy a Vígszínházban szinrekerüljön olyformán, hogy a női főszerepet a művésznő játssza. A határnapig, vagyis 1906. szeptember l-ig, huszonkilencz pályamű érkezett be a Magyar Színpad szerkesztőségéhez. A pályázat eredménytelen maradt, a pályadíj — sajnos — nem volt kiadható. A beérkezett művek közt vannak ugyan egészen figyelemreméltó, eléggé jól megirt darabok is, de a szerzők nem vették figyelembe a pályázat feltételeit: a darabokban vagy nincs Pálmay Ilka művészi egyéniségnek megfelelő szerep, vagy pedig olyanok, hogy csak határozottan énekes szinház színpadján lehetne előadni. Ez áll elsősorban a Liliomhullás czimü darabra, a melyhez terjedelmével is imponáló partiturát is mellékelt a szerző. A szöveg a Szép Ilonka ügyes dramatizálása, a mely csupán csekély simításokra szorulna, a mely azonban jelentékeny énekes és zenés apparátust igényel. Operett-színház a siker reményében próbálkozhatnék meg vele. A Szép Ilonka kedveltségét jellemzi, hogy két pályamunka is foglalkozik Vörösmarty költeményének dramatizálásával. A pályabirák dicsérettel emlékeznek meg a Liliomhullásról, valamint elsősorban dicsérik a Kántor Kató czimü négyfelvonásos darabot is, a melynek életkép-féle.cselekménye részben falun, részben Budapesten játszik. A Kató szentimentális szerepe nem való Pálmay Ilkának, a darab azonban feltétlenül színpadképes és a siker kilátásával kecsegtet. Nagyon sikerült benne az öreg kántor alakja, valamint több mellékalak is. Jó az Asszony furfang alapötlete. Egy fiatal férj sajnálja, hogy legénykorában nem ismert sem olasz, sem tranczia, sem angol nőt. A mulasztást most akarja pótolni. Meg is hódit az első felvonásban egy olasz leányt, a másodikban egy francziát, a harmadikban egy angol ladyt, s mindegyikről csak utóbb tudja meg, hogy hiszen a — saját feleségét hódította meg, a ki álruhában tette próbára. Ezt az egészséges ötletet azonban a szerző nem tudta szinpadképesen feldolgozni. Az Aphrodite, Pierre Louys regényének dramatizálása. Látszik, hogy iró munkája, de hiányos színpadi technikával van megírva és nincs benne Pálmay-szerep. Az Ys királya operett-librettónak való, de annak is inkább csak a vázlata, a melyet esetleg érdemes volna kidolgozni. Az Ikrek czimü darab a Tata-Toto czimü operett változata. A többi darabról ennyi dicséretet sem lehet irni. A pályázatban résztvett darabok szerzői pályamunkáikat, akár személyesen, akár megbízottaik utján — kellő igazolás mellett, — a Magyar Színpad szerkesztőségében (Teréz-körút 38) átvehetik. A „Magyar Színpad" szerkesztősége. Budapesti szinpadok. Budapest, szeptember 18 A Magyar Királyi Operaház- ban az első hét műsorán ma este a Lakmé, csütörtökön a Tosca, szombaton a Bohémélet és a Tánczegyveleg, vasárnap pedig a Lohengtin szerepel. * A Nemzeti Szinház újdonsága, a minap teljes nag) sikerrel bemutatott Luczifer czimü dráma a héten még pénteken kerül előadásra. Csütörtökön lép fel ebben a szezónban először P. Márkus Emilia a Georges herczegnőben. Szerdán Mary Ann, szombaton Az apród és Az ösztön, vasárnap pedig A kaméliás hölgy van műsoron. Jövő hétfőn Az ember tragédiája kerül mérsékelt helyárakkal szinre. u A Vigszinház nagyérdekességü szombati újdonságáról, a Deborah czimü angol színműről arinak idején a legnagyobb elismeréssel irt az angol sajtó. A darab kiosztása a következő: DEBORAH. Szinmü három felvonásban. Irta: Askew Claude. Fordította: Szalay Mihály. Személyek: Krillet Simon Hegedűs Deborah, a felesége Kertész Ella Waring Henri — Fenyvesi Jan Tanay Anna néni Kiss Irén Memke Csáki Irén A szombati premierig a műsor !ugy alakul, hogy a Riquette-1, Hennequin és Veber vidám darabját még pénteken ismétlik. Ma a Baccarat, Bernstein Henri szenzácziós drámáját, csütörtökön pedig a Sherlock Holmes kalandjai-t adják. Vasárnap délután, mérsékelt helyárakkal az Ocskay brigadéros kerül előadásra.J * A Magyar Szinház péntekre tűzte ki A milliárdos kisasszony bemutatóját. Az újdonságban a Magyar Szinház úgyszólván egész személyzetét vonultatja fel. A pompás operettet ebben a szereposztásban hozzák szinre: A milliárdos kisasszony. Operett három felvonásban. Franczia eszme után magyarosította Mérei Adolf, zenéjét szerzette Strauss József. Rendező: Megyeri Dezső, karnagy: Donath Lajos. Személyek: Stanley Ross Giréth Betty ... Turchányi O. Nasa , Káli ly J. Véry Akos B. Szabó Boleslaw herczeg Ferenczy f Basarethy Bamuba Iványi Tanteltaub Gyöngyi Feigenbaum Papír Wadson Marosi Eva, masamód Kornai B. Demeter.. Csige Rusa, leánya Szentgyörgyi M. Wuko Sághy Jegyző Bérczy Inas... Takács Szerb szolgáló Füstös EDr. Vajda Dőri A pénteki bemutatóig minden este A koldusgróf, Leon és Ascher nagysikerű operettje kerül szinre, a mely csütörtökön, szeptember 20-án éri el a százhuszonötödik előadás jubileumát. Vasárnap, szeptember 23-án délután ebben a szezónban először A drótostót, Lehár Ferencz operettje a délutáni előadás. A Királyszinház idei bemutatóinak sorában, az első premiér rendkívüli sikere folytán, előreláthatólag hosszú időig szünet fog beállani. Hatszor játszották A gerolsteini nagyherczegnő-t, a nézőtér mindenkor megtelt — vasárnap este ki sem nyitották a pénztárt — és a további előadásokra is oly nagy az elővétel, hogy már az első bemutató is jubiláris darabnak ígérkezik. A hét minden estéjén Fedák Sári játssza a czimszerepet, a ki ragyogó öltözékeinek pazarságával is nagy föltűnést kelt, partnerei pedig Környei, Németh, Papp Miska, Horváth, Csiszér, Borbély Lili és Gabányi lesznek. A »Magyar Színpad

8 tárczája. Emlékezés Laubera. Irta: Schratt Katalin. Ma, 1906. szeptember 18-án, ünnepli a német és az osztrák irodalmi és színházi világ Laube Henrik, a nagy német szinmüiró, rendező és színházigazgató, születésének százéves fordulóját. Ebből az alkalomból itt adjuk Schratt Katalinnak, a bécsi Burgszinház volt hires tagjának, a ki Laube igazgatása alatt is működött, érdekes czikkét a nagy színházi férfiúról. * Boldog vagyok, hogy ma, néhány nappal százéves születési évfordulója alkalmából, elmondhatok egyetmást Laube- ról, arról az emberről, a kit mint művészt és embert egyaránt nagyra becsülök. Köztudomásu, hogy Laube rendkívül sokat adott a színháznál a pontosságra s igy elsősorban olyant akarok elmondani, a mely jellemzi Laube humorát. Nekem az a rendezők, ügyelők és igazgatók által anynyira gyűlölt szokásom volt, hogy mindig későn érkeztem a színházhoz. Ha az előadás hét órakor kezdődött s nekem már fél hét órakor kellett volna a színházba mennem, mindig csak háromnegyedkor érkeztem s akkor természetesen ugyancsak sietnem kellett az öltözéssel. Laube sokszor haragudott- e miatt és szidott érte. De hiába; én rendesen késtem egy negyedórával. Miért volt ez állandó késésem, ma már nem mondhatom meg, mert nem emlékszem rá. Csak annyira emlékszem, hogy Laube nem egyszer nagyon radikálisan akart pontossághoz szoktatni. Egy napon egy órát küldött a lakásomra. Nem afféle kis zsebórát, hanem egy óriási nikkelórát. Este aztán elkövettem azt a tréfát, hogy csakugyan pontosan mentem el a színházba. Laube nagyon örült, hogy ajándékának ilyen gyors hatása volt és megkérdezte: — Hát az óra hol van? — Rögtön hozza utánam a szobalányom, — feleltem mosolyogva. Első fellépésemre és az ezt megelőző próbákra mindig fogok gondolni. Strakosch tanár annakidején elvitt Laube- hoz, a ki előtt próbát kellett tartanom. Soha életemben nem próbáztam annyit egyetlen napon, mint akkor. 1 szám Burgszinház, 2 Ascher és 3 Laube. Laube volt az utolsó a sorban. Már meglehetősen fáradt voltam és egy kicsit féltem is. De azért mégis játszottam, a mennyire jól tudtam. A szemeim rémülten csüngtek Laube ajkán. Mit fog vájjon mondani? Félénkségemet és fáradtságomat az öröm váltotta fel, a mikor végre Laube dicső szavait hallottam. Rövidesen megtörtént a szerződtetésem. Első fellépésem a Heilbronni Katiczá-ban történt. Én játszottam Katiczát. Jót jelent ez a színháznál, vagy roszszat, de már első előadásnál baleset ért. A tüzjelenet közben a hid hamarabb omlott össze a kelleténél s én oly súlyosan sérültem meg a lábamon, hogy alig voltam képes a szerepemet végigjátszani. Előadás után a színházi orvoson kivül egy sebész tanárt is el kellett hívnom, a ki konstatálta, hogy semmi komolyabb bajom nem történt, de nyolcz napot ágyban kell töltenem. Másnap reggel kilenczkor megjelent a lakásomon Laube. Első pillanatban azt hittem, hogy gratulálni akar a sikeremhez, de aztán eszembe jutott, hogy nagyon dühös a beteg lábam miatt. De ő egész nyugodtan azt kérdezte, hogy érzem magamat, vannak-e fájdalmaim és láthatólag egész természetesnek találta, hogy estére, a mikorra már minden jegy elfogyott, játszani fogok. És én ágyban feküdtem, jajgattam a nagy fájdalmaim miatt, a lábam pedig rettenetesen meg volt dagadva. Megmondtam Laube-nak, hogy láthatja, mennyire képtelen vagyok játszani s hogy az orvos szigorúan megtiltotta, hogy nyolcz nap előtt el ne hagyjam a szobát. De ő igy felelt: — Ugyan, a lábát jól be kell kötözni és majd megy a dolog valahogy! — De hiszen lehetetlen Katiczát bicczegve át szánom, — jegyeztem meg csodálkozva. — Nézze csak — szólt ő megint — az első felvonásban két ember vezeti a törvényszék elé. Akkor támaszkodhatik a kísérőire. Én: No és a második jelenetben? Laube: Akkor az apja vezeti be karonfogva a szinre, a kolostor elé és utána leülhet. Én: (nagyon csodálkozva.) De hiszen lehetetlen a levél-jelenetet eljátszani, ha nem vagyok képes egyenesen állni a lábamon. Laube: A levél jelenetben? Vegyen majd egy botot, majd én kölcsönadom az enyémet és ha a közönség elé lép, improvizálja, hogy útközben elesett és megütötte a lábát. Én: (abban a reményben, hogy Laube végre kifogyott az érvekből) No és a tüzjelenet ? Mire Laube megint felelt: — Az semmi! Az álom-jelenetben pedig ugyanis aludni kell. A lábára egyáltalán nem is lesz szüksége. Nos, hát rajta! Erre a tanácsra nem feleltem, hanem egyszerűen követtem. Az orvosok meg voltak rémülve. De azért jól ment minden. Én azt a tanulságot merítettem, hogy az ember erélylyel és erős akarattal a legnagyobb fájdalmat is le tudja győzni. És ezért még ma is hálás vagyok Laube iránt.