MAGYAR SZÍNPAD 1906. június (9. évfolyam 150-178. sz.)

1906-06-28 / 177. szám

2 1906. juniu

s 15. Budapesti színpadok. Budapest, junius 28 A Vigszinház-ban a szezón folyamán még csak három előadás lesz. Ma, csütörtökön, a Loute, — Pierre Veber hires bohózata kerül szinre, pénteken A kaczagó menyecske, Soulié Maurice darabját játsszák, a mely három hét alatt tizenöt előadást ért meg, szombaton pedig A páholy előadásával befejezik az idényt. Szombat este bemutatják a záporkészülék működését is. A Magyar Szinház-ban ma, csütörtökön, ismét A szevillai borbély kerül szinre s az előadás jutalomjátéka lesz az olasz gyermektársulat primadonnájának: Lidia Ledi-nek. Kevés idegen vendégszereplő művésznőnek sikerült közönségünk szeretetét ilyen gyorsan és ilyen általánosan megszereznie, mint ennek a fiatal gyermeklánynak, a ki minden fellépésével zsúfolt házat is vonzott. Jutalomjátékán legjobb szerepében lép fel s A szevillai borbély után a Lammermoori Lucia hires nagy magánjelenetét és az őrülési áriát adja elő. A pénteki matiné, a mely délelőtt 11 órakor kezdődik, az Országos Gyermekliga javára lesz. Holnap, pinteken és szombaton este is A szevillai borbély kerül előadásra. A Királyszinház-ban természetesen egész héten, minden este a Madár Matyi kerül szinre, mely julius első napjaiban fogja megérni ötvenedik előadásának jubileumát. A nagy vonzó erejű látványosság állandóan a bemutató kitűnő szereplőivel kerül előadásra. » A Népszínház julius 1-én, vasárnap tartja ekben a szezonban utolsó előadását és másnap megkezdik azokat az átalakítási munkálatokat, a melyek a nagy szinház-átalakitással kapcsolatban tervbe vétettek, de tavalyról elmaradtak. A vasárnapi utolsó előadás után tartandó nyilvános záporpróba ebben az évben külön is érdeklődésre tarthat számot, mert az uj színpadon alkalmazott egészen modern készüléket ezúttal először próbálják ki. A még hátralévő előadási napokon Guthi Soma két népszerű életképe: A mádi zsidó és Smolen Tóni felváltva kerülnek szinre. * A Fővárosi Nyári Szinház-ban tegnap este nagy sikerrel mutatták be Bairie kedves és romantikus darabját: A kis tisztelendő-t. A közönség az előadás középpontjában esthosszat lelkesen ünnepelte a vendégszereplő P. Márkus Emiliát, a ki elsőrendű alakításával vitte nagy sikerre az újdonságot. A Városligeti Nyári Szinház-ban ma este kerül bemutatóra a Gül-Baba leánykája és a Tulipános koldusgróf, Feld Mátyás parodisztikus, látványos bohózata. A kulisszák mögül. Budapest, junius 28. . „Gül-Baba leánykája" születése. — Szerző a darabjáról. — Többszörös apa vagyok, már ugy értem, színdarabok apja. A mig ifjú és bohó valék, könnyen ment nálam a darabirás; de mióta nagykorú és kopasz lettem, bizony-bizony hosszabb ideig eltart mig egy-egy újszülöttel elkészülök. A tulipános koldusgróf-oi különös gonddal irtam meg és nevetni fognak, ha elárulom, hogy én ezúttal — téli darabot irtam. Meg kell már végre mutatnom, hogy Mátyássá lettem; annyi ötletet, szatirikus, tréfás helyzeteket irtam meg ez uj darabomban, hogy egynehány Teleky-pályadijat nyert hazai szerző — a feleslegből bátran még egy uj darabot Írhatna. Kitárom ime most, hogy mért nyomja szivemet a bú. Nem akarok többé Matyi lenni! Nem akarom, hogy ez uj müvemet nyári darabnak kereszteljék. Szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy ez uj bohózatom bármely kőszinházban is diadalmasan megállhatná a helyét. Hiszem, hogy a fővárosi sajtó, a mely mindenkor a legnagyobb jóakarattal és szeretettel viseltetett irányomban, most midőn e darabot komoly ambiczióval s törekvéssel irtam, végre valahára engem is kőszínházi szerzővé fog avatni. Egyébb nekem nem kő! S hogy végre a darab keletkezéséről is irjak valamit, a legutolsó magyar romantikust — Flazafi Veray Jánost — idézve, irtam 1906. márczius 1 - tői kezdve, bezárólag junius 1-éig, néha jókedvemben, néha bánatomban. Annyi bizonyos, hogy a darab sikeréhez lényegesen hozzá fog járulni egy bájos, szép és kedves, általam a külföldről visszahódított, ragyogó tehetségű magyar színművésznőnek: Turcsányi Olgának szereplése. Nézzék meg és ítéljenek felette s önök is igazat fognak nekem adni, hogy ő a legközvetlenebb, legtermészetesebb és a legjobban beszélni tudó magyar primadonnák egyike. Ferenczy Károlyt nem dicsérem, ő mint talmi koldusgróf a Wesselényiutczai koldusgrófot el fogja feledtetni. A szinkör személyzete pedig a legnagyobb szeretettel küzd a darab s ezzel együtt a szezón sikeréért. Izgatott vagyok és kimerült, tovább nem folytathatom, de mielőtt letenném a tollam, áldjon vagy verjen a sajtó keze, ezennel bátran hajtom fejemet bárd alá: „Bakó ügyes légy, óriást vesztesz el!" Feld Mátyás. Színházi pletykák. Budapest, junius 28. A panama-kalap. — A öohózatiró ötlete. — Az Erzsébet-köruton van egy divatkereskedő, a ki összekülömbözött a feleségével. Az asszony ugy állott bosszút a férjén, a kinek üzletében ő maga is évek óta tevékenykedett, hogy szemben az ura üzletével uj divatkereskedést nyitott, melynek czégtáblája csak a „-né" szócskával különbözik a régi, ismert üzlet czégtáblájától. Férj és feleség természetesen most ádáz konkurrensek és nagy féltékenységgel lesik az egymás vevőit. Az asszony üzletébe belépett a minap Guthi Soma, A mádi zsidó és a Smolen Tóni jókedvű szerzője, a ki mindig kész valami tréfára. Kiválasztott magának egy finom panamakalapot. — Hogy ez? — Husz forint 1 — felelte a kereskedőné. A bohózatiró próbált alkudni, de nem sikerült. Erre letette a kalapot. — Kedves asszonyom, — mondta végre — fogadjunk, hogy maga ezt a kalapot ideadja nekem tizenöt forintért, mégpedig — hitelbeI — Dehogy adom! — No jó! Ha nem adja ide tizenöt forintért hitelbe, akkor rögtön átmegyek a másik oldalra a férje üzletébe és ott megveszem ugyanezt a kalapot husz forintért, de készpénzért! r. . Öt perez múlva Guthi Soma az uj panamakalappal a fején távozott az üzletből. -Y.— Felvonásközben. Budapest, junius 28. A vicezek. — A Mester és a bankett. — A Fedák Sári pátriájában, Beregszászon történt egyszer Újházi mesterrel, hogy egyik előadása után vacsorát rendeztek a tiszteletére, de őt nem hivták meg. A mester félfüllel hallott a rendezésről és várta a meghívást. A rendezők pedig mindenre gondoltak, csak erre nem. Ott ugy vélték, hogy miután egész Beregszász tud a vacsoráról, a mesternek is tudnia kell róla, hát majd ott lesz. Újházi Ede az előadás végéig várta a meghivót, de hiába. Akkor aztán kapta magát és elment egyik ismerőséhez vacsorázni. Éjfél közeledett, a mikor ide berontottak az Újházi-vacsora rendezői, a kik felfedezték, hogy hol van mester és magukkal akarták vinni. — Már én nem megyek — mondotta Újházi. — Először is azért nem megyek, mert ha az embert vacsorára hívják, hát a vacsora előtt kell meghívni. Másodszor pedig azért nem megyek, mert már vacsoráztam. A rendezőség ezzel nem elégedett meg. — Az nem baj, mester, hogy már vacsorázott — mondták. — Azért tessék eljönni, mert az egész intelligenczia olt van és várja — a viczczeket. — Hát hogyha csak ez a baj — vigasztalta őket a mester — ezen segíthetünk. Elküldök két viczczet írásban. Papirt szedett elő, leirt két viczczet és átadta. A viczczek azonban olyanok voltak, hogy tekintettel a társaság hölgytagjaira, nem lehetett felolvasni. H. Színházi élet. Budapest, junius 28. Sardou és Dumas fils. Nemrégiben leleplezték a párisi Place Malesherbes-en A kaméliás hölgy szerzőjének: ifj. Dumas Sándornak a szobrát. Az ünnepi beszédet a szoborleleplezésnél Victorien Sardou tartotta, a ki harmincz évig élt benső barátságban Dumas fils-szel. Sardou ez alkalommal elmesélte a „Gaulois" egy munkatársának, hogy hogyan keletkezett ez a barátság. — A mikor Dumas-val megismerkedtem: ő már hires ember voh, mig én meglehetősen ismeretlen kis iró voltam. Már akkor öt vagy hat remekművel ajándékozta meg a franczia színpadot. Az ifjú Dumas egészen más volt, mint atyja: hideg, kimért, szófukar és szemeivel élesen és ridegen vizsgálta a vele beszélőt. Egy szinház foyerjában mutattak be engem neki és miután néhány udvarias frázist mondottunk egymásnak, konstatáltam magamban: „Udvarias volt, de jéghidegI Nem is igen töröm magam utána 1" 1868-ban egy nyári reggelen olvasom az újságban, hogy Dumas anyja meghalt. Nem voltam vele ugyan baráti viszonyban, de eszembe jutott szomorú gyermeksége és a nagy szeretet, melylyel anyján csüngött; eszembe jutott, hogy Páris kihalt, senki se lesz mellette és ezért feketébe öltöztem és elmentem a temetésre. A temetőben csakugyan nagyon kevesen voltak. Dumas fils arczát eltorzította valósággal a mérhetetlen fájdalom. A szertartás után Dumas egy intim barátja lépett hozzám: „Jól tette" mondá „hogy eljött. Dumas iránt való rokonszenvének sohasem adhatta volna nagyobb jelét. Jöjjön velem a Place Wagram-ra és szorítsa meg szegény barátunk kezét 1" „De hiszen alig ismerem őtl..." feleltem én. „CsaK jöjjön velem!" Dumas fils tárt karokkal jött felém. Valósággal rebegte: „Az ember ritkán látja önmagát, de néha jó pillanatokban ismer önmagára. . ." Sirtam én is és — igy kezdődött a mi harminczesztendős barátságunk. Vidéki színpadok. Budapest, junius 28. A nagyváradi színházban szomjoaton jótékonyczélra előadják A czigány-1, műkedvelők részvételével. A czimszerepet Újházi Ede játssza, azonkívül fellépnek Kardos Andor és Berky Lili is. * Az aradi nyári színházban kedden és szerdán Pózsahegyi Kálmán, a Nemzeti Szinház művésze vendégszerepelt nagy sikerrel. *