MAGYAR SZÍNPAD 1906. június (9. évfolyam 150-178. sz.)

1906-06-17 / 166. szám

2 1906. junius 15. Budapesti színpadok. Eaűepe»i, junius 17. A Vígszínház jövő heti műsorában A kaczagó menyecské n nivül még négy vidám darab sze repel. A kaczagó menyecskét hétfőn, csütörtökön és szombaton ismétlik. Kedden népies előadásul fél helyárakkal Az arany kakas-1. Blumenthal és Kadelburg vidám bohózatát, frissítik fel, a melynek ez lesz a kilenczvenedik előadása. Jövő vasárnap, e hó 24-én, a Loute-oi, Pierre , Vebei hires darabját elevenítik fel, a mely j ezúttal negyvenkilenczfdszer kerül szinre. A j legutóbb nsgy tetszéssel fogadott reprizek közül szerdán megismétlik A zsábá-1, pénteken pedig ; Az őrnagy ur-a\, Mais és Kéroul énekes bohózatát. * A Magyar Szinház e heti műsorát Guerra mesternek európai hírnévre emelkedett gyermekoperatársulata tölti be, mely legutóbbi bécsi vendégjátéka alatt szenzácziós sikereket ért el s a melyről lapunk mai tárczarovatában bőven szólunk. A rendkívül érdekes vendégjáték, melyre külön is felhívjuk a színházi közönség figyelmét, a következő műsorral fog lefolyni: hétfőn Az alvajáró, kedden A szevillai boibély, szerdán Az alvajáró, csütörtökön Mari, az ezred leánya, pénteken Szerelmi varázsital, szombaton A szevillai borbély, vasárnap Maii, az ezred leinya. Mindezek az elfladá-ok a rendes helyá ak mellett foynak. A Kirólyszinház-ban természetesen ezen a héten is minden este a nagysikerű Madár Matyi \ kerül előaiásra, mely most tnár ötveaedik elő adása felé halad Jövő vasárnap délután Rákosi Szidi szinésziskolájának növendékei az A hol unatkoznak czimü vígjátékot adják elő, rendkívül mérsékelt helyárak mellett. A Népszínház- ban a héten érdekes és változatos a műsor. A Smolen Tóni és A mádi zsidó váltakozva öt estét foglal el. Hétfőn a Smolen , Tóni mérsékelt helyárak mellett kerül szinre. J A koldusdiák és az Üdvöske is szinrekerül a héten. * A Fővárosi Nyári Szinház-ban pénteken 1 kezdi meg nagy érdekeségü vendégszereplését j P. Márkus Emilia A kaméliás hölgy- ben. A nagy j művésznő szombaton a Francillon-ban lép fel. A -hét műsora egyébként is változatos. i A Városligeti Nyári Szinház nagysikerű újdonsága: A szoknyahős dominál a hét műsorán, Turcsányi Olga és Németh József vendég szereplésével A kulisszák mögül Budapest, junius 17. Látogatás Márkus Emiliánál. (A lélekvándorlás. — Babbie. — A czigánylány.) Márkus Emilia uj szerepet kreál I Ez a színházi szenzáczió bírt arra, hogy a nagy művésznőt lakásán felkeressem. A szőke csuda szalónjában fogadott a férje: Párdány Oszkár. Egy antik karosszékben ülve, illatos szivar mellett elragadtatvi nézek körül. Ez hát a Márkus Emilia otthona . . . Egy széles, nagy terem, telve műkincsekkel. Valóságos muzeum. Antik bútorok, festmények, szobrok, régi brokátok és függönyök, hímzések, drága porczellánok és oszlopok artisztikus ízléssel vannak benne elhelyezve. Ebből a hétköznapi életből szinte magasabb régiókba ragadják az embert. És amellett, az első pillanattól fogva, az otthonosság kellemes érzését keltik. Amerre szem lát, érdekes fotográfiák: a művésznő százféle szerepben. A szalon két ellenkező oldalán két hatalmas festmény. Mind a kettő Márkus Emmát ábrázolja. Az egyiken mint démoni Zorayát látjuk, arczán a spanyol inkviziczió minden borzalmának a kifejezésével. A másik valóságos remekmű. Báli toiletteben, gondolatokba merülve tekint maga elé a művésznő . . . — Ez a legjobb képe — magyarázza a férje. — Egy amerikai pingálta: John Q/incy Adams. Egy finom, apró kéz félrevonja az egyik függönyt és mögötte, rendes otthonkájában, egy valódi reneszánsz-korabeli hosszú kabátban belép a ház asszonya. — Lássa kérem — szólt a művésznő az ő lebilincselő kedvességével, a mikor elragadtatva dicsértem otthonát — a szinpadon kívül ez a lakás és benne a családom az én legnagyobb boldogságom. Itt és a szinpadon foly.k le az én életem. Ha a színházban vagy kint az életben valami bánat ér, ide vonulok vissza a régi műtárgyak közé. És ilyenkor, ezeket nézegetve, visszaképzelem magam a régi századokba és elmélkedem afelett, hogy vájjon kinek a porhüvelyében élhetett a lelkem a reneszánsz korban. Ezüstös hangján felkaczagott. Megértette, a mit gondoltam. — Igen, igen, én hiszek a lélekvándorlásban. Megvágj ok győződve felőle, hogy egyes alakokban, a melyeket a szinpadon személyesítek, valaha az én lelkem élt . . . Hogy mást ne mondjak: Desdemonában! És épen ezért, ha eljátszom a velenczei mór Desden onáját,' teljesen átvagyok hatva attól a gondolattól, hogy Velenczében, a tizenharmadik században élek ... — De, ugyebár, ennek a szellemi képzelődésnek minelyt befejeződött az előadás, szintén vége szakad? — Óh nem — folytatta élénken a művésznő. — Még előadás után is működik bennem ez a képzelődés, de akkor már természetesen nem külsőleg jut nálam kifejezésre, hanem az urammal való gondolatcsere folyamán. Párdány Oszkár, a ki ugylátszik nem bízik ! valami nagyon a lélekvándorlá-ban, közbe szólt: — Ilyenkor aztán a legfurcsább gondolatai támadnak. Pé'dául, hogy engem már évszázadokkal ezelőtt is ismert! — Hogyne! — jegyezte meg Márkus Emilia. — Csakhogy akkor, rendkívüli esemény k miatt, nem lehettünk egymáséi. Azóta a lelkünk bolyongott, átment szenvedéseken, megpróbáltatásokon, örömökön, mig végre most egymásra találhattunk . . . Megkérdeztem, hogy miért emiitette éppen Desdemonát: — Talán ezt a szerepet szereti a legjobban? — Nekem minden klasszikus szerepem kedvenczem. Szerintem a színművészet tudásának alapja-a klasszikus szerepek játszásában rejlik és minden színésznek vagy színésznőnek ezekből kiindulva kell nőni és fejlődni. Azután beszélt az uj szereprőt, a melyet legközelebb mint vendég fog a Fővárosi Nyári Szinház színpadán, Barrie uj darabjában: A kis tisztelendő-ben eljátszani. — Babbiehez nagy kedvem van. Rendkívül érdekes, bájos szerep. A darab maga t agyon romantikus, a szerep is csupa finom romanti| kával van átszőve. Ez pedig mindig üditőleg hat nemcsak a közönség, de a szinész kedélyére is. A mikor elvállaltam Krecsányi igazgatótól a szerepet, azt gondoltam, hogy a publikumnak is, nekem is jól fog esni, ha a való rideg életből egy-két órára a ronantika világába ragadtatjuk magunkat. Most különben is nagyon kedvez a romantikus iránynak a közönség izlése és hajlama. Igy van ez nálunk, Franczia és Némelotszágban, Angliában, sőt Itáliában is, a hol pedig még csak nemrégen — engedje meg ezt a kifejezést, — csak ugy dühöngött a verizmus. És higyje meg, igy van ez jól. Elvégre, ha piszkot akarunk látni, nézzünk körül az életben, vagy olvassuk el az újságok megA »Magyar Színpad« tárczája. j A kis mesttrdalnokok. — Gyermekopera a Magyar Színházban — Hóditó vendégkörutjukon tegnap tehát végre hozzánk is eljutottak a világ legapróbb operaénekesti. A szevillai borbély előadásával mutatkoztak be tegnap a Magyar Szinház színpadán és csudás produkcziójukkal egyszeriben elkápráztatták a közönséget, a mely elragadtatásában nem is tudott betelni velük, az előadás kezdetétől a végéig egyebet sem tett, mint kaczagott, tapsolta és ünnepelte őket. Talán nem érdektelen egy pillantást vetni a muzsikális színházi gyermekek lelki világába, vagy ha ugy tetszik, egy kissé körülnézni a gyermekszinház kulisszái mögé. Mialatt Guerra igazgató a zenekarban dirigált, a társulat másik vezetője, Alessandro impresszárió a szinpadon érdekes dolgokat beszélt el nekünk a truppról. — A szólisták és karénekesek között — mondta — semmi külömbséget nem teszünk. A színészi feladataikon kivül valamennyinek teknikai dolgokat is kell végezni Van két énekesünk, a kik nagyszerűen kezelik a szertárt. A leányok varrnak, hímeznek és foltozgatják a ruhákat. A nők között vannak, a kik a sminkelést végzik, mások pedig a kollégáik frizuráát csinálják meg előadás előtt. — Hogyan szervezte Guerra mester ezt a üklönös társulatot? — Sokkal egyszerűbben, mint gondolja, — magyarázta az impresszárió. — Gueria azelőtt a római konzervatóriumnak állott az élén, a hol sok széphangu gyermekkel ismerkedett meg. A gyermekének Olaszországban különben is sokkal fejlettebb, mint más nemzeteknél. A gyermekkarok nem tartoznak a ritkaságok közé. Nos, a mester egy egész sereg tehetséges gyermeket szerződtetett. Többnyire árvák. A gyámjaik beleegyeztek a szerződtetésbe, de ekkor beleszólt a hatóság is. A kultuszminiszter a következő feltételeket szabta: 1. A tournéen két férfi- és két nő tanítónak is részt kell venni, akik az összes iskolai tantárgyakban oktatják a gyermekeket. 2. A társulatnak minden iskolai év végén Rómában kell megjelennie. 3. Minden gyermek egy hangszerre is betanítandó. 4. A társulat tagjai egy takarékbetétet kapnak, a melyen elhelyezik a gázsijukat. — És nem félnek az olasz hatóságok, — kérdeztem — hogy a túlságos sok ének megárt a gyermekeknek? — Ó, arra nem is gondolnak nálunk Itáliában. És ez természetes is. Mert a komédiázás és éneklés már születik nálunk a gyermekkel. Érdekes, hogy a trupp tagjai közül egyetlen egynek sincsenek, vagy voltak szinészszülői. Legközelebb ujabb érdekes meglepetést szereznek majd a világnak. Előadják Catmen-\, a Varázsfuvolá-1 és a Don juan X. — Persze, — magyarázta Alessandro — a mi Don Juanunk nem lesz démon, hanem egy közönséges szoknyavadász. A mi pedig Carmen-1 illeti . . . — De hiszen lehetetlen egy-gyermekkel megértetni, hogy kicsoda, micsoda voltaképen Carmen ?! — Nos, a mi Carmenünk nem lesz az a spanyol nő, a tninek önök ismerik, hanem egy egyszerű, fehér a

rszony. A mikor Francziaországban jártunk, Gueria mester elvitte az Operába azokat, a kiknek a főszerepeket szánta Bizet müvében. A zenétől egyszerűen el voltak ragadtatva, bár a szövegét — fiancziául énekelték— egyáltalán nem is értették. De Guerra ur, aki csudálatosképen tud a gyermekekkel bánni, magához hivta a mi kis primadonnánkat és megkérdezte: „El akarod énekelni Carment ?" A kis leányka boldogan csókolt neki kezet. Arról, hogy valamelyik elfáradna, szó sircs Ellenkezőleg, minél többet énekelnek, a hangjuk annál érczesebb, annál frissebb. Végül elbeszélte Alessandro, hogy mennyi bajt okozott a Varázsfuvola szerepeit kiosztani. — Ez természetes, mert mindegyikük Taminát, Sarastrot, Papagenot és az Éj királynőjét akarta énekelni . . . — A világért sei — felelte kaczagva az impresszárió. — Mindegyik sirt, hogy ő játszhassa az állatok egyikét és Tamino furutyaéncke közben — négykézláb mászkálhasson a szinpadon . . . Plerrot .