MAGYAR SZÍNPAD 1906. január (9. évfolyam 1-31. sz.)
1906-01-25 / 25. szám
2 1906 . január 2 2. Budapesti színpadok. Budapest, január 25. A Magyar Királyi Operaház-bm ma este a Manón, az idei szezon nagysikerű újdonsága van műsoron; szombaton a Don fuan-X, vasárnap a Varázsfuvola-1 adják. * A Nemzeti Szinház e heti műsorán a szinház legválogatottabb repertoir-darabjai szerepelnek. Vasarnap este ismétlik meg Ruttkay Györgynek nagysikerű vígjátékát, a Vénusz-1, a melyet a sajtó osztatlan ' tetszéssel fogadott. Ma, csütörtökön Lebonnard apó, pénteken A párbai, szombaton Ifjuságunk és vasárnap délután 4 nagymama kerül szinre. • A Vigszinház-ban a héten a műsor hátralévő részét az idei szezón legnagyobb sikert ért darabjai töltik ki. Ma este és vasárnap délután a Doirit kisasszony, pénteken és vasárnap este A veréb, szombaton pedig Jericho falai kerül szinre. * A Magyar Szinház holnapi, pénteki érdekes operett-újdonságának: A koldusgróf-nak van egy gyermekszereplője is, a kis Karinszky gróf, a ki a harmadik fölvonásnak úgyszólván a főalakja. A bájos gyermekszerepre a Magyar Szinház igazgatósága szerződtette a hét éves Lakos (Lakner) Vilmát, Fedák Sári hires kis tánczpartnerét, a ki ezúttal nem csak tánczol, hanem Ferenczy Károlylyal és (Jjvári-val egyegy kettőst énekel s nagy beszélő szerepet is játszik. A nagy érdeklődéssel várt újdonság szinlapja a következő: A koldusgróf. Operett 3 felvonásban. Irta: Leon Viktor. Zenéjét szerzette : Ascher Leó. Fordította : Mérei Adolf. Rendező : Megyeri Dezső. Karnagy: Donath Lajos." Személyek: Stephenson, rendőrfőnök Újvári Sfephensonné Örley FI. Malóna, leánya Berki L. Karinsky Bogumil gróf Ferenczy Bloukwell, riporter ... B. Szabó Slippel, a koldusok elnöke Boross Jessie, a leánya Kornai B. Crab, koldusfiu _ Tallián A. Pennyman Giréth Trunky Erdei Dick, rendőr Sajó Történik egy nagy amerikai városban. Idő: ma. Az 1. felvonás egy jótékonysági ünnepen, a II. felvonás Stephenson lakásán, a III. felvonás Stephensonék nyári laka előtt. * A Királyszinház holnapi, pénteki ünnepi estélye, a Gül-Baba 50-ik előadása iránt általános az érdeklődés a közönség körében. Az igazgatóság is elkövet mindent, hogy ez érdeklődést az előadás fényével kielégítse. Az előjegyzett jegyeket ma délig tartja fenn a szinház, azontúl, ha esetleg ki nem váltják, azok is elárusittatnak. — A szinház legközelebb: újdonsága Kada Elek népies darabja : a Helyreasszony lesz, melynek bemutatóját azonban a Gül-Baba nagy sikere miatt egyelőre megállapítani nem lehet. A darab főszerepét Kecskemét hivatalos szakácsasszonyát Blaha Lujza játssza, a kinek partnere Németh József lesz. A zenét, a mely 14 számból áll: Kun László és SzentGály Elek szerzette és a török hódoltság idejéből vett librettó bő alkalmat szolgált nekik a legeredetibb magyar zene megkomponálásához. * A Népszínház-ban a mult hét szerdáján volt a Leányka bemutatója s azóta estéről-estére fokozottan nyilatkozik meg a forró lelkesedés a szinház nézőterén. Verő György daljátékának minden eddig való előadására elővételben keltek el a jegyek, az utolsó helyig zsúfolt parkett, valamint az erkélyek és a karzat publikuma egyforma elragadtatással gyönyörködtek Fedák Sárinak ötlettől és fordulatosságtól csillogó alakításában s énekszámait ismételtetve, esthosszat tapsolja a nagy művésznőt. Fővárosszerte beszéd tárgya a darab kiállítása, a melynek maga a közönség a leghívebb hirdetője; nagy kaczagások követik esténkint Kovács Mihály és Csatai Janka mókáit és szeretettel apsolják Vidor Pál, Raskó, Szirmai meg a többiek játékát. Már a hét végére is alig van jegy a Leányka előadásaira. Vasárnap délután, mérsékelt helyárakkal, Tóth Kálmán: Dobó Katicza czimü történeti népszínműve kerül előadásra. A kulisszák mögül. Budapest, január 25. A Nemzeti Szinház Mészáros-pályázata. A Nemzeti Szinház ismeretes, kétezerkoronás Mészáros-féle drámai pályázat eldöntésére kiküldött bizottság tegnap tartott ülésében azt határozta, hogy a pályázat eredményét f. é. február 10-ikén hirdeti ki. A pályázati jelentést Ábrányi Emil irja Páris a budapesti ,,Manon"-ról — Az „Operaház" maiZelöadásdhoz. — Massenet: Afano/r-jának budapesti sikeréről beszámolt a franczia sajtó is és eljutott e szép művészi siker hire a nagy franczia komponistához is, a ki nagy kedvvel készült a budapesti premierre, de közbejött betegsége miatt le kellett erről mondania. Erről a dologról és a Manón budapesti sikeréről a párisi Figaró a következőkben emlékszik meg deczember 31-diki számában: A mult héten volt a magyar Operaházban Massenet „Manon"-jának premierje. A mester, a kit Mader Raoul igazgató meghívott, hogy legyen jelen müve diadalánál, kedves levélben mentette ki magát, hivatkozással betegségére, a rossz időre, mely lehetetlenné teszi, hogy ilyen nagy utazás fáradalmainak tegye ki magát. Mader ur személyesen tanította be és dirigálta a „Manon"-t, a mely frenetikus hatást kelted. A mi a budapesti Operaháznál a legnagyobb ritkaság: Des Grieux nagy áriáját, melyet Anthes György ur gyönyörűen énekelt, nagy tetszés közepette megismételtették. Mader igazgató, a kinek számára ez az est diadalmas sikert hozott, sokszoros hivásra többször volt kénytelen megjelenni a függöny előtt, a hol végnélküli éljenzéssel ünnepelték." A Manón előadása alkalmával nemcsak Mader igazgatót érte a francziák elismerése, de külön még elismerés jutott osztályrészéül Beck Vilmosnak, a Manón egyik jeles főszereplőjének, a kit Massenet a következő levélben üdvözölt: „Gloire a Vous! Votre succés personnel m'a ravi et j'en suis si reconnaissant Nous vous aimons tant — á l'Académie — c'est une féte de vous retrouver et de vous entendre. Vous étes „Francais" aussi! De tout coeur et d'admiration a vous. J. Massenet. Magyarul: Üdv Önnek ! Az Ön személyes nagy sikere a „Manon"-ban rendkívül nagy örömet szerzett, elbájolt és ezért Önnek igen hálás vagyok. Olyannyira szeretjük Önt mindannyian — az „Akadémián", — Önt hallani és évenkint viszontláthatni nagy örömünk és élvezetünk, mert Ön is „Franczia"! Teljes szívből üdvözli bámuló hive J. Massenet. Szinházi pletykák. Budapest, január 25. A váltó. — Az előcsarnok titkaiból. — A szinházi közönségnek, mialatt benn a nézőtéren mulat vagy elérzékenyedik: fogalma sincs arról, hogy a szinházi előcsarnokában vannak olyanok, a kik három órán keresztül, mig a szinházi előadás tart, pokoli módon — unatkoznak. Nem beszélünk az előcsarnokban várakozókról, a kik ugy a második felvonás végefelé kezdenek egyenként szállingózni, hogy megvárják a nézőtéren ülő hozzátartozóikat és mire véget ér az előadás: tekintélyes csapattá verődnek ÖSSZJ. Ők is unatkoznak, ide-oda tipegnektopognak, nézegetik a kiakasztott szinlapokat és várják, mig véget ér az előadás. De hát ezeknek csak néha és rövid ideig — negyedóráig vagy félóráig — jut osztályrészül az unalom és igy nem ők a szinházi előcsarnok tipikus unatkozói. Az előcsarnok unatkozói azok, a kiknek az a foglalkozásuk, hogy minden este héttől tizig végigásitsák az előadást, melyet — mások néznek. Ezek a szinház portása, a jegyszedők kara és az inspekcziós rendőrök csapata. Álldogálnak, csevegnek is néha-néha, de alapjában véve egyebet sem tesznek, mint unatkoznak. Ez az unalom szült egy mulatságos históriát, melynek első felvonása a Vígszínház előcsarnokában játszódott le, második felvonása egy budapesti bank helyiségében, a harmadik és utolsó felvonás megint ott, a hol az első. A szereplő személyek a Vígszínház portása, egy jegyszedő és egy inspekcziós közrendőr. Valamelyik este összeállt a portás a jegyszedővel és a közrendőrrel és szocziális vitatkozásba kezdtek. Az előcsarnokbeli ánkétnek az lett a vége, hogy mind a hárman megegyeztek abban, hogy roppant súlyosak a megélhetési viszonyok, nagy a gazdasági pangás és nehéz a szegény ember helyzete — Segítenünk kell a helyzetünkön I — vélte a portás. — Az ám, segíteni I — tódította a rendőr. — De hogyan? — kérdezte a jegyszedő. Benn a szinházban éppen a második felvonást kezdték meg: akadt hát egy óra idejük, hogy nagy csendben kisüssenek valami jó ideát. Ki is sütötték, hogy mi a tennivaló. Elhatározták, hogy hárman száz pengős kölcsönt vesznek fel egy banktól, még pedig — váltóra. Mire a harmadik felvonás elkezdődött, került elő a trafikból egy váltó-blanketta és ott az előcsarnokban az ad hoc alakult szövetkezet tagjai alá is irták a váltót. A portás, mint kibocsátó, a jegyszedő, mint elfogadó és a rendőr, mint forgató. Most már a váltó értékesítésére került a sor. — Holnap estére meglesz a pénz I — biztatta társait a portás, a kinek egy jó ideája akadt. Másnap délelőtt felment a portás ahhoz a fővárosi pénzintézethez, melynek egyik igazgatója senki más, mint Faludi Gábor, a Vígszínház igazgatója. Benyújtotta a váltót és kérte a leszámítolását. — Rendben volna a dolog! — mondották neki — csak még egy formalitás volna hátra. — Micsoda ? — Kéne még egy aláírás a váltóra és akkor rögtön kifizetnénk az összeget. — Es kinek az aláírása? — Hát például a — Faludi Gábor igazgató aláírása . . . Tartarin. Felvonásközben. Budapest, január 25. 1. A fellépés. A szinházi világban már hónapok óta suttogják az érdekes hirt, hogy Beöthy László, a Királyszinház igazgatója készül fellépni — képviselőnek. A minap egy jó barátja meg is interpellálta ebben a dologban. — Igaz, hogy fel akarsz lépni a felvidéken képviselőnek ? — Még nem tudom, — felelte Beöthy, — de lehetséges! Most már pláne ambiczionálont a dolgot, mert nem szeretnék elmaradni kollégám, Vidor Pál mögött .. . — Hogy-hogy? — Nos, ő fellépett Apafiban, hátién fellépek képviselőnek 1 . . . II. A szerep. Leszkay András meséli, hogy mikor még vidéken volt színházigazgató, az egyik segédszinészre egy szerepet osztott, — a melvben annak — éheznie kell. Napok múlva találkozik a szinészszel.
