MAGYAR SZÍNPAD 1905. december (8. évfolyam 333-363. sz.)

1905-12-25 / 357. szám

220 Lapunk nagy és díszes olvasóközönségének boldog karácsonyi ünnepeket kívánunk. A „MAGYAR SZÍNPAD" szerkesztősége. Budapesti színpadok. ciiuarest, deczember 25. A Magy. kir. Operaház karácsony utáni műsorát lapunk mai operaházi szinlapja alatt találják olvasóink. A Nemzeti Szinház karácsony után következő e heti műsorának két kimagasló estélye van ; a pénteki, melyen Cirano de Bergerac éri meg'25-ik előadásának jubileumát és a szombati, a melyen Jean Aicard: Lebonnard apó Újházi Edével a czimszerepben. Az érdekes darabról a kiváló művész maga nyilatkozik mai karácsonyi számunkban. A hét teljes műsorát lapunk Nemzeti Szinházi szinlapja alatt találják olvasóink. *! A Vigszinház-ban pénteken oemutató lesz, mzlyen L'Arronge: Doktor Klaus czimü hires vígjátéka kerül szinre. A nagy sikert ígérő újdonság czimszerepét Góth Sándor játssza, a ki mai számunkban érdekesen nyilatkozik a bemuiatóról. Az újdonság szombaton és vasárnap is szinre kerül. A bemutatóig a Vígszínház két nagy sikerű repertoir-darabját: a Jerichó falai-i és a Dorrit kisasszony-t adják. A Magyar Szinház-ban szombaton kerül bemutatóra Martos Ferencz és Jacobi Victornak: Legvitézebb huszár czimü operettje, a melyről Ráthonyi Ákos, az érdekes újdonság czimszereplője, bővebben nyilatkozik mai ünnepi számunkban. Az újdonság iránt, mely ragyogó, korszerű kiállításban kerül szinre, oly nagy az érdeklődés, hogy a bemutatóra földszinti- és erkélypáholyok már nem kaphatók. A többi premiere-jegyet mától fogva árulják. — Szerdán a nagysikerű Bohémszerelem éri el 25-ik előadásának jubileumát. * A Királyszinház karácsony utáni műsorát is estéről-estére a Huszka-Martos óriási sikerű Glil-Babá-ja tölti be, a mely kezdettől fogva zsúfolt házakat vonz. Az operette, előreláthatólag mélyen be fog nyúlni a jövő uj évbe, ugy hogy a Királyszinház igazgatósága egyelőre még nem is gondol uj darab bemutatására. A Giil-Babá-ban, ugylátszik, János vitéz-bt\\ siker rejtőzködik. * A Népszinház-ban karácsony után is folytatódnak Béldi Izor és Fejér Jenő operettjének, a Kültelki herczegnő-nek sorozatos előadásai. A nagy sikert ért operette jövő szombaton ér el 25-ik előadásához, a közönség nem csökkenő érdeklődése mellett. A Népszínház különben most ezidei évadjának nagy eseményére, Verő György Leányka czimü operettjére készül, mely tudvalevőleg a czimszerepben Fedák Sárival kerül előadásra. A művésznő erről a fellépéséről maga érdekesen nyilatkozik mai seámunkban. A kulisszák mögül. Budapest, deczember 25 Karácsony után — Négy szereplő négy újdonságról. — A karácsonyi ünnepek után négy 'óvárosi szinház készül premierre. A Nemzed Szinház és a Magyar Színház már a jövő héten mutat be egy nagyérdekességü újdonságot, a Vígszínház január elejére és a Népszínház pedig január közepére készíti elő legközelebbi újdonságát. Az Operaház-nak csak az ünnepek előtt volt bemutatója, a Királyszinház pedig nagysikerű újdonságának sorozatos előadásai alatt még jó ideig nem gondol uj darab bemutatására. A karácsony után következő négy újdonságról megszólaltatjuk ez újdonságok fószeteploit: Újházi Edét, Góth Sándort, Ráthonyi Ákost és Fedák Sárit. Felkérésünkre ók nyújtanak rövid ismertetést a bemutatóra váró ujdon onságokról: a Lebonardapó-ról, a Doktor Klausról, A legvitézebb huszár-ró\ és a Leányká-ról. » (J. ,,Lebonard apó.") A Nemzeti Szinház újdonságáról Újházi Ede a következőket mondja: — Két esztendővel ezelőtt kreáltam utoljára uj szerepet a Nemzeti Szinház-ban A titok-ban. Szép szerep volt, szerettem, azt hiszem: a közönség is szeretett benne. Egy nagyon jó bácsit játszottam, a kinél nagyobb szivü embert az ujabb színpadi irodalomban csak egyet ismerek és ez Lebonard apó, a Jean Aicard darabjának hőse. Ha ismerem magamat, egyéniségemet és képességeimet, akkor elmondhatom, hogy ezt a szerepet az isten is nekem teremtette. Szereltem már akkor, mikor Párisban, a Theatre Francais- ban adták nagy sikerrel — gondolom 10—12 évvel ezelőtt — és most igazán boldog vagyok, hogy hosszú pihenés után ebben a szép, nagy szerepben léphetek ismét a budapesti közönség elé. Nagy skálájú szerep: szivszerep. Lebonard apó lelke fölött nagy viharok száguldanak, a lelke megrendül, de a megbocsátásban, a nagy jóság' an újból megerősödik. Ebben a szerepben mindent megtalál egy ambicziózus színész és azt hiszem, az játssza jól, a ki nem használja ki mértéken felül a kínálkozó alkalmakat. Aicard egy becsületes, jó nyárspolgárt rajzol mesterien a „Lebonard apó"-ban, a ki huszonöt éve önmaga előtt is rejtegeti házassági katasztrófájának titkát. Ezt a titkot ő maga pattantja ki, — hatalmas, megrázó jelenetben — de aztán (hiszen oly szép, nyugodt életet élt órái között, szivében a bocsánattal és szeretettel!) ismét csak megbocsát. Most már nyíltan is. Azt mondják: nehéz a helyzetem, mert előttem nem kisebb szinész, mint Novelli játszotta el Budapesten Lebonard apót. Én nem láttam a nagy olasz alakítását. Silvain-1 láttam ugyanebben a szerepben, igaz, hogy csak két felvonást néztem végig, mert — őszintén szólva — nekem nem nagyon tetszett. Hogy két hires szinész játszotta előttem ezt a szerepet, annak én igazán csak örvendek. Ha sikerem lesz: annál nagyobb lesz az örömem. Az újdonság többi szereplője mind helyén van. A partnereim: Helvey Laura, Török Irma, Várady Aranka, Dezső és Odry játékával még a szerző is meg lehetne elégedve, ha végignézné a próbákat. Azt hiszem: szép premierünk lesz. Hogy a darab tetszeni fog, azt biztosra merem venni. Hogy én miíyen leszek: azt már csak önök fogják konstatálni. (II. „Doktor Klaus.") A Vígszínház újdonságáról Góth Sándor a következőket mondja: — Hogy a Doktor Klaus legközelebb szinrekerül a Vígszínház-ban, igazin a véletlen s mondhatom a szerencsés véletlen dolga. L'Arronge-nak ez a darabja ugyanis egyike a legrégebbi müveinek és bár a legjobb német vígjátékok közé sorozható, majdnem teljesen leszorult már a színpadokról. Pár héttel ezelőtt aztán, a szerzőnek irói jubileuma alkalmából megint felelevenítette a bécsi Buigtheater. A reprizt egyetlen előadásra lervezték, de a jubileumi előadáson Doktor Klaus meglepően nagy sikert aratott. Az idfí nyomtalanul tűnt el a darab fölött és a közönség elragadtatással élvezte a zsörtölődő, de alapjában veve nemeslelkü, jószivü olasz doktort. A váratlan siker következtében L'Arronge darabja megint sok időre kerüli vissza a Burgtheater játékrendjébe és most sorra foglalja el újra helyét a többi német színpadokon is. A bécsi siker következ ében a Vígszínház is megszerezte a darabot előadásra s én nagy hálával tartozom a direkeziónak, a miért ezt az igazán érdekes szerepet rám bizta. Klaus Doktor szerepének annál is inkább örvendek, mert ehhez hasonló karakterű szerepet eddig nein játszottam a Vígszínház színpadán. Egy tiszteletreméltó öreg ur Klaus doktor, aki csak az orvosi tudománynak él. Minden más iránt, a mi nem az orvosi tudománynyal és a betegeivei van összefüggésben, idegen rá nézve. Örökké veszekszik az emberekkel, de azért mégis csupa szivember, a kinek az a legnagyobb boldogsága, ha valamilyen uton-módon 1905. decz.-mber 27. jót tehet. A szerep elsőrangú, a minthogy hálás a többi szerep is, bizom benne, hogy a mi közönségünk is honorálni tudja majd L'Arronge vígjátékát, a kinek nevét már jóhiréből jól ismeri a magyar közönség. (III. „A legvitézebb huszár.") A Magyar Szinház újdonságáról Ráthonyi Ákos a következőket mondja: — áimonyi óbester pompás alakját ismerik a történelemből, de még inkább a krónikás adomákból. A vitéz huszár, az asszonyt bűvölő katona, a ki kiverte a pipáját Napolen trónszékének karfáján . . . Gyönyörű alak, színpadra termett alak és mert vidám, kalandszomjas, csélcsap és gavallér katona, hát főkép operettszinpadra termett alak. Martos Ferencz kitűnő ötletének tartom, hogy a Nemzeti Szinház szin • padáról, a hol harmadéve vígjáték alakjában örvendeztette a közönséget, ideplántálta Simonyi óbestert a mi énekes színházunk színpadára. Annyit mondhatok, hogy a Magyar Szinház-nál nagyon szeretik ezt a darabot és még az utolsó kulisszatologató is bizik a nagy sikerében. Csupa kedvesség, hunezutság, mozgalmasság és a mi a legjobb: magyarság ez az operett, a melybe öt olyan szerepet irt a szerző, hogy csak hálával lehetünk iránta. Az én szerepemet, a márkiné szerepét, a kutyamosó huszár, meg a kis franczia komorna szerepé'és a polgármester szerepét. Egyik jobb, mint a másik. Az én partnerem: Berky Lili debüje elé méltó érdeklődéssel nézhet a közönség, a Boross polgármestere klasszikus figura lesz, Kornai Berta és Ferenczy Károly meg olyan vidám és mulattató duettet nyújtanak, — egy sereg kupiéval, tánczczal és tánezos duettel — hogy már csak azért is érdemes lesz megnézni A legvitézebb huszár-t. De a meglepetés mégis talán a muzsika lesz. Az ifjú Jacobi Viktornak ez lesz az első igazi bemutatkozása az operett-szinpadon és ha nem tévedek: nagy meglepetés lesz ez a bemutatkozás. Finom, gracziózus, elmés és művelt muzsika ez minden részében. Roppant érdekesen vegyülnek benne a franczia és a magyar elemek, van például benne egy duett, a melyben ugyanazt a thémát a szerző kétféleképen dolgozza fel: magyarul és francziául. Egy sereg gyönyörű kuruezmotivummal van telehintve a partitura, a melyből reám különösen két szép feladat jut: egy hangulatos melodráma az első felvonás végén és a második felvonásban egy magyar dal, teljesen eredeti feldolgozással. A második felvonás nagy fináléjában nagy technikai készségét is megmutatja A legvitézebb huszár komponistája; ez a finálé bizonyosan nagyon fog tetszeni. Amint hogy reméllem: az egész újdonságot is meg fogja szeretni a mi közönségünk, mint a hogy mi már a próbákon megszerettük. (VI. „Leányka.") A Népszínház újdonságáról Fedák Sári a következőket mondja: — Midőn a Leányká-xa készülők, megvallom, boldog visszaemlékezés tart fogva. Öt esztendő után lépek meginl a Népszínház színpadára, a hol annak idején az én primadonna-karriérem kezdődött. A Népszínház színpada az én pályám bölcsője. Örömmel engedtem hát Vidor igazgató kérésének. És örömömet csík tetőzi, hogy egy olyan igazi pri nadonna-szerepben léphetek megint a népszínházi publikum elé, mint a milyent Verő György a Leányká-ban irt. A czimszerepet játszom majd ebben az izről-izre magyar daljátékban, még pedig — másodmagammal. Az egyik leányka, Teleki Mihály uram leánykája Margit, én leszek; a másik pedig a jófajta szőlőnedv, a melyet oly nagy szeretettel ittak Apafi fejedelem udvarában s a melyet „lcányká"nak kereszteltek. A darabban az erdélyi főurak sokat mulatoznak a „leányka" mellett; megszerelték, hozzászoktak és nem tudnak többé lemondani róla. Ekkor érkezik haza Teleki Mihálynak Versaillesben nevelkedett gyermeke Margit, és ez a leányka, a ki csupa franczia finomság, versenyre kel a leányka-borral és elhódilja ettől a maga részére az eddigi főurakat, a kik Margit kedvéért csakugyan le is mondanak arról. Ez persze csak az alapgondolata Verő darabjának. A mi azonfelül történik benne: sok volna elmondani. Kedves, mulatságos a cselekménye, a zenéje pedig, a melyet ugyan-