MAGYAR SZÍNPAD 1905. május (8. évfolyam 119-149. sz.)

1905-05-20 / 138. szám

6 M. KIR. OPERAHAZ. A »Nemo« szövege. Előjáték. Egy magyar nemes fiával, a H nagytehetségű zenész és énekes, török fogságba kerül. Itt hitet, nevet cserél (Jussuf bég) s kényszeríteni akarja fiát is, hogy renegát legyen, hogy igy a szultán udvarába léphessen. A szorongatott ifjú Zrínyi Ilonához menekül s ennek ajánló levelével Magyarországba szökik vissza, hogy felkeresse Rákóczi Ferenczet és szolgálatába állva, szolgálja hazáját. Első felvonás. Az ifjú hosszas bolyongás után Kistapolcsányba kerül, II. Rákóczy Ferencz udvarába. A fejedelem kinevezi udvari zenészé­nek s mivel az ifjú meggyalázott ősi nevét eltagadja s azt mondja, hogy neve nincs, a fejedelem elnevezi »Nemo»-nak. Nemo meg­látja a fejedelemasszony udvarhölgyét: Badinyi Klárát és szerelemre lobban iránta, de a szép leányt Desalleurs, franczia márki is szereti és elhatározza, hogy Nemo ellen intrikát sző. Jönnek a kuruczok és diadallal jelentik, hogy Győrvár alatt csatát nyertek. Második felvonás. Klára viszonozza Nemo szerelmét, Rákóczi és a fejedelemasszony is beleegyeznek az ifjú szerelmes pár házassá­gába. Ekkor Desalleurs egy hamisított levéllel kompromittálja Nemot és elhiteti a fejedelem­mel, hogy Nemo is, mint atyja, hitetlen török lett és sok gazságot követett el. Rákóczi elűzi udvarából Nemot. Harmadik felvonás. Nemo szerzetes lesz. A szerencsétlen trencséni ütközet után Laczkó apród, a ki Klárát elkiséri a kolostor környé­kire, hírül hozza neki, hogy a fejedelem veszélyben van: vasas németek törtek rá. Nemo megmenti a fejedelmet, de védelmében halálos sebet krp. Halálos ágyán ártatlansága kiderül s a tejedelem karjaiban hal meg. Fővárpsi Ny ári Szi nház. A »Sportlovagok:« szövege. I. felvonás. Történik egy szállodában. Ede­lényit, egy fővárosi gavallért, a ki nem tud hozzájutni nagy örökségéhez, egy jószívű pin­czér: Korpás tartja el. Ö fizeti helyette szám­láit és a jobb jövő reményében hitelez neki. Edelényi barátja: Torbágyi, egy könnyelmű sportférfiu, ezer forintot pumpol ki párbajkölt­ség czimén Kohn börziánertöl, a kinek a fia párbajozni készül. Az apa azért adja az össze­get a segédnek, hogy fia sértetlen maradjon. A szállodában a sportlovagok megismerkednek a bácskai Galambos-familiával, a kik feljöttek Budapestre bálozni. Edelényinek nagyon meg­tetszik a szép Böske, a ki szintén szemet vet a gavallérra. De Edelényit folyton üldözi a vén Ludmilla kisasszony, a ki a nyakába akarja magát varrni. II. felvonás. Egy bálon a vigadóban meg­vallják egymásnak szerelmüket Edelényi és Böske. Edelényi mikor megtudja, hogy Tor­bágyi milyen uton pumpolta ki Kohntól az ezer forintot, a pénzt jótékonyczélra adja. Ezért aztán Torbágyi a párbajnál, mely éjfélkor tör­ténik, megengedi, hogy Kohn fiát összevag­dalják. Kohn a bálterembe ront és leleplezi a sportlovagokat. Ludmilla, a ki időközben szin­tén nagy örökséghez jutott, visszaadja ugyan néki Edelényi helyett az ezer forintot, de a botrány már megvan: Edulényi látszólag kompromittálva van és Galambosné elviszi Böskét, a kit nem akar ilyen szélhámos, csél­csap emberhez hozzáadni. III. felvonás. A hét választóhoz czimzett fogadoban. Torbágyi, miután látja, hogy Lud­milla pénzesleány, feleségül akarja őt venni. A papot titokban idehozatják, hogy összeeskesse okét. Böske szintén odaszökik Edelényi után és Korpás a pinczér ugy intézi a dolgot, hogy a pap Böskét Edelényivel adja össze. Galam­bosnénak már most bele kell egyeznie a házas­ságba, a mit meg is tesz. Torbágyi pedig feleségül veszi Ludmillát. NEMZETI SZÍNHÁZ. »Cyrano de Bergerac« szövege. I. felvonás. Színielőadás a Burgund palotá­ban. A Richelieu bibornok jelenlétében mef tartott színielőadást megzavarja Cyrano, a poéta­lovag, a miért aztán a vicomte gúnyolja éi támadja őt, ékzelvén Cyrano nagy orra fölött Miután Cyrano előbb szellemesen kioktatja, hogy hogyan kellett volna ötletesen csipkednie, tudtára adja a hetvenkedőnek, hogy megviv vele, vivás közben egy balladát rögtönöz és szaval el, melynek végén le fogja őt szúrni. Ugy is történik. A párbaj után ünneplik Cyranot. Majd ő barátjának bevallja, hogy szerelmes, még pedig húgába, Roxánba. Jő Roxan hölgy» és úrnője nevében találkozásra hivja Cyranot. Cyrano tulboldogan jelöli meg a helyet, maga pedig megy száz csavargóval megvivDÍ, kiket a Roxán kezéért esengő Guiche gróf té lt fel. II. felvonás. A poéták laczi-konyhája. Ragueneau üzletében falatoznak a gascognei kadétok. Cyrano jő, mintán szétkergette a száz csavargót. Itt találkozik Roxánnal, a ki meg­vallja neki, hogy De Neuvilette Christiant szereti, Cyrano lesújtva tudja meg a valót. Christian a többiek biztatására beléköt Cyranoba, czélzá­sokat tesz az orrára folytonosan, Cyrano már­már ráront, de fékezi magát. Majd barátságát ajánlja fel Christiannak és igéri, hogy segítsé­gére lesz. Mivel Christian félénk és egy ügy ü nőkkel szemben, Cyrano elhatározza, hogy helyette fogja irni, az ő nevében, Roxánnak a szerelmes leveleket és verseket és mindig kiok­tatja majd Christiant, hogy miket mondjon Roxánnak. III. felvonás. Roxán csókja. Cyrano hősies önfeláldozással segiti a szerelmes Christiant. Roxán szépsége mellett főkép szellemébe szerel­mes, mely a rut Cyrano tulajdona. Szerelmi vallomásánál az erkély alatt súgja neki, hogy miket mondjon és mikor Roxán már hajlandó csókot adni szerelmesének, akkor Christian kú­szik fel az erkélyre, hogy a Cyranonak szóló csókot átvegye. Guiche gróf előzőleg a harezba rendeli a gascognei legényeket, de Roxán kér­tére beleegyezik, hogy itthon maradjanak, nem sejtvén az okot. Sőt egy szerzetest küld Roxan­hoz, hogy őrizze őt, mig ő megérkezik a spa­nyolok elleni harczból. Ámde Roxán Guiche gróf leveléből azt olvassa fel a szerzetesnek, hogy Guiche azt kívánja, miszerint a szerzetes eskesse össze Christiant Roxánnal. Mig a szer­tartás benn a házban folyik, jő Guiche gróf, kit Cyrano mindenféle tréfás mesékkel tartóztat, mig az uj pár a szertartás után ki nem jő. Guiche haragjában, hogy elválaszsza a fiatal párt, a harezba küldi Christiant, kit oltalmazandó, Cyrano is a háborúba indul. IV. felvonás. A gascognei kadétok. Cyrano a táborból naponta kétszer ir levelet — Chris­tian nevében — Roxánnak. A gascogniak éheznek, mikor megérkezik hirtelen Roxan Ragueneauval és eleséget hoz nekik. Roxan boldogan borul férje karjaiba. Ámde Chris­tiannak bevallja Cyrano — nehogy elárulja magát neje előtt — a levelek titkát s igy Christian megtudja, hogy Cyrano szereti Roxant. Mivel pedig Roxan előbb bevallotta férjének, hogy szeretné akkor is, ha rút volna, mert csak a lelkét szereti. Christian tudtára jön, hogy Roxán tulajdonképen Cyranot szerett, bár tudtán kivül. Künn folyik a harcz. Christian kétségbeesve kirohan és elesik. Holtan i hozzák vissza. Roxan megtalálja nála Cyrano ] utolsó levelét, melyet még el nem küldött és kétségbeesve borul férje holttestére. Cyrano 1 pedig nem szól, nem fedi fel a titkot, mely őt I • halott Christianhoz köt. V. felvonás. Cyrano újsága. Tizennégy év mult el a negyedik felvonás óta. Roxán zárdában tölti bús özvegysége napjait, egyedüli vigasztalója, a minden szerdán pontosan meg­jelenő Cyrano, a hü barátja és minden újsá­got a külvilágból elmesél neki. Cyrano azonban ma késik, Ragueneau hirül hozza, Le Brettnek, Cyrano barátjának, hogy Cyranot szerencsétlen­Bég érte. Egy lehulló fahasáb fejére esett ós mély sebet ütött rajta. Most már végét Járja Roxan türelmetlenül várja Cyranot. Egyszerri aztán a hős poéta meg is jelenik, haláloe be­tegen, bekötött fejjel. Beszélget Roxannal, a kJ megmutatja neki Christian utolsó levelét. Az éj leszáll. Cyrano olvassa a levelet, majd mintegy álomban, kívülről elsuttogja az egészet így tudja meg Roxan, hogy a kinek e. lelkét szerette, nem volt más. mint Cyrano. De már késő. Az önfeláldozó nemes poéta meghal • halálig szerető nő és barátja karjaiban. Város ligeti Nyári Szinház, »Szép Heléna« szövege. I Első felvonás. Igen : az istennők vitája jut­[ tatja Parisnak a világ legszebb asszonyát, Helé­f nát, a ki igy nem kisebb embernek, mint Görög­! ország nagy királyának, Menelausnak a felesége. Az almát a vitázó istennők közül Vénusnak nyújtja és ö, a szépség istennője nem volt hálátlan: ajánló levéllel elküldi Parist Léda leányához, Helénához, a ki legszebb vala min­den földi nők között. * Oh, Menelaus, ősatyja minden korok fel­szarvazott férjeinek 1 Miért is voltál olyan öreg és olyan ostoba 1 Nem láttad felvillanni a sze­relem gvujtó, perzselő sugarát a királynő sze­mében, mikor az koszorúval övezte a szép pásztor homlokát, a ki a szellemi tornán min­den görög hőst és királyt szégyenben hagyott: Nem vetted észre, mint remeg meg egész valójában a legszebb pásztor, mikor téged a csalfa Kalchas, a furfangos jós elküldött Cithe­rébe, hogy távollétedben békén turbékolhasson Vénus oltalma alatt az egymásnak teremtett szerelmes pár? Második felvonás. Most itt, a második fel­vonásban, mikor leszáll az éj, a szerelmesek barátja, mikor a tenger felől édes, szerelmes, buja illatok áradnak, a szomszédban ki-ki párját átölelve üriti a kelyhet és áldoz Vénusnak, most — hiába beszélnek Vénus istennő vará­zsáról és akaratáról nem az istennő akarja, hogy Heléna, megoldva övét, odaboruljon Páris vállára, óh, nem, ö maga akarja, Heléna, az asszony, az izzóvérü görög nő, a kinek férje Menelaus, az öreg király. * ... És ez az igazság. És kaczagunk raj­tad, vén fölszarvazott, mikor rajta éred szép­séges Helénádat az ifjú pásztorral. Kaczagunk rajtad, mert megérdemelted sorsodat. Magad vagy oka, hogy Heléna beleesett az üdvözítő bűnbe. És még az a vigasztalásod sem lehet: — Ha jobban vigyáztam volna rája 1 A százszemü Argus sem tarthatta volna távol homlokodról a bajt . . . mert győzedel­meskedett az isteni akarat, az örök törvény: a nagy szerelem minden gátat áttörő, minden poklokon keresztül gázoló szent hatalma . . . Harmadik felvonás. Most már a végzet nehezedik szegény Menelaus vállaira. Az ostoba, kijátszott férjek régi, de örökké uj maradó fátuma. A helyett, hogy igyekeznék, — ha még lehet — visszahódítani magához az isteni Helé­nát, azon igyekszik, hogy távol tartsa orszá­gától Párist. Mintha bizony ez az akarat nem törnék meg a szerelem hatalmán. Sőt, — hogy a keserű pohár teljesen beteljék — a fölszarva­zott király maga adja Párisnak kezébe a fele­ségét. Mert persze mindenki észrevenné az idegen főpap álruhájában Párist, csak egvedül ö nem, a vak, szegény férj. És jön Páris, hosszú szakállal, fehér köntössel és Menelaus maga segiti fel a gályára Helénát. A Páris gályára, mely viszi őket messze, messze Menelaus hónától. És Páris, a mint fent a gályán magához öleli Helénát, bátran kiálthatja az ostoba király fülébe: — Én vagyok Páris, én vagyok a mindent legyőző szerelem! PUPGO

Next

/
Thumbnails
Contents