MAGYAR SZÍNPAD 1905. március (8. évfolyam 60-90. sz.)

1905-03-08 / 67. szám

1905. márczius 14. 3 Budapesti színpadok. Budapest, márczius 8. A Magyar Királyi Operaház-ban csütörtö­kön Alföldi Íren vendég lép fel A walkür-ben. Ma szerdán Romeo és Juliá-X adják ifjúsági előadásban. Szombaton Mária, Szabados és Szendy nagy sikert ért dalmüve kerül szinre harmadszor. A Nemzeti Szinház legközelebbi újdonsága Wolfner Pál: Olga czimü 4 felvonásos társadalmi színmüve lesz, melyre most készül a szinház művész-személyzete. Az újdonság főszerepeit Lenkey Hedvig, Helvey Laura, Paulay Erzsi, Gál, Pethes, Ivánfy, Gabányi, Dezső, Rózsa­hegyi, Molnár és Hoiváth Zoltán fogják játszani. Az újdonság bemutatója már előre a legnagyobb érdeklődést kelti. A szinház e heti műsorán a legnagyobb vonzóerejü darabok szerepelnek. * A Vigszinhaz-ban Az arany patkó, Kadel­burg nagysikerű vígjátéka kerül szinre, a mely most a huszonötödik előadás jubileumának küszö­bén is oly nagy vonzóerőt gyakorol, mint a premiere hetében. Holnap, csütörtökön, jótékony­czélra a Diákélet-et adják, Kiiry Klárával, a ki mint Katicza, legjobb szerepeinek egyikében vesz részt az énekes szinmü előadásában. Szécsi Ferencz nagysikerű vígjátéka: A szinház ördöge pénteken es vasárnap este kerül ismét szinre. A Magyar Szinház márczius 14-én szinrekerülő revüjében, az Ex-lex-ben a har­madik kép a szobrok kongresszusa. A rendkívül hatásos felvonás alakjai: A királyné (R. Maróthy Margti); a kormányzó (Ráthonyi Ákos); Deák j Ferencz (Tollagi); József nádor (B. Szabó)-, ; Petőfi (hányi); Eötvös József báró (Giréth); Rákóczy (Sólyom); Jókai (Kalocsay); Bethlen j (Heltai); Zrínyi (Marton). A revue főszereplői az emiitetteken kivül Szentgyörgyi Lenke, Kornai Berta, Sziklainé és Sziklai Kornél, a ki egy pesti hordárt fog játszani. Két hatásos epizód­szerepben föllép a szinház két uj énekesnője : R. Siposs Etel és Eleméry Klári is. A bemu­tatóra előjegyzett jegyeket a pénztár csütörtök reggelig tartja fenn. A hét minden estéjén Lehár operettje a Mulató istenek kerül szinre; vasár­nap délután Szulamit megy mérsékelt helyárakkal. • A Királyszinház-ban a János vitéz-nek, Bakonyi Károly és Kacsóh Pongrácz daljátéká­nak ezt a hetét egy ujabb, immár az ötödik jubileum teszi nevezetessé. A jövő vasárnap délutánján ér el ugyanis a János vitéz százhuszonötödik előadásához, a melyet rendes esti helyárak mellett tartanak meg. Á czimsze­repet, mint a héten minden este, Fedák Sári fogja játszani, a kinek művészi ala­kítása legkiválóbb erőssége a folyton zsú­folt házakat vonzó darabnak. A százhuszon­hatodik elöauason, mely ugyanazon nap, vasárnap este lesz, Fedák Sári pihenése czéljá­ból uj János vitéz lép a közönség elé és pedig férfi alakjában. Ezen az egy estén ugyanis Bagó eddigi személyesitője, Papp Miska játssza el a czimszerepet. Á közönségnek az a nagy érdeklődése és a sajtó elismerése, a mely a Rákosi Szidi asszony sziniiskolájának Madarász előadását a mult héten kisérte: arra indította | az iskola igazgatóságát, hogy az operettet meg- í ismételje. Ehhez képest szombaton délután 3 órakor a Királyszinház színpadán megint A madarász kerül szinre, ezúttal is rendkívül mérsékelt helyárakkal. A Népszínház művészi személyzete fényes 1 sikert aratott a felelevenített Koldusdiák-kai, i Millöcker hervadhatatlan szépségű operettjével. | A közönség, a mely az utolsó helyig megtöl­tötte az eddigi előadásokon a Népszínház-at, szeretettel ünnepli a főszereplőket: Székely Irén, Komlóssy Emma, Hegyi Aranka, Petráss Sári, Kovács Mihály, Raskó Géza és Ujvári-X. Az újdonság varázsával ható operett minden egyéb darabot leszorított a műsorról s a héten 1 is mindennap a Koldusdiák-ot adják, melynek tegnapi előadásán is kihelyezték a pénztár elé . a minden jegy elkeltét jelző táblát. — A Nép­színház uj alkalmi darabbal fogja megünnepelni ez évben márczius tizenötödikét. E napon kerül szinre Dunay Károly Mindnyájunknak el kell menni (Jelenetek a szabadságharczból) czimü népies színmüve a fő női szerepben Bónis Malvinnal, ki ez alkalomból lép föl először a Népszínház színpadán. A darab zenéjét régi magyar dalokból Barna Izsó állította össze. A kulisszák mögül. Budapest, márczius 8 „A szentbernáti barátok". — A Vigszinház uj darabja. — Ha színigazgatótól kérdik : — Mit szeret jobban egy kasszadarabnál ? Aligha felelhet találóbbat, mint ezt: — Két kasszadarabot. És két ilyen darabnál jobb három, három­nál jobb pedig négy. A Vigszinház éppen ott tart, hogy a negye­diket kihozza. Mert ezen a héten a kassza­darabok ritka műfajának csak három érdemes képviselője szerepel a repertoireon: A szinház ördöge, Az arany patkó, és a Diákélet. Most pedig következik az Ohorn Antal szen­zácziós drámája, A szentbernáti barátok. Körül­belül a Takarodó emlékezetes tavalyi bemutató­jának évfordulójára jelennek majd meg a jám­bor szerzetesek. Kaszárnya helyett klastrom kerül a színpadra, marezona katonák helyett, szent­életü papok mozgatják a cselekményt, pisztoly durranása helyett orgona szava és áhítatos zsolozsma kelt harfgulatot, de a hatás bizo­nyára nem lesz csekélyebb. Ellenkezőleg! Nagy küzdelmek előzték meg a Szent­bernáti barátok eredeti bemutatóját. De rend­kivül érdekes, hogy azt a darabot, a mely ellen a czenzura sötét lovagjai azon a czimen har­czoltak, hogy a papságot bántja, éppen a keresztény-szoczialista, klerikális Bécs-ben jutott először a közönség elé. És a második város, a hol előadták — minő ellentét! — az evan­gélikus Berlin volt, a hol vajmi kevés befolyása van a csuhának a nagy tömegekre. Természetes, hogy ezek után Budapesten nem lehet szó arról, hogy a darabnak tenden­cziáját kutassák. Ilyesmi csak árthatna annak az elsőrendű művészi és irodalmi értéknek, a mely a Szentbernáti barátok-ban kétségtelenül kifejezésre jut. A zárdák titkai, a melyeket a szerző, a ki maga is éveken át volt fölszentelt lakója a czelláknak, a mi színpadjainkon nem lehetnek izgatások anyaga. De a hol ugy lelke­sednek a lelki szabadságért, mint nálunk, ott a legmélyebb érdeklődésre számithat az a benső harcz, a melyen a darab hőse, Pál testvér megy keresztül addig, a inig elhatározza, hogy nem teszi le a fogadalmat. Tanay Frigyes, a ki a Diákélet szentimen­tális, lelki nyugalmában megzavart ifjú herczegét ötvenszer játszotta, most áll a legnagyobb művészi feladat előtt, a mely pályáján eddig osztályrészül jutott. Egy fiatal novicziust ad, a kit megbolygatott vágyai gyötörnek, a kit meggyőződésével ellentetes elvek hirdetésére kényszerítenek, és a ki diadalmasan kerül ki a döntő csatából. Mellette áll Hegedűs, mint aranyszájú prédikátor. Szintén egyik legfénye­sebb diadalára készülhet. A többi részletről még kora volna beszélni, de a Vigszinház-ban és vidékén meg vannak róla győződve hogy a Szentbernáti barátok bemutatója a Vigszinház kilencz éves történeté­nek legszenzácziósabb estéje lesz. Benfentes. Egynémely darabnak az a legdicséretreméltóbb tuladjonsága, hogy — a függöny utoljára legördül. * Szinészfülnek nincs a világon édesebb zene a tapsnál. A báli terem ideáljait rendesen — mások veszik feleségül. Szinházi pletykák. Budapest, márczius 8. A vörös domino. — Az Opera áiarczosbdljáról. — Az operabál minden farsangnak a piéce de resistance-a. Nincsen olyan tagja az arany­ifjuságnak, a mely ne tartaná kötelességének, hogy oda elmenjen. Miért? A fiatal Dumas az ő „A huszadik életévben" czimü regényében, megfelel erre: „Azért, hogy unatkozzunk". S ebben részben igaza van. De csak rész­ben. Mert mint mindennek, ugy annak is érteni kell a módját, hogyan mulassunk egy álarczos­bálon. S az idei Opera-álarczosbálon bizony nagyon sokan mulattak. Mennyi sok szép és Ízléses maszk! Mennyi elmésség és finomság ' az álarezok alatt! Ó, nagyon szép volt! És a sürü, hullámzó tömegben minden frakknak megvolt az ő dominója. Mert sok volt a dominó és a fiatal embereknek nem volt szükségük arra, hogy elegendő hölgy hiányában konkurráljanak egy­mással. S mégis volt az óriási teremben egy vörös dominó, a ki után valósággal törték magukat az urak. Alakja nemes volt, mint a fiatal, pálmáé, haja aranysárga és hangja harang­csengés. — Vájjon ki lehet? — érdeklődtek min­denfelől és megszólitotíák. Mindenkihez volt egy elmés szava. Meg­jegyzései, mint a szikrák, ugy sziporkáztak jobbra-balra. Majd mindenkit ismert, de őt — nem ismerte senki. És körülötte egyre több frakk tömörült, hívogatták erre is — arra is, de a bájos maszk még senkit sem tüntetett ki azzal, hogy kacsó­ját nyújtsa neki. — Jöjjenek fel a büffébe! — szólt ahhoz az öt ifjúhoz, a ki a legjobban csapta körü­lötte a szelet, — éhes vagyok. Az öt ifjú nagy örömmel fogadta ezt az ajánlatot és felkisérték az első emeleti büffébe. Ott a pálmaalaku hölgy leült egy asztalnál és épp vacsorát akart rendelni, a mikor egy fekete dominó odalépett hozzá és a következő­ket súgta fülébe: — Férfi vagy, B. Pali a neved s ez a vörös domino a Népszínház tulajdona. S én adtam kölcsön neked. A vörös domino kissé meghökkent s hebegve szólt: — A direktorné ? .. . — Igen az vagyok . . . A vörös dominó könyörgésre fogta a dolgot: — Drága direktorném, az istenért csak most ne áruljon el, legalább addig, mig jól be nem vacsoráztam. A fekete dominó hangosan felkaczagott és már a legközelebbi pillanatban eltűnt atömeg közt. A vörös dominó pedig kitűnően megvacso­rázott, megpezsgőzött öt barátja költségén, a kik sohasem tudták meg, hogy a vörös dominó miért szít el két szivart vacsora után. Orlando. Vidéki színpadok. Budapest, márczius 8. A kolozsvári Nemzeti Színházban hétfőn este Bianka czimmel eredeti dalmüvet mutattak be. Az újdonság szerzője Geiger Albert, kolozs­vári zongoratanár, a ki müvének szövegét Seribe Olonnei herczeg czimü vígjátékából készítette. A színtársulat kedvvel és törekvéssel tanulta be az újdonságot. A zenekart Stefanidesz Károly vezette nagy gonddal és szakértelemmel. Á közönség nagy tetszéssel fogadta az újdonságot. * Szoyer Ilonka, az Operaház kitűnő művész­nője, az elmúlt pénteken és szombaton szép sikerrel vendégszerepelt Lúgoson, Polgár Károly társulatánál. Pénteken a Bob herczeg czim­szerepét s szombaton a Bőregér-ben Adélt ját­szotta.

Next

/
Thumbnails
Contents