MAGYAR SZÍNPAD 1904. november (7. évfolyam 303-332. sz.)

1904-11-10 / 312. szám

1904. november 10. 79 Budapesti színpadok. Budapest, november 10. A Magyar Királyi Opeia teljes erővel készül legközelebbi újdonságára, Adam-nak: A lonjumeaui postakocsis czimü dalmüvére, melylyel a klasszikus operairodalomnak egyik gyöngyét sorozza be az igazgatóság az Operaház műsorába. * A Nemzeti Szinház-ban holnap, pénteken a nagysikerű Cyrano de Bergerac kerül etőadásra, szombaton pedig Ferenczy Ferencz kitűnő színmüvét, a Flirt-A adják. Ez estén iép fel először hosszas betegsége után, D. Ligeti Juliska. Vasárnap az Egyenlőség szerepel a műsoron, mely a héten változatos, érdekes és csupa vonzó darabból van összeállítva. * A Vígszínház újdonsága: a Diákélet rendkívüli budapesti sikerének a hire Németországba is kijutott s a német, különösen pedig a berlini újságok a legnagyobb méltánylással irnak a Vígszínház előadásáról és a darab kiállításáról, melyet mintaszerűnek ismernek el. Meyer-Förster, a Diákélet szerzője a napokban levelet intézett a szinház igazgatóságához, melyben elismerését és köszönetét fejezi ki a szinház művészgárdájának és igazgatóságának. A Diákélet előadásai különben teljesen zsúfolt házak előtt folynak s a közönség érdeklődése annyira fokozódik a darab iránt, hogy a szinház legközelebbi újdonságának idejét még megközelítőleg sem lehet megállapítani. * A Magyar Szinház-ban e héten is estérőlestére a szinház zajos sikerű uj operettje, a Fecskefészek tölti be a műsort. Az operett, melynek előadásai telt házak és a közönség zajos tetszése közt peregnek le, teljesen beváltotta azokat a nagy várakozásokat, melyeket a szinház ahhoz fűzött s ezúttal igazolta a sajtó ritka egyhangú, magasztaló véleményét. A Fecskefészek végtelenül mulatságos szövege és Henri Herblay gyönyörű zenéje hosszú életet biztosítanak az újdonságnak a műsoron. * A Királyszinház niüvésszemélyzete most a legnagyobb erővel készül a János vitéz-re, melynek bemutatója egyenesen szenzácziósnak Ígérkezik s melynek a legnagyobb sikert jósolják. Az újdonság közvetlenül Sarah Bernhardt vendégjátéka után fog bemutatóra kerülni. Rendkívül nagy érdeklődés mutatkozik már előre is a nagy franczia tragika vendégjátéka iránt, melynek műsorát itt adjuk: szombaton, november 12-én: Tosca; vasárnap, 13-ikán: A kamcliás hölgy; hétfőn, 14-ikén és kedden 15-én: A sasfiók (L'Aiglon), szerdán, 16-án: Fedora. — Fedák Sári, a ki ma is, pénteken is játszik, vasárnap délután is föllép és pedig A törvénytelen apa női főszerepében. A kaczagtató bohózat, a mely tizenhét estén vonzott telt házat, ezúttal először kerül szinre délutáni előadásban, mérsékelt helyárak mellett. * A Népszinház-ban A lőcsei fehér asszony nap-nap után tele házat vonz. A Jókai regényéből élénk színekkel megrajzolt s ritka fénynyel kiállított szinmü minden képe iránt fokozott érdeklődéssel van a közönség. — Vasárnap délután Blaha Lujza játsza el A szökött katona Julcsáját, egyik legismertebb szerepét. Ez előadásban uj szereplők lesznek Balázs Olga és Pintér Imre. A kulisszák mögül. Budapest, november 10. János vitéz rózsája. — Újházi mester és Fedák Sári. — A Királyszinház foyerjának „arany-ajtaja" tegnap délelőtt nyilt meg először — "a János vitéz próbáján — a nyilvánosság számára. Eddig szigorúan zárt ajtók mögött folytak a darab lázas előkészületei, tegnap már — az igazgató rendeletére — bebocsátották a nyilvánosságot, azaz hogy — Újházi mestert. Egyedül ő — a kit mostanában, mint a „.Királyszinház" felügyelőjét" tisztelnek színházi körökben — képviselte a nyilvánosságot, tudniillik az olyan jelenvoltat, a ki nem tartozik a szinház kötelékébe, vagy nincsen dolga a János vitéz-ben. Kivüle és a szereplőkön kivül csak Beöthy László, Rákosi Szidi, a két szerző: Bakonyi Károly és Kacsóh Pongrácz (a komponista a zongoránál) és a titkár: Lázár Ödön voltak jelen a próbán, a mely immár teljes képét nyújtotta a nagyszabású és valóban minden izében uj színpadi produkeziónak, mely a jövő hét péntekjén fogja a legteljesebb mértékben meglepni a Királyszinház közönségét, majd a következő sok-sok estén Budapest egész színházi publikumát. A János vitéz harmadik felvonása az „Elet tava" mellett játszik: ebbe a csodálatosan kék tóba dobja bele Kukoricza Jancsi a rózsáját, melyből életre kél a tündérek koronás királynéja : Jancsi Iluskája. Zsazsa-János vitéz belekezdett a partitura egyik gyöngyénék morzsolgatásába (bátran mondhatjuk, hogy morzsolgatta a gyöngyöt, mert hiszen csak markírozott) és felcsendült a zongorán a „Rózsa, rózsaszál" bűbájos melódiája. A dal közepén, ugy látszott, mintha a a rózsával való játékot is markíroznia kellene Fedák Sárinak, mert nem volt a kezében egyetlen rózsaszál sem. A kellő pillanatban azonban mégis csak került egy rózsa — vérpiros rózsaszál — a Zsazsa kezébe. Újházi mester benyúlt — nagy télikabátja alatt — a kebelébe, gyöngéden elővont onnan egy ott rejtegetett rózsaszálat és azt — szinte zenei végszóra — felhajtotta a színpadra, a Zsazsa lábaihoz. A következő pillanatban már „játszott" az Újházi mester rózsája és Zsazsa egy gyöngéd köszönő pillantással kereste fel a sötét nézőtér első sorában ülő mestert. . . A Mester rózsája nem vetődött a tegnapi próbán a kék tóba: a virágszálat János vitéz megtartotta magának. Az első virágot, melyet ebben az uj szerepében kapott. De sok virág és babér vár még rá a János vitéz előadásain az Újházi mester vérvörös rózsáján kivül! Tartarin. Színházi pletykák Budapest, november 10. Házassági históriák. — A jegyespárok. — Temperamentumos, fiatal, szép leány. Még csak nemrég lépett a színpadra, hogy Terpsychorének szolgáljon; arczára még a szemérem hamvas pirja van odalehelve, a mely azonban már erősen lüktet valami sejtelmes vágy miatt. Szerelmes valakibe. És az ifjú minden este eljött a színpadi társalgóba, hogy vele, csakis vele foglalkozzék. Ennek talán házasság lesz a vége! De múlnak a hetek, múlnak a hónapok s az ifjú nem nyilatkozik. A lányka hiába várja a boldogító szózatot, a mely a nyugodt és szent családi hajlék felé csábítja, a szózat nem hangzik el. Ez végtelenül boszantó. Itt tenni kell valamit. S a mikor a fiatal pár egymás karjába fogózva sétál a folyosón s az ifjú halkan odasúgja a leánynak: „Szeretlek!" — a kis művésznő szomorúan válaszol: — Nem lehetek a magáé. Valaki megkérte a kezemet. Egy régi ismerősöm Dombovárról el akar venni feleségül. — És maga hozzá megy? — Hozzá, mert férjhez akarok menni. Ez a színházi élet nem nekem való! A habitué szomorúan távozik, bár egy szót sem hisz el a dologból. Elhatározza, hogy többé feléje sem néz a leánynak, de már másnap megint ott bujkál körülötte. A leány tüntetőleg babrál hajfürtei között s az ifjú elsápad. Jegygyűrűt lát meg a leány ujján. — Tehát mégis igaz? — jajdul fel. — Micsoda ? — kérdezte Terpsychore papnője tettetöleg. — Hogy férjhez megy. — Persze, hogy igaz. A mint látja, itt a jegygyűrű. — Nos, hát tudja meg, hogy én nem akarom! Kijelentem, hogy maga nem megy férjhez máshoz, csak . . . hozzám. — Mért nem szólt mindjárt? Én pedig kijelentem, hogy férjhez megyek magához. — Hát a másik? — Miféle másik? — A kitől a jegygyűrűt kapta. — Azzal ne törődjék! Nézze, el is dobom. ... És a jegygyűrű a következő pillanatban már ott gurult a színházi társalgó padlóján. Annál könnyebb volt eldobni, mert a ravasz kis hölgy előtte való nap — maga vásárolta. * Ugyancsak temperamentumos, fiatal leány. De már nem uj alak a színpadon. Neki már többen udvarolnak. De főképp kettő, a ki különös vehemencziával veti magát utána és ő mind a kettőt hitegeti. Ez igy tart három hónapig, miközben a két vetélytárs nem tud egymásról és nem sejti, hogy a napnak nemcsak egy pásztorórája van, hanem kettő. Három hónap múlva megváltozik a helyzet. Az egyik ifjú, a kinek szülei Bécsben laknak, elutazik az osztrák szülővárosba. A másik fiatal ember pedig szintén elmarad a színháztól, állítólag megrongált egészségének helyreállítása miatt. Két héttel rá ugy a bécsi, mint a budapesti törvényszéknél házassági igéret megszegése czimén pert akasztanak két ifjú nyakába. A helyzet megint a régivé válik. Egyik ifjú sem tud arról, hogy a másiknak is pert akasztottak a nyakába, egyik sem sejti, hogy egy és ugyanaz a hölgy kéri a másiktól házassági Ígéretének betartását. Nem lehet tudni, mi lesz ennek a két pörnek a vége ; de ha mindkét ifjú arra határozza el magát, hogy a botrány kikerülése végett, mégis csak elveszi a kis nőt feleségül, akkor a legfurcsább dolgok derülnének ki. Mi lesz akkor ? Idehaza pedig a kis színésznő már egy harmadik férjjelöltet szemelt ki a maga számára. Geoffrey. Színházi élet. Budapest, november 10. Beszélgetés Saint-Saéns mesterrel. — A „Sámson és Delila" mai előadásához. — Szomory Dezső, a Párisban éiő kiváló magyar iró, a Sámson és Delila budapesti premierjének estéjén beszélgetést folytatott Paris-ban a dalmű hires komponistájával: SaintSaéns Camillal. Az érdekes beszélgetést következőkben irja meg. * Az öreg Odeon bolthajtásai alatt, a párisi alkonyat tündéries szürkeségében, a melyet mintegy láthatatlan opálok fénye világit át igen busán és igen enyhén, Saint-Saéns mesterrel sétálgattam s beszélgettem. — Valahol messze, Magyarországon, éppen most kezdik Delilá-1. Au rideau! Au rideau ! A hogy itt mondanák Páris-ban. Saint-Saéns mosolyog. S miközben szelid tekintetével az Odeon galériának könyvállványait kutatja át, a következőket mondja: — Azt csakugyan oly különös elképzelni, hogy miközben én itt vagyok s itt járok egyedül az októberi estében, a Szajna partján, egy szál szürke felöltőben, — valahol messze, a kivilágított terem ragyogásában régi álmom és régi muzsikámnak első hangjai csendülnek meg. Ez akaratlan visszavarázsol a hajdani idők édes gyötrelmébe, a mikor Delilát mindenütt refuzálták . . . — Igen, de arra mi magyarok büszkék lehetnénk, hogy a szenvedélyes Delilát legelőször Liszt Ferencz ölelte magához ... Az első előadást ő rendezte Karlsruhéban. — Liszt Ferencz! . . . — Kár, hogy e rendkívül muzsikus sohasem beszélt, vagy csak nagyon ritkán a maga