MAGYAR SZÍNPAD 1904. november (7. évfolyam 303-332. sz.)

1904-11-13 / 315. szám

1904. november 13. 3 Színházi pletykák, Budapest, november 13. Vasárnapi apróságok. (I. A sötétben.) Egy derék színházi muzsikusról szól ez az apróság. Nem irjuk ki a nevét, mert a história egy kicsit kompromittálja a — férfias bátorságát. A műsoron lévő operettben előfordul egy kórus, melyet a női kar tagjai a színfalak mögött énekelnek, mégpedig a teljesen elsötétített hátsó színpadon, Ennél a dalnál az összes lámpákat eloltják és csak a színpadon éneklő két főszereplőre esik egy keskeny fénynyaláb. A szóban forgó hegedűsnek az volt a kötelessége, hogy ennél a dalnál megjelenjék a hátsó színpadon és a sötétben szorongó női karnak hegedűjével megadja az első hangot. A premiéren meg is jelent a kulisszák mögött, de már a második előadáson elmaradt. A kardalosnők a sötétben tapogatózva keresték meg az első hangot. A muzsikust a színházi törvényszék elé czitáiták és felelősségre vonták a mulasztásért. — Ön nem jelent meg a színfalak mögött, megadni a kardalosnőknek a hangot! — idézte a vádat az egyik biró. — Egyszer megjelentem, de többször nem. — És miért nem ? Mert nem birtam volna ki! Nem vagyok fából! — Hogy érti ezt? — Hát csak ugy, hogy a kisasszonyok egy csomóban álltak a hátsó színpadon. És a hátsó színpadon — vaksötét volt. Az ember még az orráig sem látott . . . A muzsikust elitélte a színházi törvényszék. (II. Konti és a király.) Reprizre került a minap egy Xonfr-anekdota. Olyan kedves, hogy megérdemli, hogy leszögezzük. A Ludovika Akadémia volt parancsnoka — a mai honvédelmi miniszter: Nyíri Sándor — különös fénynyel akarta egy alkalommal megünnepelni a király születésnapját. Uj királyhimnuszt akart énekeltetni a növendékekkel és ennek megkomponálására a kiváló magyar zeneszerzőt : Konti Józsefet akarta felkérni. Konti azonban akkor éppen egy kis haragot tartott az udvarral. Tudniillik kevéssel azelőtt ünnepelte huszonötéves jubileumát és az akkori miniszterelnök felterjesztette őt a legfelsőbb helyre, hogy tüntessék ki a FerenczJózsef-rendjellel. Ugy pletykázták, hogy miután a király megtudta, hogy Konti csak egy magánszínház karmestere, egy időre mellőzni kívánta a kitüntetést. Konti — már persze a maga vidám és ártatlan módjára — ezért neheztelt az udvari körökre. Mikor aztán a Ludovika Akadémia parancs- i noka megbízásából felkereste őt két tiszt és I megkérték, hogy komponálja meg az uj királyhimnuszt, udvariasan, de röviden igy válaszolt: — Sajnálom, de nem tehetem. — De igen tisztelt Konti ur — kérdezték a megbízottak — hogy utasíthatja vissza ezt a kérést? Már most kihez forduljunk? — Tudják mit, uraim, — felelte szatirikus mosolylyal Konti, . forduljanak kérésükkel Tiller Samuhoz .. . Ö úgyis udvari szállító, meg aztán neki van Ferencz József-rendjele .. . (III. A hamis hadnagy.) Fedák Sári egy kis mulatságos „froczli"val lepte meg a minap — a Makranczos hölgyek előadásán — kollégáját és partnerét: Thury Elemért. A Király-szinház daliás bonvivánt-szinészének tudvalevően éppen nem erőssége az éneklés és a L/ncAe-operettben is tisztára a színháza iránt való nagy tiszteletből énekel. A Makranczos hölgyek második felvonásában van egy jelenet, melyben Lysistrata sehogyan sem akar ráismerni állhatatos udvarlójára, a szép hadnagyra. Mire az — hogy felfrissítse emlékezetét — idézi első felvonásbeli kupléjának első sorát: „Én vagyok a hadnagy, a hadnagy ..." Thury, a szerepe szerint, elmondta: — Hát nem ismer ? Csakugyan nem ismer rám ? Pedig — én vagyok a hadnagy, a hadnagy ... — folytatta énekelve. — Igen, igen — vág közbe mosolyogva Fedák-Lysistrata — csakhogy két hanggal magasabban . .. Tartarin. Színházi élet. Budapest, november 13. i. A „Diákélet," — számokban. — A Vígszínház sikere. --• A színházak krónikájában azon. u i i vannak vörös betűkkel nyomva, a melyeken az előadások „táblás" házak előtt folytak le. A Vigszinház újdonságát, a Diákélet-et eddig tizenötször játszották és mindannyiszor ott függött a szinház előcsarnokában az a bizonyos tábla, a mely az igazgatóságnak a legnagyobb örömök egyikét okozza, de a látogatók egy részének némi bosszúságot is, mert nem egyszer esik meg, hogy kénytelen távozni a színházból, a nélkül, hogy az előadást látta volna, nem lévén több jegy. A Diákélet eddigi előadásai között az első tiz teljesen zsúfolt nézőtér előtt folyt le. A szinház igazgatósága bocsátotta rendelkezésünkre azokat az alábbi számokat, a melyeket a Diákélet sikerének az illusztrálására ideiktatunk: Korona 1. előadás október 29-én ... ... 3600.— 2. » » 30-án ... 3600.— 3. „ novemb. 1-én ... ... 3600.— 4. n » 2-án ... 3600.5. n n 3-án ... ... 3600.— 6. n » 4-én 3600.— 7. 5-én ... .. 3600.— 8. 6-án 3600.— 9. » » 7-én ... . ... 3600.— 10. » » 8-án 3600.— Összesen 36.000.— kor. Egy előadás jövedelme tehát nem kevesebb, mint Háromezerhatszáz korona, a mi egyenesen korszakos siker a Vigszinház történetében. Az Ocskay brigadéros óta, hasonló impozáns számok nem szerepelnek a Vigszinház bevéeleit között. Herczeg Ferencz darabja nyomában halad a Mayer-Försier-é és nincs kizárva, hogy a Diákélet megjavítja a 113-as rekordot is, a hány előadást ugyanis Ocskay brigadéros vitéz kuruezai elértek. -Y.— ii. A jubiláris előadás előtt. — A „Fecskefészek" körül. — A katonakarmesterek, a czigányprimások már jelentkeztek a Fecskefészek muzsikájáért s a legrozogább kintorna fogas hengere is Herblay dalait fújja és sipolja szük tüdejéből. Sic itur ad astra! De ez csak az első lépés. Hol vannak még a fotográfusok, a kik kirakataikban diszfelvonulásokat rendeznek a kedélyes zárda vidám lakóinak arczképeiböl; hol vannak a kuplék, a melyeket már czifrázva fütyül az utcza derék hadserege a népszerűség inesgyéjén! Fecskékről beszélnek az emberek, a mi végtére a természet előrehaladott korára való tekintettel elég szokatlan dolog, kellemetlenül csak azokat érinti a dolog, a kik a premiereket, minden művészeti jelentőségtől eltekintve, külön eseménynek tekintik és szeretik azoknak ünnepélyes megnyilatkozását. Pedig a Magyar Színházban november hónapban nem lesz premier. Fecskefészek — egyre csak Fecskefészek! Huszonegyedikén pedig jubiláris előadás. Herblay már nagyfokú érdeklődéssel nézi darabjának budapesti előadásait s a huszonötös jubileumon meg fog jelenni, hogy bemutatkozzék az iránta érdeklődőknek. Ezt levélben irta meg az igazgatóságnak. Az igazgatóság pedig másvalamit igér. De a titokzatosság vasbástyáját hiába ostromoltuk, a kapukat hasztalan döngettük, egyebet sem bírtunk kivenni, mint azt, hogy a közönség számára ezen az előadáson valami külön meglepetés készül. A színészeknek különben pihenő napjuk van ilyenkor, siker után. Minthogy uj darabra egyelőre nincs égető szükség, nem is történnek lázas előkészületek a jövő újdonságára; ezzel azonban nem azt akarjuk kifejezni, hogy az előkészületek egy uj premierre nem nagysza! básuak. Délelőtt a nézőtér sötét, a színpad vasi függönye leeresztve, a színpadról pedig egy hang sem hallatszik, a mi azt jelenti, hogy nem próbálnak. De ha valaki véletlenül a földszinten lévő igazgatósági szoba felé tekint, ott sajátságos antisambrirozást lát. Egy csomó fiatal leány áll ott és várakozik. Aztán halkan kinyilik a szoba ajtaja, belülről kilép egy hölgy, sürgősen távozik s helyébe másik hölgy lép be. Férfiaknak i és idegeneknek tilos a bemenet! i Mi történhetik odabent ? Talán sorozás van ? Ezt nemcsak abból lehetne következtetni, hogy a hölgyek némelyike néha kissé pongyolán begombolt és befűzött toilettben lép ki, hanem abból is, hogy egy alkalommal, a mikor az ajtó véletlenül kissé tágabbra nyilt, egy ismert katonai szabó alakját vehettük észre. Hogy az olvasó ne gondoljon valami rémesen titokzatosra, eláruljuk, hogy az igazgatósági szobában ruha-próba van. A katonai szabó pedig azt jelenti, hogy a nők katonai uniformisokat kapnak — az uj darabhoz. Ennyi az egész előkészület. s a kinek érzéke van a distinkeziók iránt, az megérti, hogy ebben a gondosságban a jövő iránt csak a sikertől el nem csábított igazgatóság buzgósága rejtik; a lázas előkészületek hiánya pedig azt mutatja, hogy a közönség csupa szeretettel és fokozott érdeklődéssel viseltetik a most adott darab iránt, a melyek bűbájos észeneirodalmilag is értékes muzsikája nemsokára huszonötödször fog elhangzani a Magyar Szinház színpadján. Tonio. Vidéki szinpadok. Budapest, november 13. A kolozsvári szinház egyesztendős bérletét, mint nekünk Kolozsvár-ról jelentik, Makó Lajos debreczeni színigazgató nyerte el. A belügyminisztériumban az volt az uralkodó felfogás, hogy a másik két pályázónak : Janovics-nak és Komjáthy-nak vannak állomásaik, mig Makónak nincs és igy a méltányosság szempontjábó is az ő javára kellett dönteni. = Nincs szeplő, pattanás, májfolt azon hölgy arczán, a ki a Balassa-té\c valódi angol ugorkatejet, ára 2 kor. és szappan, ára 1 kor., használja. Kapható Balassa gyógytárában Budapest—Erzsébctjalva és minden gyógyszertárban és droguériában. Külföldi szinpadok. Budapest, november 13. A berlini Operaházban e héten a német trónörökös menyasszonya tiszteletére theatre paré volt. A császári pár a mátkapárral a kis udvari páholyban, a kiséret a nagy páholyban foglalt helyet. A theatre párén A fehér hölgy került szinre Muck karmester vezénylete alatt. * A párisi Gaite színházban e héten elevenítették fel d'Edmond Audran, A tücsök és a hangya czimü operettjét, a melynek szövegét A. Duru és H. Chivot irták. Simon szerepét Girardi játszotta. * A londoni Comedy-Theatre His Highuess my husband czimmel a minap mutta be Xanroff és Chancel Prince Consort czimü vígjátékot, mely nálunk a Vigszinház-ban A királynő férje czimmel került előadásra. * Weinberger Károly Schlaraffenland czimü uj operáját igen nagy sikerrel mutatták be a minap a hamburgi városi színházban. Az opera librettója Fulda Lajos hasonló czimü költeménye után készült. — Heuberger Rikárd Barfüssele czimü uj operáját a prágai német szinház mutatja be legközelebb. A szövegkönyvet Auerbach meséje után Léon Viktor irta. Heuberger most egy másik dalmüvön is dolgozik, melynek szövege'egy Grillparzer-áarabbó\ készült.