MAGYAR SZÍNPAD 1904. szeptember (7. évfolyam 242-271. sz.)

1904-09-27 / 268. szám

1904. szeptember 27. 3 ezüstös Dunát mindig bámultam. No meg aztán gyakran voltak látogatóim is. Igy az aranyos Nikó Lina majdnem hetenkint kijött hozzám. Aztán a közelben Verőczén nyaralt Harmath Hedvig és majdnem a szomszédságomban a kis Csáky Irén is. — Hát szeretne már játszani? — kérdém. — Bizony, alig várom már. De hát most várni kell még egy ideig. Itt nem használ semmi sürgetés . . . Hallom, a Kis pajtás-nak oly óriási nagy a sikere. Nagyon szerettem volna játszani benne; s ha már ez nem volt lehetséges, legalább megszerettem volna nézni... De ki tehet róla, ha meg van tiltva! No de majd kijátszom magamat nemsokára alaposan. Faludi Miklós mára igért egy szép, nagy szerepet, a melyben pihenésem után először fogok fellépni. Akkor aztán viszontfogja látni a közönség az ő kedvenczét, a ki kis bakfis leányból asszony, sőt addigra fiatal anya lett, de azért megmaradt Irénké-ntk. Figaró. Felvonásközben. Budapest, szeptember 27. I. Blaháné öltözője. A piros bugyelláris Török birónéjában ma este lép ismét — hosszú szünet után — az ő hűséges, rajongó népszínházi közönsége elé Blaháné. A népszínműből tegnap délelőtt próbát tartottak, a melyen persze megjelent ő maga is. A próba közben a nagy művésznő — egy kezdő kis színésznő elfogódottságát szimulálva — odalépett a szinpadon az igazgató feleségéhez : Vidor Pálnéhoz: — Kérem szépen, — mondotta szepegő hangon, — a vendégszereplő Török biróné azt szeretné tudni, hogy hol fog holnap este öltözni ? A direktorné mosolygott. — Blaháné a Népszínházban — felelte — ott öltözik, a hol akar és a hol kedve tartja. Különben is most is, mint mindig: rendelkezésére áll a „Blaha-öltöző", melyet ezen a néven fognak ismerni, a mig csak a Népszínház áll. — Igen ám, — folytatta tovább is (kedves elfogódottságot szinlelve Blaha Lujza, — csakhogy én nagyon boldog volnék, ha — egyedül öltözhetném. — Egyedül vagy másokkal: a hogy parancsolja Blaháné. Mert neki mindig van joga parancsolni a Népszinház-ban . . . T. II. A hála. Radó Lipót, egyik német napilap operakritikusa estélyre volt hivatalos. Frakkot és kifogástalan fehér nyakkendőt öltött és glacékeztyüt húzott. Ekkor vette észre, hogy nincsen megborotválkozva. A dolog vasárnap délután történt, a mikor a borbélyok is munkaszünetet tartanak s igy képzelhető, milyen zavarba került a derék operaházi referens. Gábor József, az Operaház ifjú tenoristája, azonban kimentette zavarából. — Jöjjön fel az öltözőmbe, — mondta neki. — A színházi borbély majd megberetválja. Ugy is lett. Egy félóra alatt a kritikus arcza simára volt beretválva s a következő pillanatban már kocsiba vetette magát és boldogan robogott az estély színhelyére. Előbb azonban melegen kezet szorított Gábor Józseffel, megköszönve szívességét. — Ezt sohasem fogom elfelejteni, barátom. Valóban, örök hálára kötelezett! — mondta. Mikor aztán Gábor József fellépett az Operaházban, Radó Lipót másnap a kővetkező kritikát irta róla : Gábor József kitűnően énekelt és jellemzése szinte borotva-éles volt. (x-y.) S?mházi élet. Budapest, szeptember 27. A bizonyítás. — A meggyőzött Mester. — Újházi mester mostanában nagyon sürün látogatja a Királyszinház-at. Fölötte tetszenek neki a szinház, az előadások, a színészek, színésznők, de főképp — Magay Annától van nagyon elragadtatva. Látcsövét egyre a magas, szőke szépség felé irányitja és szinház után barátainak egyébről sem beszél, mint Magay Annáról. Mindazonáltal elég szkeptikusan viselkedik a bájakkal szemben, mert nemrég a következő megjegyzést fűzte a szőke szépségről való nyilatkozatához : — Gyerekek! Én azt hiszem, hogy baj van a bájak körül. Oly tökéletes az a nő és oly elsőranguak az idomai, hogy én gyanakszom, gyanakszom . . . Nem mind arany, a mi fénylik. Vén róka vagyok én! Nekem már kötőtűket is szúrtak a trikómba, a mikor Othelló-1 játszottam ! Mindenki nevetett erre, mert tudták, hogy a mester mire czéloz: a Nemzeti Szinház-ban egyszer régen Othellót játszotta. Sovány lábszáraira való tekintettel azonban, kénytelen volt trikóját kitömni. Ezt pedig a kollegái arra használták fel, hogy a vattába kötőtűket szúrtak, melyek persze kiállottak a trikóból, mialatt Újházi nemes lendülettel alakította a féltékeny mór szerepét. Hogy, hogy nem, másnap már a szőke szépség tudomására jutott, hogy a Mester mivel gyanusitja. Épp aznap este történt, hogy Újházi felvonásközben ismét felnézett a szinpadra és véletlenül találkozott a szép „Panni"-val. Örömmel üdvözölték egymást és vidáman csevegtek. Közben a mester egyre dörzsölte kezeit s szánakozva szólt: — Nem tudom, hideg van-e itt, de a kezeim roppantul fáznak. — Majd megdörzsölöm őket, — szólt jószivüen Magay Anna s megfogta a mester kezeit s a maga kezeivel melegiteni kezdte azokat. Majd óvatosan maga felé vonta Újházi kezét, ugy hogy — nem tudni véletlenül, vagy szándékosan — egyszerre csak a trikójához ért vele. Ebben a pillanatban a mester meghajolt, némán és hosszan tekintett a hangosan felkaczagó szinházi szépségre, mélyen leemelte a kalapját és szólt: — Ah! Rendben van ! Kalapot emelek !.. Orlando. Vidéki szinpadok. Budapest, szeptember 27. A nagyváradi szin házban Somogyi Károly színtársulata legközelebb bemutatja Lovassy Andornak, a jónevü irónak, A kis püspök czimü vígjátékát, mely a debreczeni Csokonai-kör pályadiját nyerte el. A premiéren jelen lesz a szerző is. * A miskolczi nemzeti szinház részvénytársasága minap tartott ülésében elhatározta, hogy a szinház színpadára már az ez évi október 15-én megkezdődő szini évadra bevezeti a villámos világítást. * A szegedi színházban a héten mutatják be Pintér Imrének, a Népszínház tagjának, A falu rózsája czimü népszínművét. A szegedi színházak igazgatója a távozó Székely Irén helyébe primadonnául Kerényi Adélt, a berlini Operaház volt tagját szerződtette, a ki október elején a Hoffmann meséi-ben lép fel először. = Nincs szeplő, pattanás, májfolt azon hölgy arczán, a ki a Balassa-féle valódi angol ugorkatejet ára 2 kor. és szappan, ára 1 kor., használja. Kapható Balassa gyógytárában Budapest—Erzsébetfalva és minden gyógyszertárban és droguériában. Külföldi szinpadok. Budapest, szeptember 27. A berlini Neues Theater-ben a mult héten érdekes különlegesség vezette be Wedekind Frank: Erdgeist czimü drámájának előadását. Az előadás előtt Wedekind, a szerző, egy állatsereglettulajdonos kosztümjében a függöny elé lépett és prológust mondott, melyben darabja szereplőit vadállatokhoz hasonlította. Végül megemlékezett a legnagyobb ragadozóról, melynek torkába bedugja a fejét és ez a ragadozó a mélyen tisztelt közönség. A groteszk prológus kitűnően illet a Budapesten szörnyen megbukott, különös dráma stílusához. Wedekind élesen pointirozta a verseket, egy mutatványos bódé kikiáltójának hanghordozásával. A közönség tomboló tetszéssel fogadta az exczentrikus német iró prológusát. Az előadásnak is nagy volt a sikere. * Susa, kaukázusi városban a minap muzulmán műkedvelők előadták tatár nyelven Shakespeare: Othello-ját. Az előadás roppant hatást gyakorolt a naiv közönségre: Desdemona meggyilkolásánál egyesek hangosan sirtak. A fordító : Hasim-Bek-Vleirov maga játszta a czimszerepet. * Beyerlein Ferencz Ádám, a ki Takarodó czimü drámájával alapította meg színpadi hírnevét, most egyszerre két uj drámán dolgozik. Az egyik még ebben a szezonban bemutatóra kerül Lipcsében. * Maxim Gorkij uj színdarabjának Dacsniki (Nyaraló vendégek) a czime. A darabot, a melyet a télen Pétervárt fognak bemutatni, Gorkij néhány nap előtt moszkvai baratainak fölolvasta. Az orosz előkelő világ nyaralását ecseteli benne. A szereplök jellemileg lényegesen különböznek a Gorkij eddigi munkáiban előfordult alakoktól, mert a mindennapi élet eseményeit a főúri világ körében testesitik meg. Vezéreszméje a darabnak, hogy az orosz nemesség nyaralókhoz hasonlóan folyvást uj helyzetek után kutat és soha egyikben sem érzi jól magát. Teknikájában a darab nagyon hasonlit az Éjjeli menedékhely-hez. A pétervári premierrel egyidőben a berlini Kleines Theater is bemutatja Gorkij uj darabját Berlinben. Franczia énekesnő — Bayreuthban. Budapest, szeptember 27. Grandjean Lujza, a ki az idén Bayreuthban a Venust énekelte, s a ki az uj szezonban Paris-ban Izoldát is kreálni fogja, a mult héten tért vissza Párisba és a nagy Operában először Meyerbeer: Hugonották czimü dalmüvében lépett fel. Grandjean Lujza az első franczia énekesnő, a kit Bayreuth-ba hívták vendégszereplésre. Az eset nagyon érdekeit egy újságírót, a ki a hazatért művésznőt felvonásközben meginterviewolta és bayreuthi impressziói felől kérdezősködött nála. Grandjean kisasszony büszke rá, hogy ő volt az első franczia énekesnő, a kinek megvolt engedve, hogy résztvegyen a bayreuthi ünnepi játékokban. Egy teljes esztendeig nagy ambiczióval tanulta a német nyelvet. A mikor Bayreuth-ba érkezett, már annyira bírta a német nyelvet, hogy nemcsak kifogástalanul tudta kiejteni a szavakat, de tökéletesen meg is értette azokat. Akkor aztán megkezdődtek a hosszú, a végtelennek tetsző próbák Wagner Cosima asszony személyes vezetése mellett, a ki reggel tiz órától estig nem távozik a színházból egy pillanatra sem. A mikor Grandjean kisasszony annyira haladt már, hogy kollégái csak a szöveg kiejtésén találtak némi csiszolni valót, a mikor ket nagy főpróba után annyira elkészült nehéz feladatával és csak a közönség elé kellett lépnie és résztvenni az első Tannhäuser előadásban, még egy nehézséggel kellett megbirkóznia. Ugyanis a szinház nézőtere ijesztően sötét volt a párisi «Opera pazar nézőteréhez képest. Most Izolda szerepével foglalkozik a művésznő, a melyet még Bayreuth-ban Richter Jánossal, a hires dirigenssel, kezdett tanulni.