MAGYAR SZÍNPAD 1904. szeptember (7. évfolyam 242-271. sz.)
1904-09-27 / 268. szám
1904. szeptembe r 27. 3 Budapesti színpadok. Budapest, szeptember 27. A Magyar Királyi Operaház a közönség előtt legkedveltebb dalművekből állította össze e heti ° műsorát, mely operaházi szinlapunk alatt olvasható. A hét során Arányi Dezső egyszer és pedig jövő vasárnap lép fel Sába királynöjé-ben. A Nemzeti Szinház-ba tegnap este diadalmasan vonult be Rostand Edmond verses színmüve: Cyrano de Bergerac. Ilyen általános, nagy és őszinte sikerre esztendők óta nem emlékszünk vissza. A közönség, mely az utolsó zugig megtöltötte a szinházat, lelkesen ünnepelte az előadókat és gyönyörűséggel hallgatta a világhirü darab pompás jeleneteit, külön gyönyörködve Ábrányi Emil mesteri fordításában. A Cyrano kiállítása valóságos szenzácziót keltett: a diszletek, kosztümök, fegyverek mindegyike külön látványosság. A szereplő művészek és művésznők teljes sikeréről számulhatunk be ; valamennyien, Pethes Imrével az élükön, művészetük javát adták. A Cyrano előadása valóban nagy érdeme Somló Sándor igazgatónak, s előreláthatólag, az idei szezonnak nemcsak művészileg, hanem pénzügyileg is, egyik legnagyobb sikere lesz. A Cyrano de Bergerac négyszer és pedig ma, kedden, szerdán, pénteken és jövő vasárnap van műsorra tűzve. * A Vígszínház egész heti műsorát, mint előrelátható volt, Pierre Veber, a Loute szerzőjének Kis pajtás-a, tölti be, melynek a sajtó részéről történt fényes fogadtatását a közönség is teljes mértékben megerősiti. A rendkivül szellemes és finom darab, a Vígszínház művészeinek brilliáns előadásában, estéről-estére telt házakat vonz és egyre jobban hódit, ugy, hogy a^darab hosszú ideig fogja még teljesen lekötni a Vígszínház műsorát. * # A Magyar Szinház uj énekesnője: Anday Blanka Budapestre érkezett, s a héten pénteken lép először a főváros közönsége elé. Anday Blanka Gdnsbacher-nek, a hires bécsi énekmesrernek tanitványa, a kinél most, szerződésének megkezdése előtt is fél évig tartó énektanulmányokat tett. Első szerepe magyar szerzők müvében: A hajdúk hadnagyá-ban Jadwiga grófné lesz. Szombaton és vasárnap Szulamit-ot énekli Anday Blanka. Vasárnap este A hajdúk hadnagya kerül szinre, a mely előadásban Tollagi Adolf, a budapesti közönség egyik régi kedvencze, iili meg szinészpályájának huszonötéves jubileumát. A jubiláns művész az operettben egyik kedves szerepét, a strázsamestert fogja játszani. A jubiláris előadás alkalmából a Magy'ar Szinház igazgatósága és a többi fővárosi szinház művészei is ünnepelni fogják a művészt. * A Királyszinház-ban a hét nagyobb felében, egészen péntekig, a nagy sikert aratott Én, te, ő! czimü operett tölti be a műsort. Az operett ez előadásain Küry Klára és Fedák Sári folytatják együttes fellépésüket. Szerdán éri meg a nagysikerű operett ötvenedik előadását. Vasárnap délután szintén az Én, te, ö! kerül szinre a két művésznővel. Szombaton a Szép mosóné czimü operettet jelentős szerepváltozással adják, a mennyiben az operett czimszerepét, a melyet eddig Bánó Irén játszott, Küry Klára veszi 'át. Vasárnap este megismétlik a Szép mosóné-1. * A Népszinház-riak szombaton nagyérdekü reprize lesz, a mennyiben Suppé-nek világhírre emelkedett operettje, a Bocaccio kerül felelevenítésre, melyet 1879. október 1-én mutatott be a szinház először. Érdekes, hogy ez a bemutató előadás is, már 1400-ik előadása volt az operettnek, mely azóta a kontinens szinpadain erősen túljár népezredik előadásásán. Az operett czimszerepét, az eddigiek szerint, Komlóssy Emma, mig Fiametát a szinház kitűnő énekmüvésznője, Ledofszky Gizella fogja énekelni. A repriz iránt nagy érdeklődés mutatkozik. Még két érdekes estéje lesz a héten a Népszínháznak és pedig ma este, a mikor Biaha Lujza vendégszerepel a Piros bugyelláris-ban és csütörtökön, a mikor Solymosi Elek vesz végleges bucsut a színpadtól Lumpáczius Vagabundus-ban. A kulisszák mögül. Budapest, szeptember 27. Ney Dávid jubileuma. Ney Dávid, az Operaház világhirü basszistája ezen a héten egészen csöndben, szinte titokban fogja megülni szinpadi pályájának harminczéves jubileumát. 1874. október elsején kezdte meg Ney Dávid pályáját a Nemzeti Szinház-ná\, mint karénekes. Három évvel később, 1877-ben, már általános, nagy sikert aratott a Varázsfuvola Sarastrojában és azóta valósággal disze, oszlopa Operaházunknak. Ney Dávid nemcsak, hogy nem keresi ebből az alkalomból az ünnepeltetést, de valósággal menekül előle. Daczára ennek, szinte bizonyos, hogy a jubileum napján ugy az Operaház, mint a közönség üdvözölni fogja a jubiláló mesterdalnokot. * „Miss Radium." Ezen a czimen Szomaházy István és Balla lgnácz uj operettet irtak. A darab zenéjét dr. Schwimmer Aurél irja. * A „Kis pajtás" sikere. A Vígszínházban a Kis pajtás vasárnapi előadása olyan bevételt ért el, a minőt a szezón teljében szenzácziós esték is csak nagyritkán eredményeznek. Veber Pierre darabjának ugyanis oly rendkívüli a vonzóereje, hogy a jegyek legnagyobb részét elővételben vitték el, ugy hogy a vasárnapi előadás bruttóbevétele elérte a négyezer koronás maximumot. Agyban, párnák közt . . . — Látogatás „A kecskepásztorlány" szerzőjénél. — Budapest, szeptember 27. A Magyar Királyi Operaház ezidei újdonságai sorában kétségtelenül egyike lesz a legérdekesebbeknek Dupont: A kecskepásztorlány czimü egyfelvonásos dalmüve, a mely tudvalévően a milánói Sonzogno-pályázaton az 50,000 lirás első dijat nyerte el, ugyanazt, a mely annak idején Mascagni: Parasztbecsület-éi és Leoncavallo: Bajazzók-ját világhírhez segítette. A lapokban nemrég megjelent a hir, hogy Mader Raoul, az Operaház igazgatója, a nyáron felkereste Párisban Gabriel Dupont-i,a Sonzognodij nyertesét és meghivta őt A kecskepásztorlány budapesti premierjére. Ez a találkozás meg is történt. Különös, nagyon különös körülmények között. Mikor erről irni akarunk, szinte könnyekbe szeretnők mártani a tollúnkat . . . * Mader Raoul a feleségéve! és Beck Vilmossal, az Operaház kiváló művészével együtt, indult el Párisban Dupont Gábor felkeresére. A zeneköltő párisi lakásán megtudták, hogy Dupont Vezinet-ben, Páris környékén tölti a nyarat. A kis társaság tehát egy forró nyári délutánon kiutazott Vezinet-be. Sürü lomboktól eltakart kis falusi házban akadtak rá a Dupont lakására. Becsengettek és fogadásukra megjelent egy uri ember, a ki bemutatta magát, hogy ő a komponista bátyja, párisi ügyvéd. Mikor megtudta, hogy kik a látogatók és mi járatban vannak, felsóhajtott és zavarba jött. — Igazgató ur, bocsásson meg, lehetetlen a kívánságának eleget tennünk. Az öcsém nem találkozhatik önnel. Felmutatott a kis egyemeletes falusi ház emeleti ablakaira és a hangja suttogóra vált: — Ott fönn van az öcsém. Fekszik. Beteg, nagy beteg. Láztól piros arczczal vergődik betegágyán, a melyből ki tudja: felkelhet-e valaha ? ... A phtisissel, a gyilkos tüdővészszel viaskodik . . . Szegény öcsém . . . Oly fiatal . . . Huszonnégy esztendős mindössze . . . Elhallgatott és a könnyeit törölgette. Majd folytatta: — Végtelen öröm és boldogság volna számára, ha az igazgató úrral megismerkednék és elmondhatná, mik az intencziói a Cabrera előadására vonatkozóan. De éppen ettől az örömtől kell megfosztanunk, hogy megkíméljük betegünket az izgalomtól . . . Önök értenek engem, uraim ! De valamit mindenesetre kieszelünk, hogy az igazgató ur mégse járt légyen hiába. Kegyeskedjenek holnap újból idefáradni és akkor megismerhetik öcsém felfogását a Cabrera előadásáról. Tudtán kivül fogja megadni a felvilágosításokat . . . Ugy is történt. Maderék másnap ismét megjelentek a vezinet-i kis házban és akkor már ott találtak egy fiatal párisi zeneszerzőt, Dupont Gábor jóbarátját, a ki a Cabrera zongorakivonatával ült a földszinten lévő szalonban a zongora előtt. A társaság elhelyezkedett és Dupont bátyja tágra nyitotta az ablakokat. — Szegény öcsém ablakai fönn szintén nyitva vannak. A barátunk eljátssza az operát, az öcsém ágyában fekve hallani fog minden hangot és ha valami észrevétele lesz, leüzeni nekem az édes anyánkkal . . . És felhangzottak A kecskepásztorlány dallamai és fönn betegágyában élénken figyelve hallgatózott a beteg szerző. Az illusztris látogatókról persze mitsem tudott. Ha egy tempó gyors volt vagy lassú, ha a zongorázó komponista helytelenül értelmezte az opera valamelyik helyét, akkor a nyitott ablakon kihajolt egy jóságos öreg asszony és leszólt a földszintre: — Gábor azt üzeni, hogy ezt a tétel gyorsabban kell venni! Vagy: — A tempó ennél a duettnél lassú! Igy hallgatta végig a budapesti Operaház igazgatója A kecskepásztorlány-t. Könnyezett az egész társaság és a betegágyához szögezett zenepoétára gondolt, a ki ott fönn, az emeleti szobában, ziháló mellel, lázasan csillogó szemekkel hallgatta operáját, mely hirt, dicsőséget fog nevének szerezni. Hirt, dicsőséget, melynek mámorából, gyönyöréből talán egyetlenegyszer sem veheti ki a részét . . . Ügyelő. Szinházi pletykák, Budapest, szeptember 27. Szinpadi csillagaink a nyáron. V. Varsányi Irén. — Látogatás a művésznőnél. — A Vígszínház művésznői közül, egy bogárszemü ifjú hölgy, alig pár év alatt, aféle egyszerű kis szinpadi kezdőből, úgyszólván a szemünk láttára fejlődött legnagyobb és legfényesebb szinpadi csillagaink közé. S ez idő alatt nemcsak a szinpadon aratott diadalokat, hanem a magánéletben is, a legszebb sikerek egyikét érte el: asszony lett belőle. Ez a művésznő Varsányi Irén, a Trilby, A dada, Osztrigás Miczi, Pauletie és nem tudom hány más szerep jeles alakitója. Egy hatalmas négyemeletes, szép palotában lakik a művésznő; ez a palota a mely a Lipót-köruton van a szinházzal szemben, annál szebb, mert a művésznő saját háza. Varsányi Irén époly hamar találta bele magát az asszony szerepbe, mint azelőtt a naiva szerepekbe s két hét múlva, vagy talán még előbb, néhány rövid nap múlva, egy teljesen uj szerepben: a szerető anya szerepében fog debütálni, kétségkívül ugyanolyan sikeresen, mint az előbbi kettőben. — Hogyan telt el a nyaram ? — kérdezte. Hiszen még most is nyaralok. Rám nézve az a nyár, a mikor nem játszhatom s a mikor unatkozom. Mert bizony kevés iránt érdeklődöm annyira, mint a szinház iránt. — S hol töltötte a nyári hónapokat? — kérdém. — Visegrádon. A férjemnek ugyanis, naponta be kellett járni a városba s igy nem utazhattunk messzibbre. De azért kellemesen telt az idő. Sokat barangoltam a hegyek között, az erdőkben, a Salamon tornyához. Különösen ide szerettem kirándulni. A völgyben tovahömpölygő
