MAGYAR SZÍNPAD 1904. szeptember (7. évfolyam 242-271. sz.)

1904-09-17 / 258. szám

1 1904. szeptember 17. Budapesti színpadok. Budapest, szeptember 17. A Magyar Királyi Operaház-ban ma este A walkiir kerül előadásra, holnap, vasarnap pedig a Tosca van műsoron. Saint-Saéns: Sámson és Delila czimü operájából teljes erővel folynak a próbák. A dalmű október középén kerül bemutatóra. * A Nemzeti Szinház müvészszemélyzete ezidőszerint Rostand világhírű színmüvének, a Cyrano de Bergerac-nak bemutatására készül. A darabból már teljes erővel folynak a színpadi próbák. Minden felvonáshoz uj díszlet készül, a jelmezek és fegyverek pedig teljesen korhüek lesznek. A darabban a szinház valamennyi férfi-tagja játszik. A czimszerepet Pethes Imre, Roxant pedig B. Lenkey Hedvig fogja adni. A Cyrano még e hó folyamán előadásra kerül. * A Vigszinház-ban ma este kerül bemutatóra Pierre Veber: Kis pajtás czimü vígjátéka, melyről mai számunk más helyén bővebben megemléksztink. * A Magyar Szinház-ban vasárnap délután 155-ször kerül szinre Lehár Ferencz operettje: A drótostót. Pfefferkornt Sziklai Kornél, Zsuzsát Keleti Juliska, Miczit Kornai Berta, Günthert Fenyéri Mór, Jankót Rubos Árpád, Milost Heltai Jenő játszsza. Ma, szombaton és vasárnap este Verő György énekes bohósága, a Csak tréfa! kerül szinre. A főszerepeket Szentgyörgyi Lenke, Kornai Berta, Sziklainé, Horváth Paula, Baltai Emma, Ráthonyi, Tollagi, B. Szabó, Heltai és Giréth játszszák. * A Királyszinház-ban zsúfolt házak előtt kerül szinre Claude Terrasse nagysikerű operettje: az Én, te. őt, mely nemsokára megéri ötvenedik előadását. A pompás operett — Küiy Klárával és Fedák Sárival — kétségtelenül hosszú ideig fog most uralkodni a szinház műsorán. * A Népszinház-ban tegnap este volt a Rézi czimü magyarosított bécsi énekes bohózat premierje. A közönség jól mulatott, sokat kacza^ gott és tapsolt, ugy a mulatságos helyzeteknek, mint a szereplőknek: Komlóssy Emmának, Krecsányi Saroltának, Kovács Mihálynak, Szirmainak, Pintér-nek, Raskó-nak és a többieknek is. A Rézi ma és holnap is szinkerül. A kulisszák mögül. Budapest, szeptember 17. „Kis pajtás". — A „Vígszínház" mai bemutatójához. — A mikor Porel, a párisi Vaudeville-szmbáz igazgatóját, otthagyta Réjane asszony, bajos lett volna eldönteni, kit sajnált benne jobban: a feleségét-e, vagy a primadonnáját. A tény azonban az volt, hogy a Vaudeville egyszerre elvesztette a starját, a ki nélkül elképzelni is bajos volt. Hiszen minden darabja a Réjane asszony kedvéért íródott és mindegyik darabjában volt egy nagy, hatalmas szerep, a melyben a nagy művésznő brillírozhatott. Dehát nem azért régi színházi ember Porel, hogy egyhamar zavarba lehetne ejteni. Mindjárt a Réjane asszony távozasa után olyan darabbal állt ki, a melyben két nagy női szerep is volt, még pedig ugyancsak elsőrendű női szerep, csakhogy kerülte a drámai szakmát, a melyben felesége szokott diadalmaskodni és a melyben esetleg kellemetlen összehasonlításokra adhatott volna alkalmat. E helyett súlyt helyezett egy ujabban elhanyagolt, pedig "rendkívül hálás szerepkörre és olyan darabról gondoskodott, a melyben két — naiva is fejthette ki teljes művészetét. Két jó naiva-szerep ugyanabban a darabban, erre alig van példa." Az Egér Márthája mellett, hogy" is férne el még egy Mártha, a Párisi szerelmes kis lánya mellett, hogy tűrnének meg egy másik kis leányt?! Es íme, a Kis pajtás' Genéviéveje karöltve jár missz Flossieval. Mi több, mindegyik fiatal leánynak partnerje idősebb uri ember; két egyformán különös szerelmi párral találkozunk a darabban, egyformán különösek és egyformán kedvesek. Egy elmés franczia kritikus ugy jellemezte őket, hogy az egyik duó dúrban, a másik mollban íródott, de "mindkettő rendkívül dallamos. Es bizonyos, hogy közönségünk édes örömest fogja hallgatni ezeket a kettősöket. Párisban nagy sikere volt Thomassin kisasszonynak, a ki Geneviévet adta, de nem volt csekélyebb a Méry Andrée sikere, a ki az amerikai misszt játszotta. És előrelátható, hogy a Vígszínház naivái: Harmath Hedvig és Komlóssy Ilona sem küzdenek majd hiába a sikerért,'kiváltkép az olyan partnerek oldalán, a minőkhöz ők jutottak. Mert akármilyen jeles színész is Tarride, a ki Párisban Jacquest adta, a mi Hegedüs-ünknek nem kell tőle tanulnia, és hogy Fenyvesi Emil alakítása a legdicsérőbb jelzőkre rászolgál, azt a főpróba után egyhangúlag konstatálta mindenki. És hozzájuk járul a kitűnő Nikó Lina, a ki ezúttal nem kómikázik, hanem egy jóravaló, derék asszonyság alakját mutatja be megkapóan. Kiváló szerep jutott Tanay-nak is, a ki különösen a harmadik felvonás nagy jelenetében számithat diadalra. Azok a nagy jelenetek! Mindegyik darabnak megvan a maga nagy jelenete, de annyi nagy jelenet, a mennyit az ármányos Veber a Kis pajtds-ban halmozott össze, talán még nem volt színdarabban. Geneviéve és Jacques, Flossie és Chantalard, Jean és Geneviéve találkozásai adnak okot az ilyen nagy' „scéne a faire"-ekre, és semmi kétség benne, hogy e jelenetek mindegyike el fogja bájolni a legfinyásabb közönséget is. Egy igen kitűnő színésznő: Harmath Hedvig teljes kibontakozása lesz ma este a Kis pajtás egyik szenzácziója Ez a roppant fiatal leány: a „kis Heddy" ma este fog — kétségkívül — belépni az első sorba, sőt a legelsők sorába. A másik szenzáczió a Kis pajtás kiállítása, a mely vigszinházi mérték szerint mérve is kell, hogy meglepetést keltsen. Az újdonság rendezője : Péchy Kálmán igazán meg lehet elégedve a munkája sikerével, a közönség elismeréséből egy nagy rész kétségtelenül őt illeti. Benfentes. Színházi pletykák, Budapest, szeptember 17. I. Kinek játszott Németh? — Az „Én, te, ö!" előadásáról. — Az Én, te, ő! ezidei első előadása csütörtök este valósággal premier-számba ment ; zsúfolt ház, lelkes hangulat. A két primadonnán kivül első sorban Németh József tett ki magáért. Valósággal remekelt; természetesen sikere is óriási volt. Előadás után mindenki gratulált neki, első sorban Újházi mester, a ki először látta a Sire de Vergy igazán elmés és mesteri jeleneteit. Igy szólt hozzá: — Elsőrangú, pompás volt a mai játékod. Igy még talán soha nem játszottál, marha! Gyönyörködtem benned és ha csak kinyitottad a szádat, már kaczagnom kellett. Beöthy igazgató, ki szintén jelen volt és hallotta a dicsérő szavakat, megjegyezte: — Magam is azt mondom, hogy kitűnően játszottál Jóska, de nem csodálkozom rajta. Jól kipihented magad a nyáron budakeszi szőlődben, csupa frisseség voltál s aztán téged is felvillanyozott a zsúfolt ház. — Na, hát — szólt Németh mosolyogva, — tévedtek, ha azt hiszitek, hogy a zsúfolt ház miatt játszottam olyan jól; sem azért, mintha frissebb lennék, mint máskor. Egyéb oka volt annak 1 — Talán megszállt a jó szellemed ? — kérdezte Újházi. — Nem, hanem a mikor beléptem a színpadra, véletlenül a nézőtér első sorai közé pillantottam. Mit látnak szemeim? Ki ül ottan? Hiszen az az ur a miskolczi szinügyi-bizottság egyik tagja, éppen az, a ki azt terjesztette rólam, hogy rossz színész vagyok. Sőt, éppen ő volt egyik okozója annak, hogy a színtársulatom megbukott. No, megállj ipse 1 — gondoltam magamban — megmutatom én most neked, hogy milyen rossz színész vagyok 1 S erre összeszedtem minden erőmet. Ezért játszottam talán jobban a szokottnál. II. A megsértett művésznő. — Egy ur, a ki a nyelvét öltögeti. — A napokban egyik operettszínházunk legelső sorában ült mágnásvilágunk egy nagyon jól, — talán legjobban — ismert tagja. A már nem éppen fiatal, sőt mondhatni sehogy sem fiatal, de azért vidám kedélyű, főképp nőbarátnak ismert mágnás, előadás közben a következő privátjellegü mulatozást vitte végbe : eltorzította arczát és kinyújtogatta nyelvét. Azt, hogy arczát eltorzította, azt senki tőle rossz néven nem vette, ellenben a nyelvkiöltés nem volt egészen magánjellegű. A szinház egyik igen bájos, szőke szépségének szólott ugyanis ez az ügy, a ki csakhamar észre is vette és kezdte magát rosszul érezni a folytonos nyelvgyakorlat következtében. Végre is a jelenete után sirva szaladt ki a színfalak mögé, a hol először a főpénztárosnak tünt fel kétségbeesése. Könnyek közt panaszolta el ennek a rajta elkövetett sérelmet. A főpénztáros kissé rideg álláspontra helyezkedve, szólt: — Hja, kérem! a ki elsőrendű zsölyeszékre váltja meg a jegyét, annak jogában áll még a nyelvét is kiölteni 1 A szőke hölgy erre még egyre könnyek között igy válaszolt: — Jó, hogy páholyjegyet nem váltott az az ur; ön szerint akkor még ki tudja mihez nem lett volna joga 1 . . . Orlando. Színházi élet. Budapest, szeptember 17. Sardou és a hóhér. Deibler párisi hóhér halála alkalmából a a franczia lapok mindenféle hóhér-históriákat beszélnek el. Különösen érdekes az elbeszélések között Sardou esete. Sardou nagy szorgalommal tanulmányozta a legapróbb részletekig a franczia forradalom történetét és egy nap elhatározta, hogy megnézi a régi guillotinet, még pedig akkor, mikor az munkában lesz. Megjelent tehát Troppmann többszörös gyilkos kivégzésénél. A „Monsieur de Paris" a kivégzés után szurokfáklya fényénél részletesen megmagyarázta neki a vérpad mechanizmusát és büszkén mutatott néhány újítást, a mit ő végzett rajta. Egyszerre megmozdult a kosár, a melybe a kivégzett gyilkos holttestét belökték. A teteje felpattant és egy fekete ruhába öltözött alak lépett elő belőle. Sardou majd hanyatt vágódotj. LOVA. SFEL

E ZENE-CONSERVATORIUM . . , , „ Budapest, Gyár-utcza 5., I. em. (Andrássy-ut mellett). 5ESS Minden tanszakon elsőrendű paedagogusok és müvész-tanárok! S2SS2 Állandó női felügyeleti ^sa Beiratás egész napi PROSPEKTUS Ingyen és bérmentve!! t

ehetséges gyermekek fél vagy egéaz tandíjmentességért folyamodhatnak!