MAGYAR SZÍNPAD 1904. május (7. évfolyam 120-149. sz.)

1904-05-28 / 146. szám

1904. május 28. Budapesti szinpadok. Budapeit, május 28. A Magyar Királyi Operaház igazgatósága a szezon végének közeledtével sorozatban előadatja Wagner Richárd: Niebelungok gyűrűje czimü zenedráma-trilógiáját. A cziklus 4 előadását a következő napokra tűzték ki: Hétfőn, május 30-án páros számú bérletfolyamban a Rajna kincse, kedden, május 31-én, bérletszünetben A tvalkur, csütörtökön, junius 2-án, páros számú bérletfolyamban Siegfried és szombaton, junius 4-én, páratlan számú bérletfolyamban Az istenek alkonya kerül szinre. Ezen előadásokra a rendes helyárak érvényesek. Egyes előadásokra előreváltott jegyekért a rendes elővételi helyárak fizetendők. Mind a régy előadásra egyszerre váltott jegyeknél, a földszinti páholyokat kivéve, egyéb helyekre a rendes napi helyárból 25 százalékos árkedvezmény. Jegyek válthaók a dalszinhéz-utczai elővételi pénztarnál és a jegyirodákban. A Nemzeti Színházban ma este kerül bemutatóra Rostand: Napkeleti királykisasszony-a. Az előadást, holnap, vasarnap és hétfőn megismétlik. # A Vígszínház vendégei: a berlini szintártársulat a rendkivüli siker folytán, a mely mind in előadásukat kisérte, ugy mint tavaly, ezúttal is meghosszabbítják a vendégszereplést és pedig oly módon, hogy a tervbe vett tiz előadás helyett tizenötöt tartanak. Teszik ezt egyrészt abból a czélból, hogy még egyszer adhassák az eddig bemutatott darabokat, a melyekre az összes helyek elővételben keltek el és igen sokan hasztalan akartak jegyet váltani, másrészt a berliniek megragadják az alkalmat, hogy még néhány nagyhatású müvet illesszenek programmjukba. Igy szinre hozzák még Vedekuid hatalmas drámáját, az Erdegeisl-et és a népszerű szerenisszimusz-paródiát. A berliniek vendégszereplésének hátralevő részére a következő műsort állapították meg: május 30-án Az ár (Der Strom), május 31-én : Rteke (Des Pastors Rieke), junius 1 én : Beimhelmi Minna (Minna von Barnhelm), junius án Sztunisszimus, junius 3 án: Éjjeli menedékhely (Nachtasyl), junius 4-én: A föld szellem (Erdgeist), junius 5-én : Szerenisszimusz. Vasárnap este az Éjjeli menedékhelyet adják, délután pedig a Vígszínház művészei A nóná-1, Bisson vidám bohózatát játsszák. Ezt az előadást rendkívül mérsékelt helyárakkal tartják meg. A Magyar Színház legközelebbi újdonságában, A kéjvonat-ban, Hennequin pompás franczia bohóságaban számos ének és tánezszám fordul elő, a melyet Kornai Berta, Ráthonyi Ákos, B. Szabó, Tollagi, Heltai, Giréth és Gömöri fog előadni. Kivülök vezetőszerepe van a darabban R. Maróthy Margit asszonynak, Horváth Paulának ts Feuyéri-nek. A zenei részt Virányi Jenő karmester tanította be, a kinek két eredeti betétje t Ráthonyi és Tollagi énekli. A kéjvonat a Magyar Színháznak e szezonban a tizenegyedik újdonsága, s igy a bemutató bérletjegyei erre az előadásra már nem érvényesek. A Henncquin-bohóság első előadását a jövő hétre tervezi a szinház. — Tegnap tartották meg A hajdúk hadnagyá nak főpróbáját azokkal az uj szereplőkkei — Szamosi Elzával, Nyárai Antallal és Kornai Beríaval — a kik vasárnap délután a karszemélyzet javára rendezendő előadáson működnek közre. Ugyancsak tegnap volt a a darabba illesztett fenyes müsoru hangversenynek is a főpróbája. A vasárnap délutáni előadás, tekintettel a műsor rendkívül gazdag voltára, 2 és fél órakor kezdődik. A Királyszinház újdonsága : az Én. te, ö ! előadásai iránt a közönség érdeklődése mindezideig egyáltalán nem csökkent, sőt a beállott melegebb időjárás sem befolyásolta a rendkivüli nagy látogatottságot, mivel a Királyszinház a • főváros leghüvösebb színházának bizonyult, a \ hol a külső meleg legkevésbbé sem változtatta ' a szmház hűvös temperaturáját. Az En, te. ö! minden este Küry Klárával, Fedák Sárival és Németh Józserlel a főszerepekben, kerül szinre. • A Népszinház-ban tegnap tartották meg A szalmaözvegy czimü franczia énekes bohózat olvasó-próbáját. A pompás darabnak, mely »Vacance de mariage« czimmel igen nagysikerrel került egy szezonon keresztül szinre Páris-ban, bemutatóját junius első felében tartják meg. Hennequin és Valabregue kitűnő bohózatát Heltai Jenő fordította és ugyancsak ő alakította át énekes darabbá. A kulisszák mögül. Budapest, május 28. Napkeleti királykisasszony. — A Nemzeti Szinház mai [bemutatójához. — A Nemzeti Szinház tegnapi főpróbáján, a melyen a sajtó képviselői nagyszámban jelentek meg, általános volt annak az elismerése, hogy költői tartalom, kiállítás és előadó művészet dolgában olyat szolgáltat a szinház néhány héttel kapuzárás előtt, a mi a legkényesebb Ízlést is kielégítheti. A legtalálóbb kritika dióhéjban talán az a két n egjegyzés volt, a melyet két kritikusnak az ajkáról hallottunk felvonás közben a szinház napsugaras udvarán. — A kinek nincs megmételyezve az izlése, az csak kalapot fog emelni e munka és előadás előtt. Ez volt az egyik megjegyzés. A másik igy szólt: — Rostandnak ugyancsak öröme telnék, ha itt lenne. Mi pedig még azt tesszük hozzá, hogy ennek a finom, igazi költői színpadi munkának az eredeti szépségeit akármilyen mesteri beszámoló sem értetheti meg velünk. Ezt meg kell néznünk, hogy méltányolhassuk. Nem lehet feladatunk, hogy hosszabban fejtegessük az előadást és a darab kiállítását, de azt megengedhetjük magunknak, hogy igaz impresszióinknak kifejezést adjunk, s előre is jelezzük, hogy a Nemzeti Szinház minden tényezője mindazt, a mi módjában van, pazarul adja ehhez a darabhoz. A művészek élén Márkus Emilia ragyogó, ugy tartalom, mint megjelenés dolgában, Beregi, Gál, Ivánfi, Császár, s a többiek mind, telje sen éreztetik a mii gyönyörű szellemét, s külön dicséret illeti Kéméndy szcénikai felügyelőt, a kinek a teknikai akadályok legyőzésében ritka leleményességet kellett kifejteni. Egy uszó hajó beállításában különösen szép illúziót tudott a szinház kelteni, s a mesebeli keleti pompa kifejtésében a rendezés, a mely Tóth Imre kezében volt, csupa harmóniát fejtett ki. Hogy a főpróbának még egynémely intimitásait eláruljuk, két szerszámról kell megemlékeznünk, a melyeknek működése szintén a mellett szól, hogy egy kiválóan érdekes szinházi esemény a mai bemutató. Az egyik szerszám egy kis villamos tolvajlámpa, a melynek azonban nem a színpadon, hanem a besötétített nézőiéren volt szerepe. Ez a kis villamos lámpa egyik napilap kritikusának a tulajdona, s fel-felvillanó fénye talán még sohasem vetődött olyan gyakran a kritikus kezében lévő szövegkönyvre, mint ezúttal. Ez a lámpa idestova fokmérőjévé nőtte ki magát a színpadon főpróbára kerüiő mü tartalmasságának. A másik szerszám a fotografáló masina, a melynek rég volt már annyi szép dolga a szinház udvarán, mint ezúttal. Sorjába járulták lencséje elé Napkeleti királykisasszonynyal az élükön a főbb szereplők ; egyik festőibb alak a másiknál. Sok tréfa közben esik meg az ilyen fotografálás, az elképzelhető, s bizonyára sokan vannak ebben a városban, a kik elég magas belépti dijat adnának azért, hogy az ilyen felvonásközi jeleneteknek a tanúi legyenek. Egészen egyhangú volt azonban megint a nézők intim csoportjának a véleménye, a mely ebben a tömör mondatban talált kifezezést: — Hiába, a müvésznép legtökéletesebb médiuma a fotografáló masinának ' Ez bizony igaz. A müvésznéppel semmi dolga sincs a fotográfus elhelyező talentumának. A müvésznép csak oda áll a gép elé, egyet igazit magán, az arczán, s kész a legfestőibb póz. Zuboly. Szinházi pletykák, Budapest, május 28. A gyerekek. — Sipulusz és pártfogolt ja. — Sipulusz, a ki mint a sok színpadi sikert ért Rákosi Viktor szokott megjelenni a Magyar Színpadi Szerzők Egyesületé-nek hétfői összejövetelein, mesélte a legutóbbi hétfői vacsora alkalmával ezt a jóizü apróságot. Van nekem — esztendők óta — egy pártfogoltam : szegény, de becsületes vidéki színész, valamikor valahol játszott vidéken valamelyik darabomban és ezen az alapjn — rendesen virágvasárnap táján — fel szokott keresni engem egy kis pénzmag irányában. Evek óta beállít hozzám, virágvasárnap utár, mindig ugyanazzal a mondókával: — Nagyságos uram ! Íme, itt az uj szerződésem, ma el kell, hogy utazzam uj állomáshelyemre, de hiányzik még pár forint az útiköltségemből. Ilyenkor kissé határozatlanul szoktam rátekinteni, mire ő sietve folytatja: — Nagyságos uram, beteg a feleségem, három gyerek a nyakamon . . . Végül persze megkapja tőlem, a mit kér. Egy esztendő múlva megint megjelenik, akkor már négy gyereket »mond be«, a következő évben ötöt, majd hatot. A mult évben már szerencsésen a hetedik gyereknél tartottunk. Az idén ismét beállított hozzám, virágvasárnap után, elfújta a régi történetet, de ezúttal csak — öt gyerekéről tett említést. Ez a dolog kissé bosszantott. — Kedves barátom — mondottam neki — tavaly még hét gyereke volt, most már csak öt van ? — Óh, nagyságos uram, — hebegte kissé zavartan — tetszik tudna: a gyerekek száma hol szaporodik, hol csökken. — Tudja mit ? — szóltam — Állapodjunk talán meg egyszer és mindenkorra a gyerekei számában. Mondjunk talán ötöt. Jó ? — Kérem alássan. Hát legyen öt! Átvette az »útiköltséget«, hálálkodott, aztán távozni készült. Az ajtóban azonban megállott, kivett egy jegyzőkönyvecskét és jegyezgetett bele valamit. — Mit jegyezget? — kérdeztem tőle. Ravasz mosolylyal fordult felém : — Bocsánatot kérek, nagyságos uram, feljegyzem a — gyerekeim számát! . . . Tartrin. Színházi élet Budapest, május 27. Beszélgetés Heims Elzával. — A berliniek vendégjátékához. — Az ár keddi előadása alatt a Vígszínház színpadán kerestem fel Heims Elzát, a berlini társulat egyik star-ját. A színpadon a Halbe drámájában pirkadást jelző rózsaszínű fény ömlött el; a zsinórpadon a hengergépek javában működtek, erős zúgással jelezvén a teljes erővel tomboló szélvihart és a zsúfolt nézőtér közönsége már teljes gyönyörűséggel élvezte a szinen levők művészi játékát. Egy hatalmas kulissza mellett, kollegáinak egy kis csoportja által körülvéve, találtam a művésznőt. — Lássa, — mondta mosolyogva a szőkehaju művésznő — sohasem érzek lámpalázat, ha játszom. De, ha egy újságíró meginterjúvol, hát bizony hirtelen ellog a trerna. A körülállók kaczagtak a művésznő vallomásán. — Hiába nevettek, — folytatta, — de az újságírókkal szemben mindig ugy érzem maga-