MAGYAR SZÍNPAD 1904. május (7. évfolyam 120-149. sz.)

1904-05-26 / 144. szám

1904. május 26. Budapesti színpadok. Budapest, május 26. A Nemzeti Szinház szombaton mutatja be Edmond Rostaud, a Cyrano de Bergerac nagyhírü szerzőjének. Napkeleti királykisasszony (Princesse Lointaine) czimü verses drámáját. A kiváló franczia szerző poétikus darabja rr.ár előre nagy érdeklődést kelt s a bemutatóra már most válthatók jegyek a szinház pénztáránál és a Bárd Ferencz és Testvére jegyirodájában. Az újdonság szinlapja a következő Napkeleti királykisasszony. Verses dráma négy felvonásban. Irta: Edmond Rostand. Fordította: Benedek Marczell. Személyek: Méllisinde, Napkelet királykisaszszonya, Tripolis úrnője Allamanon Bertrand lovag, provenczei troubadour Joffroy Kudel, Blaye herczege, aquitaniai troubadour... Trophimus fráter, a herczeg udvari papja - — — Erasmus, orvosa Scjuarciafico, genuai kereskedő ... A Zöld Vértes Lovag, kalandor Komnenos Mánuel görög császár szolgálatában Hajósgazda . Trobaldo — — Ferencz | ZT (_ ... Bistagne i — — Juan ) Marrias Kormányos 1-só l 2-ik I ... -- — 3-ik 'zarándok 4-ik ( ő-ik I Micholose, Squarciafico szolgája ... Hajósinas Evezős Egy hölgy P. Márkus E. Beregi Császár Mihályfi Gál Iváofi Bakó Paulay Molnár L. Kőrösmezei Abonyi Rózsahegyi Mészáros Hetényi Ealudi Szőke Magyari Horváth Pálffy Dezső Náday B. Iványi Gabanyi Á. Narczisz Keczeri I. "VI, T ... - ........ " Tengerészek, muzsikusok, rabszolgák stb XII. század. • A Magyar Királyi Operaház-ban vasárnap Lohengrin kerül előadásra, Brozel Fülöppel, a kiváló angol tenoristával, a kit a közönség már mult évadbeli vendégjátékai alatt megismert és megkedvelt. Ma este es szombaton Arnoldson Sigrid, a világhirü svéd csalogány folytatja diadalmas vendégjátékait A tévedt «ó-ben és Faust Margarétájában. • A Vigsztnház-ban teljes sikerrel vendégszerepelnek a berlini művészek Az Éjjeli menedékhely, az Ármány és szerelem Az ár és a Rieke előadásai általános érdeklődést keltettek és minden este zsúfolásig megtelt a Vígszínház nézőtere. A közönség lelkesen ünnepli minden előadás alkalmával Reinhardt elsőrangú társulatát. A Vigstinház igazgatóságának volt rá gondja, hogy a Kleines und Neues Theater vendégszereplésének ismert előkelő szinvonsla ezúttal is megmaradjon. Ugy a közreműködő művészek névsora, mint a még előadásra váró darabok jegyzéke tanúskodik erről. A hátralévő vendégjátékok műsora a következő : Péntek : Barnhelmi Minna (Minna von Barnhelm). Szombat: Ármány és szerelem (Kabale und Liebe). — Vasárnap este: Éjjeli menedékhely (Nachtasyl). Az összes előadásokra — elővételi dij nélkül, — a Vígszínház pénztáránál és a szinház városi jegyirodáiban lehet jegyet váltani. • A Magyar Szinház jelenleg Hennequin-nek, a kiváló franczia bohózatirónak egyik legmulatságosabb darabját, A kéjvonatot (»Le train de plaisir«) készíti elő, a mely Párisban óriási sikert aratott, s éveken keresztül több száz előadást ért. A kéjvonat ból, a mely a szinház legjobb erőit foglalkoztatja, már megindultak a próbák. A darabot Mérei Adolf fordította és Rubos Árpád rendezi. A hét műsorát teljesen jbetölti a Pfefferkorn utazása, a mely minden este szinrekeiül. — A szinház karszemélyzetének javára vasárnap, május 29-ikén délután rendezendő előadás műsora ismét néhány érdekes számmal szaporodott. A végleges műsor a következő : A hajdúk hadnagyá-ban Jadwigát Szamosi Elza, az ezredest Nyárai Antal, Barbarinát Kornai Berta játszsza. A II. felvonás hangversenyjelenésében 1. Szentgyörgyi Györgyike és Lenke angol tánczkettőst lejtenek; 2. Rédei Szidi a Nürnbergi babából énekel; 3. Artemis Colonna eszményi tónezot ád elő; 4. Garzó Adél Vörös Elek czigányzenekarának kisérete mellett magyar dalokat énekel; 5. Cervi Anna Czobor Károly zongorakiséretével Massé Csalogánydalát énekli és végül 6. Brozel Fülöp, az Operaház kitűnő vendégtenoristája énekli Lohengrin-böl a Grál-mondát. Az előadást rendes esti helyárak mellett tartják meg ; jegy elővételi dij nélkül, a szinház pénztáránál váltható. • A Népszínházban pénteken érdekes szerepváltozással lesz műsoron A kornevillei harangok. Planquette operettjének ez előadásán, a mely a nagy mester e müvének 188-ik előadása lesz, Serpoletie szerepét Hegyi Aranka fogja játszani, kinek diadalmas sikerű alakítása volt tizennégy estén át e szerep, Gáspár apó szerepe pedig ismét visszakerül Solymosi Elekhez, a ki harminczkét estén játszotta Gáspárt. • A Fővárosi Nyári Szinház szombaton mutatja be Kövessy Albertnek, a Goldstein Számi ismert szerzőjének A kaméliás férfi czimü uj, énekes bohózatát, melynek zenéjét Barna Izsó irta. Az érdekes újdonságot a legjobb hirek előzik meg. A darab szereposztása a következő: Kikényi Ignácz — Újvári, Amália — Bera Paula, Ilka — Szohner Olga, Parlagi — Kardos, Mókus Manó — Réthey, Leóna, énekesnő — Haller Irma, Sára — Berzsenyi Julia, Auróra — Gyöngyössy Erzsi, Margit — Medgyaszay Vilma, Eszti — Kdllay Lujza, Milvay Zoltán, képviselő — Barlos, Szahara Jakab, tapsfönök — Tábori. « ' A Városligeti Nyári Szinhiz-ban szombaton adják először az Egy bolond gondolat czimü bohózatot. Színpadi forgácsok. — Salamon Ödön könyvéből. — A szerelemben a legkisebb szerepe van a fejnek. * Ne indítsunk irtó háborút a kis gazemberek ellen, nagyobb nő — helyükben. A »Magyar Színpad« tárczája. vív..':. rcrtrirxercrícccfrcrrcrcrferrrrr: ccccííci-cit.xcrccíríxxzrcccz Napkeleti királykisasszony.* Irta: Edmond Rosland. Fordította: Benedek Marcel. Viharvert hajó hányódik a tengeren. Rajta Joffroy Rudel, Blaye herczege, a beteg provencei troubadour, a ki barátjával, Allamanon Bertrand lovaggal provencei tioubadourral, udvari papjával, Tromphimus fráterrel i s orvosával, Etasmussal, útra kelt a messze Tripolisba, a hol Mélissinde-tt, Tripolis mesés szépségű úrnőjét, Napkeleti királykisasszonyt őrizteti Manuel görög császár, a féltékeny vőlegénye. A tengerészek kiéhezve, végképp kimerülten vezetik a ködben tévelygő hajót. I. felvonás 2. jelenet. Trophimus, Fráter, Erasmus, lengerészek {hátul.) Trophimus {Erasmus felé megy) : Nos, a veszély . . . ? Erasmus: Még eddig egyre nőtt. Rudel alszik. Most Bertrand őrzi őt. {Körülnéz.) Még mindig semmi, semmi, csak a köd! Trophimus: És a herczeg? Erasmus: Könnyelmű ficzkó ! Ennyi Veszedelemnek mért kell nekimenni ? A gyönge, jó herczeghez azért mentem, Hogy éldegéljek nála nyugton, csendben, A szárazon gondozzam, de nem a tengeren ! Rettentő ez az ut, azt mondani merem! (Növekedő didivel jár-kel.) Az ördög vigye el, sorvassza a pokol, Ki Antiochia felé zarándokol I Különösen azt, a ki ott minálunk A palotában, épp hogy vacsorálunk, S emlékszem, a szakács a pulykát szeletelte — Mélissinde bájait először ecsetelte! Buzgón dicsérték varázsét e bájnak, Dicsérték lányát n*gy Raymord királynak: Ilyen virágot ritkán szül a föld, * Réailet a Nemzeti Szinház szombaton bemutatóra kerülő újdonságából. Mint Ázsiába most! S hogy tündökölt A szeme mindnek ! Brr, egy nagy kövérre Most is emlékszem . . . Nos, az úrfi vére Fellángolt a sok szónak végzetére, Az árnyékot, a szellőt megszereté . . . S azóta Csak róla álmodott — és álmát versbe rótta, S addig rágódott ily érzéseken, Hogy két év múlva — gyöngén, betegen, Már csak azért van ez az utazása, Hogy haldokolva még — az ismeretlent lássa ! Trophimus : Erasmus . . . Erasmus : A viz lesz a szemfedője! És Allamanon Bertrand, ez a dőre, Szerelmét — a mig mind korholtuk érte, — Átélte vele, szerette, dicsérte! Ez útban csodás szépséget talált, S vele együtt ő is hajóra szált! Trophimus: Ez Istennek kedvére van. Erasmus: Mir nyer ez úttal ő ? Trophimus : Mindent! Erasmus: Ugyan ! Trophimus: Igen! Mert minden nagy, szép tettel, minden önzetlen tettel Isten nyer szerintem ! És ez a nagy szerelmes épp oly nagy, érzem ezt, Mint az a had, amelynek jelvénye a kereszt! A tett dicső és lelke égbe nő ! E lélek halva volt, vig, könnyelmű közönyben, És feltámadt megint, a szenvedésben, könyben! Kiki hozzáillő dologba fogjon! A fő, hogy a keblében sziv dobogjon! Játéktól, bűnös szenvedélytől távol Van már a heiczeg, s léha udvarától . . . Az ő érzése, higyje, azoknál többet ér! A nagy szerelmesek dolgoznak Istenér ! Erasmus: Jó! Trophimus (halkan) : Lám, az evezősök, ezen a padsoron, Mik voltak ők ? Mindegyik kalóz volt egykoron ! Annyi gazság hol volt együtt vajon, Mint itt, ezen az egy kalóz hajón ? Nos hát — ezek a keletre menőket Elszállítják, ha felfogadják őket, — S Rudelt ők égyesitik a szép királyleánynyal! De, mikor szerződtünk a kapitánynyal, A királylány bizonynyal nem élt számukra még! S most, nézze: mindegyiknek a szive lángban ég ! Erasmus : S ez önnek tetszik ? Trophimus : Igen ! Mert a gálya A legnagyobb, a legszebb czélt szolgálja! Nem pénzért küzdenek — királykisasszonyért, S lepattog szivükről a régi, durva vért! Költőnk szerelmét magukévá tették, S a nőt, kiért eveztek, megszerették ! A herczegnek kívánják a szép találkozást! Szeretik a szerelmét, a különös, csodást, Mert a kicsinyek a nagyot imádják, S költőiségét végtelennek látják! Ez, ami más embernek érthetetlen bolondság, Elég világos nékik, hogy vérüket kiontsák! Erasmus: A kormányos őrültnek mondta, lám! Trophimus: Nem egyszerű lélek ! Erasmus: S egyáltalán, Mit ér ez mind ? Trophimus : Sokat! Ha beszűrődhetett Egy ily sugár a szivbe : az győz a rossz felett! Minden szép czél alatt uj szépnek magva kél, Kinek szép álma volt, az aztán szépen él! E sziveket becsülöm. Nagyra nőnek. Ön bámul azon, amit mondtam önnek ? Ilyen kalandban, igen, részt veszek! Többek az argonautáknál ezek ! Ez ut méltó költők ihlett kezére! Hajó, mit dal repit, és költő a vezére! Hajó, tele szelid volt banditával, Hajó, melynek czélja egy messze, távol, Ismeretlen, szép, szende nő! S reménye, Hogy báján törhetik meg szemefénye Egy haldoklónak! . . . Egy bün van csak : a közöny! És Egy erény van, Erasmus . . . Erasmus : S ez ? . . . Trophimus : A lelkesedés !