MAGYAR SZÍNPAD 1904. március (7. évfolyam 61-91. sz.)
1904-03-07 / 67. szám
1904 márczius 8 Budapesti színpadok. Budapest, márczius 8. A Nemzeti Szinház pénteken, márczius 11-én mutatja be Pékár Gyulának Mátyás es Beatrix czimü történeti drámáját, mely a színház előkelő müvészszemélyzetét foglalkoztatja s a melyet a legnagyobb fénynyel állit ki. A nagyérdekü újdonság szinlapját itt mutatjuk be : Mátyás és Beatrix. _ Történeti szinmü (egy előjátékkal) 4 felvonásban. Irta : Pékár Gyula. — Személyek : Mátyás király Mihályfi Brandenburgi Friedrich Mátrai Rovarella - - - FaIud l Dengelegi - Ab 0 0? 1 Magyar Balázs Szacsvay Kinizsy Pál Bak ó Dersfy pálf fV Poki Dezs ö Tibrili - Rózsahegyi Boroszló polgármestere Magyari Borbála p Markus EAnna Vizváryné Beatrix K Hegyesi M. Corvin János D. Ligeti J. Ulászló Császár Erdődi Bakácz Molnár Geréb Pethes Zápolya Gyenes Bátori Hetényi Újlaki Beregi Szentgyörgyi Horváth Ugoletti - Gál Bonfinius Latabár Bollani Náday B. Ivánfi Sanzio Antónia Dorottya Paulayné Boér H. A Vígszínház-ban e héten minden este a ma bemutatóra kerülő Takarodó-1 adják. Vasárnap délután Az erény utjai kerül szinre. A Magyar Szinház-ban a szabadság ünnepén, márczius 15 én díszelőadás lesz. A zenekar ünnepi nyitánya után R. Maróthy Margit asszony zene- és énekkiséret mellett elszavalja Ábrányi Emil: »Mi a haza ? czimü versét, a melynek kisérö zenéjét Horváth Ákos dr. tart. Utána A hajdúk hadnagya, a színház diadalmas sikerű magyar operettje kerül szinre. A hajdúk hadnagyá-b&n Jadwigát az I. és III. fölvonásban Dénes Ella, a II-ikban Keleti Juliska játsza a hét minden estéjén. A többi főszereplő: Szentgyörgyi Lenke, Tomcsányi Rusi, Ráthonyi, Sziklat, B. Szabó. Hájas strázsamester szerepét most Fenyéri Mór játszsza. Csütörtökön délután ifjúsági előadásul kerül szinre A drótostót, mig vasárnap délután Strauss népszerű operettjét, a Tavasz-t játszszák. V Király Szinház-ban a hét minden estéjén A toreador czimü zajos sikerű angol operett kerül szinre Fedák Sárival a fő női szerepben. ^ operett másik érdekessége a hatesztendős kis ballerina, Alexander Margitka, a ki Fedák Sári tánczutánzásaival arat estéről estére zajos tapsokat. A fényes kiállítású operett vonzóereje egyre fokozódik s kétségtelen, hogy a márczius havi műsor legnagyobb részét magának fogja Moglalni. * A Népszínház e heti műsora Szamosi Elza betegsége miatt megváltozott. Kedden, csütörtökön és vasárnap este a Kis császár, szerdán és szombaton Casanova megy, a fő női szerepben Kotnlósi Emmával, pénteken Bob herczeg és vasárnap délután a Vándorlegény. A kulisszák mögül. Budapest, márczius 8. A Magyar Királyi Operaházból. A következő heteKre is igen érdekes, változatos műsort állapított meg Máder igazgató. Márczius hó közepén, mint azt már emiitettük, fölelevenítik Mihalovich •' Toldi-ját, uj szereposztással és uj kiállítással; a czimszerepet Bochnicsek énekli, Piroskát gr. Vasquezné, mind a kettő magyar szöveggel; a zenekart Márkus Dezső vezényli. — E hó végén pedig fölelevenítik a Fedorá t, Giordano-n&k két év óta nem adott dalmüvét, s ez alkalommal Ipanoff Lórisz szerepét, melyet nálunk tudvalevőleg Burrián kreált, Anthesz fogja énekelni ugyancsak magyar szöveggel. A húsvéti ünnepek alatt előadják Berlioznak Damnation de Faust-ját abban a szczenikai berendezésben, melyben azt legutóbb a milánói Scalá ban is adták. — Április hó 5 ikén, 7-én és 9-ikén Destinn Emmy asszony, a berlini operaház nsgyhirü művésznője, fog nálunk vendégszerepelni, Carmenje iránt már most is élénk érdeklődés mutatkozik. Destinn asszony után Bonci Alessandro fog vendégszerepelni négy estén, többek közt az Alvajáró-b&n is; utána pedig Arnoldson Sigrid asszony jön, a ki mostani vendégszereplése alkalmával régi szerepein kivül Tatjanát is énekli majd, Anyéginben. — Az egyes vendégszereplések közt a tetralógia czyklikus előadása lesz az Operaház legjelentősebb művészi eseménye ; teljes Wagner cziklus az idén nem lesz, de a szezon végére magyar cziklust terveznek, főleg Erkel Ferencz és Hubay Jenő müveiből s abba a most felelevenített Toldi t is beillesztik. »Takarodó*. — A Vígszínház mai bemutatójához. — Már a főpróba közönsége is mutatta tegnap, hogy rendkívüli esemény készült a Vigszinház-ban. A megszokott kritikusokon és a színház tagjain kivül, a kik bebenéznek egyegy próbára, sok nem színházi újságíró is verődött össze a homályos nézőtéren, a hová igen nagyszámban kéredzkedettek be a színházzal közelebbi és távolabbi nexusban lévő hölgyek is. Láttunk azonkívül direktort más budapesti színházból és volt egy direktor-vendég messze földről, München-böl is: Konrád Dreher, az oltani Gürtnerplatz-Theater-nek az igazgatója. Ennyit a nézőtér képéről. Ami már most a színpadot illeti, arról hamarosan annyit, hogy rég volt a Vtgszinház nak olyan darabja, a mely a széles körökben fölkeltett várakozást ennyire kielégítette volna. Es megkülönböztetésül azt is hozzá kell tennünk, hogy — komoly hangú darab, mert az szinte elengedhetetlen már, hogy bohózat, vagy vígjáték, a melyet a Vígszínházban jó hir előz meg, túlnyomóan és fényesen be is üt. Annál nagyobb érdem, hogy a vigság e tanyáján ugyanazokkal a művészekkel, a kik a rendes, a kaczagtató műsornak annyi diadalt szereznek, olyan bravúrral és mélységgel lehet érvényre juttatni nem éppen a nevető idegeknek szánt színpadi műfajokat. Magát a Takarodó-1, — Beyerlein világot megjáró drámáját, — nem akarjuk már fejtegetni, a közönség arnugy is eléggé ismeri tendenczióját és szenzácziós mellékkörülményeit ugy a napilapokból, mint a mi színházi ujságunk több előző czikkéből. Konstatálnunk kell [azonban, hogy azokról a szenzácziós mellékkörülményekről, a melyek a Zapjenstretch-ot hozzánk is elkísérték, csakhamar megfeledkeztünk, mihelyt az előadás első jelenetein tül voltunk. Rögtön megkapott bennünket a cselekmény lüktető élete, a mely már az első felvonásban érdekfeszítő dolgokat igér és felvonásról-felvonásra erőteljesen érezttette velünk határát a dráma menete. Általános emberi elemekből összealkotva bontakozott ki az izgalmas színjáték, a mely olyan valószerűen tárult a főpróba közönsége elé, hogv a III. felvonás hpdbiró«ági tárgyalásában szinte igazi hallgatóságnak érezte magát és visszafojtott lélekzettel figyelte az eseményeket. A hatás gyakran hangosabb felkiáltásokban és tapsban is nyilvánult és a teljesség kedvéért azt is meg kell említenünk, hogy gyakran hangzott fel jóizü derültség is. Mert a dráma komoly szövetébe sok-sok mulatságos epizód, kómikus és humoros vonás is keveredik a nélkül, hogy az egységes hangot csak egy pillanatra is zavarná. De hát ez természetes is, kaszárnyaélet bemutatásáról lévén szó. Hogy milyen tökéletesen állította ki a színház a darabot és a Vígszínház gárdája micsoda remek alakításokat produkál, arról a közönség ma este bizonyára teljes elismeréssel fog meggyőződni. — Ennél jobban nem lehet játszani! Ezt egy igen tekintélyes szavú kritikus mondta, a kit rögtön a próbákon szoktak nagy kíváncsisággal a véleménye felől megkérdezni. Azt állítják, hogy Keszler József mondta ezt a dicséretet. — Irigylem ezt a darabot és ezt az előadást ! Ezt meg Beöthy László, a Királyszinház hozzáértő direktora mondotta Faludi Gábor igazgatónak, a ki tőle kérdezte meg, hogyan tetszik neki a darab. Már pedig egy szomszédos szinház igazgatójának az ilyen őszinte kritikája föltétlenül jót jelent. Ügyelő Színházi pletykák. Budapest, márczius 8. Egy kíváncsi habitüé. — Egy kérdés és egy felelet. — Uram isten, mi minden is történik egv színházigazgatóval! A közönségnek, a mig kaczag vagy könnyezik a színházi előadásokon, persze eszébe se jut, hogy mennyi munka, mennyi bosszúság és mennyi kalamitás árán jut el a színházigazgató ahhoz a mondhatatlan gyönyörűséghez, hogy végre a közönség elébe került az újdonság. Egy-egy premier után azután szabadságot ád magának az igazgató, legalább is kétszer huszonnégy órára, azzal az édes reménységgel, hogy a kedvező pénztári jelentések és a »kassza« átvételén kivül mi más dolga sem akad. Azonban — uti figura docet! — a színházigazgató tervez és a Herczeg Ferencztől találóan elnevezett »ezerfejü« végez! Mert hát az ezerfejü Caesarnak akad olyan feje is, a melyik nem kizárólag az előadás miatt jelenik meg a színházban, hanem főkép és első sorban a — nézőtér miatt. Az ezer fej közül ugyani; némelyik szivesebben fordul a nézőtér, mint a színpad felé, természetesen gukkerrel és indulatokkal felfegyverkezve. De hát mi köze van ezekhez a fejekhez a színházigazgatónak, a ki a premier után két napi pihenőt engedélyezett magának ? — kérdik önök. Éppen ezt akarjuk elmondani, ugy, a mint azt mostanában egyik operett-szinházunk tágas színpadi társalgójában szörnyülködve mesélgetik egymásnak a színháziak és a bennfentesek. Mert hát egy operett-szinház igazgatójával esett meg a dolog, mely mindenképen jellemző a főszereplőkre : az igazgatóra és egy habitüére. Történt, hogy az igazgató a premiert követő második pihenési estén — előadás közben — békésen olvasgatott egy uj darabot a szobájában, mikor kopogtattak az ajtaján és merev tartással egy livrés inas lépett a szobába. A livréről — mely közismert Budapesten — menten megtudta az igazgató, hogy kicsoda a szolga küldője: a szinház egyik ismertnevü és ismertarczu bérlője. Az inas — kissé akadozva és német nyelven — igv kezdte mondókáját:
