MAGYAR SZÍNPAD 1904. március (7. évfolyam 61-91. sz.)

1904-03-31 / 91. szám

1904, márczius 30. 7 M. KIR. OPERAHÁZ. A »Faust elkárhozása« szövege. I. rész. I. jelenet. Síkság Magyarországon. Faust kora reggel egyedül bolyong a mezőkön. A zene a természet ébredését, a reggeli csend titokzatos hangjait festi. Faust gondjaitól megkönnyebülten üdvözli a természetet, az óriási sikság nyugalma — rövid időre — őt is meg.szabadítja gyötrő kínjaitól. II. jelenet. Vig falusi ének hangja üti meg fülünket. Faust szomorúan hallgatja a gondnélküli, egyszerű emberek énekét, mely oly mély ellentétben áll lelkének fájó érzéseivel. III jelenei. Harczi (Rákóczy) induló. Faust reczitatiója vezeti be e jelenetet; szive összerezzen a győzelmi hangok hallatára, de hideg marad és érzéketlen. II. rész. I. jelenet. Faust szobája. Ezen rész jelenetei nincsenek oly szabadon választva mint az előbbiek s nagyobbrészt hiven követik Goethe drámájának cselekményét. Az első jelenet Faust szobájába vezet. Megérik Faustban a halál gondolata, de abban a pillanatban, mikor a méreggel telt serleget ajkához emeli, fülét megütik a húsvéti hymnus hangjai »az Ur feltámadott«. Faust lelkébe nyugalom tért, édes, régi emlékek érzetei uralják s túláradó szívvel énekli: »oh ég lásd könnyeimet, te adál vissza a földnek«. II. jelenet. Mefisztó fellépése. Rövid bemutatkozás után rábírja a doktort, hogy hagyja el a dohos szobát s másutt keressen vigasztalást. Faust és Mefisztó útra kelnek és pedig Mefisztó varézsköpenyének szárnyain. III. jelenet. Anerbach pinczéje. Rendkívül realisztikus és drasztikus kép fejlődik ki előttünk Először az ivók karát halljuk meg, mely jellemzi a lármás társaságot. Faust undorodik e durva környezettől és távozni kiván; ismét szárnyra ••telnek tehát s ugyanazon figurák, melyek az előbbi jelenethez vittek, vezetnek a következő képhez, mely teljes ellentétét képezi az előbbinek. IV. jelenet. Az Elba pariján. Mefisztó álomba ringatja Faustot s felhívja szellemeit, a gnomokat és sylphideket, hogy a legszebb képeket varázsolják az alvó elé. Faust elalszik rózsaágyán. Faust felébred; keresi a képet, melyet álma elébe varázsolt s mely lelkét teljesen betölti. Mefisztó megígéri, hogy elvezeti őt imádottiához. V. jelenet. Igy jutnak a város falai felé, hol a hazatérő katonák kara fogadja őket. A »Studentenlied«-ben Faust és Mefisztó is részt vesznek; befejezése után a katonák és diákok kórusa egyesülten hangzik fel. A tarka társaság szerte oszlik, a párok hazatérnek és csend borul az alvó városra. III. rész. Margit szobájában. Éji csend borult a városra csak messze távolból hallatszik a takarodó hangja. Faust Mefisztó segélyével Margit szobájába lopózott: itt véli megtalálni boldogságát és lelki nyugalmát, melyre oly régen vágyakozik. Mefisztó jön és Margit közeledtét jelenti. Faustot a függöny mögé bujtatja ; a zenekar mintha Mefisztó gúnyos nevetését jelezné, és mindjárt ezután felhangzik a későbbi ördögi szerenád témája is. Belép Margit. Feje zavaros, lelke nyugtalan s szive bizonytalan érzésekkel telt. Margiton melankólia vesz erőt; szomorú gondolatait — régi — anyjától tanult dallal akarja elűzni. Elénekli a thulei király balladáját. II. jelenet. Margit háza előtt. Mefisztó, hogy ördögi czélját elérje, felszólítja szellemeit, a lidérczeket, hogy »tánczukkal kápráztassák el Margit szemét s bűvöljék el szivét«. Lidérczek táncza. A fantasztikus táncz után Mefisztó igy szól: »Rajta, most daloljunk a leánynak egy épületes dalt, tán gyorsabban elkárhozik.« Mefisztó szerenádja. III. jelenet. Ismét Margit szobájában vagyunk: Faust hosszú epedés után karjaiba zárhatja szerelmét s át éli véle legboldogabb óráját. Mefisztó, ki ezalatt odakünn őrizte a »turbékoló galambpárt«, nagy zajjal lép be s óvatosságra inti a párt: »Veszélyben van e lány, az egész szomszédság ébren s mind a hány, csakje házra mutat«. Faust fájdalmas bucsut vesz kedvesétől, Mefisztó sietteti, mert felhangzik az összegyűlt tömeg gúnyos kiáltása. IV. rész. I. jelenei. Margit szobája. Ugyanazon szobában, mely egvkor menyországa volt, Margit most egyedül ül rokkája mellett és siratja letűnt boldogságát. Szivét kétkedés, lelkét gyötrelem marja. Végre szenvedélyesen törnek ki belőle e szavak: »Csókra vágyom epedve és csókja tüzében ott halni meg, ugy vágyok csókolva halni meg«. Az utczáról újra a takarodó hangjai hangoznak fel; távolban a katonák és diákok éneklik dalaikat. Margitban mégegyszer feléled a remény sugara, hisz ugyanezen dalokat hallotta, a mikor ő vele először találkozott. De hiába, a kar elhangzik, Faust nem jő s a szerencsetlen leány összeroskad fájdalma súlya alatt. II. jelenet. Erdő. A filozófia, a tudomány a mindennapi élet — midez ép ugy csak csalódást hozott Faustnak, miként á szerelem is csak muló boldogságot szerzett neki. Igy találjuk őt újra a vad természet ölén és a természet, az óriás, végtelen büszke természet egész lénye alapját megrázza. Faust leborul a természet fensége előtt; gondolataiban Mefisztó érkezése zavarja meg. III. jelenet. Az ördög tudatja véle Margit szomorú sorsát; a leány — m:dőn kedvesét fogadta — anyját lassan ölő méreggel elaltatta ; az anya meghalt, Margit börtönbe került s halálra ítélve várja kivégeztetését. Faust kétségbeesve követeii, hogy Mefisztó Margitot kiszabadítsa ; az ördög hajlandó is erre, de csak Faust irása ellenében. Ez írásban Faust megesküszik, hogy »odalenn« Mefisztot fogja szolgálni. Előszólítja lovait: Xortex és Gyaurt s az éj szinü paripákon kezdődik a lovaglás — a pokolba. IV. jelenet. Rémült nők s gyermekek imádkozva menekülnek a sötét pár elől. Üvöltő rémek, károgó varjak követik Faustot, vigyorgó csontvázak hosszú sora repül el mellette, de Mefisztó folyton unszolja : »csak tovább, késésünk halálba dönti Margitot. A pokol kapujánál Mefisztó dörgő hangon kiáltja »0 enyém, győztem«. Faust a pokolba zuhan az elkárhozottak közé V. jelenet. Pandamonium. A sötétség fejedelmei kérdik Mefisztot: »Örökre ura és legyezője vagy-e e büszke léleknek?« »Mindörökre enyém«, szól Mefisztó. A pokol lakói erre diadallal hordozzák körül Mefisztot s ördögi nyelvükön vad kórust énekelnek. VI. jelenti. Epilógus a földön. A most következő rövid jelenetben lép fel az oratoriumok ismert alakja : »az elbeszélő«. Tudtunkra adja Faust sorsát: »Elhallgat a pokol, a láng szörnyű zúgása, az elkárhozott lelkek fogcsikorgatása nem hatol fel a földre. A pokol mély honában szörnyű sors ment teljesedésbe.« A kórus suttogva feleli: »Borzadály !« VII. jelenet. A mennyben Margit megdicsőülése. A komor hangokat lágy harmóniák váltják fel. A mennyben; szeráfok az Ur előtt térdelve örök dicsőségről zengenek s kérik a Mindenhatót, hogy kegyelmezzen a szegény bűnösnek »ki olyan nagyon szeretett.« Magasból jövő hang jelzi, hogy az Ur megbocsájtott s magához hivja Margitot, kinek lelke nagy szenvedéseiben immár megtisztult. Ezen apotheotis fejezi »Faust elkárhozásának« legendáját. A szerző, miután az emberi sziv és lélek minden fájdalmát megénekelte, végre az Örökkévaló végtelen jóságába vetett bizalommal oldja fel müve alapeszméjének diszszonancziáját. 69 ^ n f.** ^ XV # C * 'S N ^ ÍR I> Kávé», Tm- és lw k««als|sssé|sk a lofalaaéttai kaptafák Fratelli öeisinger MLPRTL NBBIMI, Hraaaalak-tara Mrtiyl kérpateta. »sklérak: PIWM-latállta-TrtMt. NEMZETI SZÍNHÁZ. »Az ember tragédiája« szövege. I. kép. Az urat, miután a világot megalkotta, angyalai dicsőítve környezik, csupán Luczifer, a tagadás szelleme gúnyolja az Ur alkotását, a miért az Ur megátkozza őt, száműzi a menyországból, két fát jelölve meg birtokául. Az első emberpár, Ádám és üva, boldogan élnek a paradicsomban. Megjelenik előttük Luczifer és rábírja őket, hogy egyenek a tiltott fa gyümölcséből. Ádám és Éva az Ur tilalma ellenére megízlelik a tudás fájának gyümölcsét, mire az Ur angyala kiűzi őket a paradicsomból. Ádám és Éva a paradicsomon kivül élnek és minden áron jövőjükbe óhajtanak látni. Luczifer eleinte óva inti őket e keserves látványtól, de végre is hajlik Ádám szavára és álmot küld reájuk, mely a jövő képét tárja eléjük. II. kép. Ádám álmában először mint Pharao szerepel. Dicsőség, hirnév veszi körül. Gúlákat építenek rabszolgái, mely évezredekre tartja fenn nevét, de azért boldogtalan, mert nem szeret senkit. Ekkor vetődik eléje egy rabszolganő (Éva), kinek férjét agyonkorbácsolták a gúlák felügyelői. Pharao megszereti a rabszolganőt, trónjára emeli és kérésére felmenti a rabszolgákat. De látja, hogy ez sem szerez örömet neki; uj útra tér, melyen Luczifer vezérli. III. kép. Miltiades diadalmasan tér vissza hadjáratából, boldogan öleli magához hitvesét és gyermekét De a lázongó nép fél Miltiades hatalmától. Árulónak nevezik és halálra Ítélik. Vérpadra hurczolják, mire Luczifer odasúg neki, hogy mire juttatta a nép felszabadítása. IV. kep. Tivornya és buja tobzódás között él Ádám Rómában, mint Sergiolus. A városban döghalál pusztítja a népet. Epp egy halottat visznek, midőn egy mulató társaság kérésére behozzák és Luczifer felköszönti a holttestet. Hippia ajkon csókolja a tetemet s ezáltal a dögvészt szívja magába. Megjelenik Péter apostol, ki átkokkal sújtja az egész nemzedéket, ndám megtörten hallgatja a borzalmas szavakat s uj útra tér, melynek czélja az erény legyen. V. kép. Adám mint Tankréd lovag tér vissza a keresztes háborúból és megmenti Izaurát üldözői elöl. Egymásba szeretnek; Izaura esküt tett, hogy a vallásnak fogja szentelni életét és kolostorba megy. Tankréd kifáradtan, csalódottan halad utján tovább s Lucziferre bizza jövendő sorsát. VI. kép. Á Keppler (dám), az ösz csillagvizsgáló tudományának él, mig felesége (Éva) folytonosan udvaronczok üres bókjaira hallgat. Keppler egy jobb kor jöttét reméli, melynek közeledését a távolból hallatszó »Marseillaise« zenéje jelzi. Danton, a hatalmas népszónok az emelvényen buzdítja, lelkesíti a vérszomjas néptömeget. De alig látja meg a bűbájos marquisleányt, szive érzelmei lángra kelnek és titokban belészeret. VII. kép. London városában a mulató nép közé vegyül Ádám, mint élemedett férfiú. Meglátja Évát, kit a vén asszony aljas tanácsa Ádámhoz vezet. Igy elfajult a kor. Ilyen a nöi erény. De hirtelen változással a temetőbe jutunk, hol az imént mulatott emberek megjelennek, miután bevégezték az életet. VIII. kép. A Phalansterben az emberek számozva vannak. Ide jut I.uczifertöl kisérve Ádám, tudós képében. Itt látja a védtelen munkásnöt (üvát), kitől gyermekeit rabolják el. Védelmére akar kelni, midőn Luczifer figyelmezteti az álomra s eltűnik. IX. kép. Ádám és Luczifer az örök jég honában vannak. Ádám az eszkimóban megismeri az emberiség utolsó, torz maradékát. Bemegy az eszkimó sátorába és annak hitvesében Évára ismer. Nem akarja tovább álmodni e rémes látományokat és kéri Luczifert, hogy ébressze öt fel. Luczifer teljesiti kérelmét és újra a paradicsom mellé viszi Ádámot. Adám felébredve, elretten a látottaktól és az öngyilkosságra gondol. Ekkor Eva is felébred és megsúgja Ádámnak az édes titkot, hogy anyának érzi magát. Adám igy biztosítva látja lényegét fajában, leborul az Ur nagysága előtt. Luczifer csatát vesztve, kétségbeesetten távozik. Megjelennek az angyalok ismét és az Ur szava küzdelemre és hitre inti az emberiséget. Dr. Renner VIZGYŐGVINTÉZETc bejáró betegek számára Budapest, VII., Valero-utcza 4. (Telefon 555.; Az Intézetben gyógykezelés alá vétetnek : külSnféle Meg- és gerisczbgjok, álmatlanság, szédülés, gyengeségi Állapotok, a gyomor és belek renyhesége, Ideges szlrbintalmak stb. — Gyógyeszközök : i tadományos rlzgyógyltómód eljárásain kívül szésaar-fürdók (szívbajosok számára), fény-ftrddk (elhízások és csúzos bántalmaknál), az elektromozás minden faja (galvanlzáczió, firadizáczló, frankllnlzáczió, masszázs. Arrak mérsöHielteK. Prospektus klvAn trn Keztyü gyári raktár VI., Andrássy-ut 47. és Kerepesl-ut 9. sz. Férfi és nöi keztyük QQ krajczár mind n színben v^vr Minden pár fölprökálkató. Óriási választék. v 9>' >•* eV