MAGYAR SZÍNPAD 1903. szeptember (6. évfolyam 256-270. sz.)

1903-09-23 / 264. szám

Színházi pletykák. Budapest, szeptember 23. «Halló! . . . Mással beszél!» — Egy telefonról. — »Elvégre is mi van azon irni való, hogy Dóry Margit felszereltette a lakását telefonnal ?« fogják Önök kérdezni, mikor konstatáljuk ebben a rovatban, a hol a színházi mende mondákat szoktuk gombostühegyre szúrni, hogy a Népszínház kedves színésznőjének a lakásán pár nap óta csilingel a telefon csengetyüje. Hát igaz, hogy nem nagv szenzáczió, ugy általában véve. Ha egy nagykereskedőről, egy kávéházról vagy szerkesztőségről volna szó, kinek se jutna eszébe egy szóval is megemlékezni róla. De az már mégis csak nevezetes dolog, hogy egy színésznő eljut a népszerűség olyan magas stócziójához, hogy «ügyfeleivel» — tisztelőivel, bamulóival és rajongóival — kénytelen telefon utján érintkezni. Tudtunkkal eddigelé egyetlen budapesti színésznő lakásán sincs telefon: Dóry Margit az úttörője ennek az újításnak, a melynek azonban — mint a tények és tapasztalatok bizonyítják — nem nagy hasznát veszik tisztelői. A fiatal színésznőt kétségtelenül komoly indokok késztették a telefonbérletre, ő ugyanis, többek között, háztulajdonosnő H : takaros kis háza van a tisztviselő telepen. Ez a városrész ped g oly nagyon messze esik a központi forgalomtól, hogy Dóry Margit kénytelen volt a telefont bevezettetni a lakásába — a háztartása miatt. Ezen az uton érintkezik ugyanis mészárossal, hentessel, szenes emberrel, fűszeressel. Tudniillik az volt a czélja, hogy ezen az uton érintkezzék azokkal. Dehát Dory kisasszony tervez, nagyszámú hódolói pedig végeznek. A szenes ember, mészáros, fűszeres hasztalan csilingel a telefonon, aminthogy hasztalanul csilingelnek a türelmetlen tisztelők is. Ha a Dóry Margit telefonszámát bemondják a kagylóba, a központ folytonosan ezzel a stereotyp válaszszal felel: — Mással beszél 1 Konstatáljuk, hogy ez ideig még senkisem kapott e telefon utján — összeköttetést. — Halló! Dóry Mrrgit? — Mással beszél! Mindig csak mással beszél. És a telefonozok kissé dühösen, kissé kíváncsian, állandóan ezzel a kérdéssel faggatják önmagukat: — Vájjon ki lehet az a — más ? Tartarin. Színházi élet. Budapest, szeptember 23. Szoyer Ilonka a Svábhegyen. — A művésznő nyaralása. — Primadonna-lakás, a melyben a nyári álom pusztításainak már semmi nyoma. Három egymásba nyiló, utczai szoba, csupa derű, csupa illatos tisztaság, ezer mosolygó kis festmény, csecsebecse, a szalon falai tele aggatva koszorúk sokféle szinü szalagjaival, a melyek egy fiatal, de már is ragyogó pályát megfutott primadonna diadalának jelvényei. Szoyer Ilonka itthon volt a nyáron. Szeretett volna egy kicsit külföldön is kalandozni, de nem szabadulhatott hazulról, a Svábhegyen kellett meghúzódnia. — Tudja, uram, a nagyanyám beteg lett — kesergett a sugárzóan szőke énekesnő, a ki ugy mozgolódott ragyogó otthonában, akár csak egy nagy dalos kanárimadár — s az édes anyám ápolta a keresztturi villában. Engem azonban nem akartak megtűrni betegápolónak, s küldtek a Svábhegyre. Ott aztán váltig reménykedtem, hogy édes anyám felszabadul, s lesz gardeom külföldre, de hiába reménykedtem. Igy aztáu mindössze egy-két helyre rándultam ki, a mikor végképp eluntam magamat a Svábhegyen. Voltam Tátra Füt eden, vendégszerepeltem NagyKanizsán, a hol a közönség elhalmozott a szeretetével, s lenn jártam a Bácskában, nagybátyámnál, s ott is csupa szeretet jutott ki nekem. Sok, sok szerenádot is kaptam . . . — Hát a bujdosó pohárral volt e dolga ? — Ő bizony, bele akartak vinni egy '.fis korhelykedésbe. de nem hagytam magamat, s tartózkodtam az iszogatástól a hangom kedvéért. A nyaráról nem sok jót mondhatott már a művésznő. Nem volt a hegyen semmi különös szrakozása, s n ég a fürdőzés örömeit is jórészt nélkülöznie kellett. Da ha nem nagyon beszélhetett az idei nyaráról, annál többet regélt a következő nyarakról. Szoyer Ilonkának a jövő évtől kezdve a vakáczióra nagy tervei vannak. — Magyaro-szagot már jóformán egészen bejártam, a legtöbb városban vendégszerepeltem, ezentúl nyáron küFöldre megyek mindig vendégszerepelni — mesélte. — Végképpen sohasem tudnám elhagyni az országot, de az ambiczióm, a szárnyam ki visz egy kicsit a nagy világba. Szerződésem az Operával, a mely egyelőre három éves, megengedi, hogy áprilistól szeptember elejéig oda legyek. Több országba készülök, ami annál könnyebb, mert nyelvekhez jócskán értek. Németben perfekt vagyok, francziában, olaszban tökéletesitem magamat, Oroszországban pedig magyarul énekelhetek majd Davidov kolléga, a nálunk is járt muszka tenorista, közvetíti a pétervári szerződésemet, sőt ő maga is biztatott rá. A Bajazzok-ban, Szeviliai borbély-ban, Mari, az ezred leányában, A vindsori vig nők-ben ét még más dalmüvekben fogok fellépni. Már erre a vakáczióra is hivtak Pétervárra. Spillmann volt tenoristának a trupja működött az orosz fővárosban, s az igazgató háromszáz rubelt, tehát szép összeget kinált egy estére, de a mult szezon annyira kifárasztott, hogy pihenni akartam . . . Idővel különben Amerikába is készülök, s az impreszszárióm már javában tárgyal a hangversenyrendező vállalatokkal és direktorokkal külföldi vendégszerepléseim dolgában. — Mikor jött le a Svábhegyről ? — Már szeptember első napjai Dan, s azóta alapos kis trémán is estem keresztül. A Népszínházban, a czigányversenyen. Tudja, először léptem fel ezen a színpadon. Hiába, uj környezet, azonkívül az az óriási zsúfolt ház, s olyan zajos előzetes fogadtatás, a mire végre is nem voltam elkészülve. Hiszen még nem szolgáltam volt rá azokra a zugó tapsokra. Egy kicsit összeszorult a torkom, de csakhamar erőt vettem magamon. — Uj szerepei az Operában? . . . — Nagy örömmel készülök Blech egyfelvonásosára, A szomszédasszony ra s A csavargó és herczegnő re, a mely Andersen meséje után készült Po'dini muzsikájával. El vagyok ragadtatva ettől a Poldinitől. Rendkívül szellemes ember. És nagy sikere lesz, mert nagy az izgatottság. Izgatott ő maga, izgatott körülötte mindenki, hát biztos a siker. S különben is Vidor a rendező. Csak ugy áradt kedvesen a temperamentumos művésznő ajkáról a szó. Egyszer csak az órájára nézett. — Jaj! — kiáltott fel — mindjárt hat az óra és nekem pont hatkor ott kell lennem Scomparini kisasszony öltözőjében. Ki kell festenem. Nagyon megtetszett neki a methodusom... És fürgén búcsúzkodva visszavonult átöltözködni, hogy valahogy cserben ne hagyja bajtársnőjét. Vidéki színpadok. Budapest, szeptember 23. Mezei Béla színtársulata a héten csütörtökön fejezi be Pápán az előadásokat és pénteken Győr-be utazik. 3 Az aradi Nemzeti Szinház is rendez egy három estére terjedő Dankó-cziklust. Zilahy igazgató megszerezte előadásra a Czigányéletet, s ennek bemutatásával kapcsolatban a jobb aradi és vid

iki czigányzenekarok összemérik a színpadon erejüket. Az előadás tiszta jövedelmének egy része természetesen a szoboralap javára megy és a jótékonyczélra való tekintettel az igazgatóság több aradi műkedvelő hölgyet felkér közreműködésre, a kik czigánykisérettel D?nkó-dalokat fognak éneke ni. Balla Kálmán, színtársulatával Nagybecskereken is rendez Dankóiinnepélyt és czigányversenyt. Külföldi színpadok. Budapest, szeptember 23. A német császár bécsi tartózkodása alkalmából Schleuter-nek, a »Burgszinház« és Mahlernek, az Operaház igazgatójanak a koronarend harmadik osztályát, Stoll operai főrendezőnek pedig ugyanezen rend negyedik osztályát adományozta. * A bécsi Theater an der Wnn október közepén előadja A szivar czimü operettet, melynek szerzője Uj Béla, magyar származású zeneszerző. Girardi játcsza benne a főszerepet. A librettóját Léon Viktor irta. * Smerinben előadták Nusic szerb költő A part nélküli tó czimü drámáját, melyet a szerző a meggyilkolt Draga királynénak ajánlott. A darab, melynek egy házasságtörés a tárgya, igen mérsékelt sikert aratott. Itt emiitjük meg, hogy a sziléziai kormányzóság Bukovic szerb iró Draga czimü darabjának előadását betiltotta. * Duse Eleonora most München-ben vendégszerepel a Gärtnerplatz-Theater»-ben. D'Annunzió «Ciffa morta» czimü uj darabjában nagy sikere volt. * Mirbeau Octave most egy uj drámán dolgozik, melyben szerepelteti a franczia forradalom összes nevezetesebb személyiségeit. -» Pinero, két évi hallgatás után, uj darabot irt: Lelly czimmel. A londoni »Duke ofYork«szinházban kerül bemutatóra e hónap 28-án. Külföldi apróságok. Budapest, szeptember 23. * Pálmay Ilka — Renard Mária. A Neues Wiener Journal irja ezt, a magyar színházi közönséget is érdeklő pikantériát: Gróf Kinsky Rudolf ügyéről természetesen sokat beszélnek a bécsi társaságban és hogy Renard Mária neve a morva-weiszkircheni vállalat bukásával összefüggésbe kerülhetett, valóban egy fényes művészpálya sorsának legbizarabb momentumául tekinthető. Schläger Antónia türnitzi korcsmárosné, Renard Mária a weiszkircheni üzleti vállalatban — bámulatos primadonna sors! A grófi férj csak valami hajócsavar dolgában ment Londonba, — miután a sors ugyancsak megforgatja őt mindenféleképpen. Legújabban az is éri, grófi anyja halálakor, hogy a grófné, a ki előbbi mennyének, a gróf első feleségének kastélyában hal meg, nem őt, hanem az öcscsét teszi meg magánvagyona örökösének, a kinek felesége, Pálmay Ilka vonult be az őszi kastélyba, a melybe Rudolf gróf az ö feleségét, Renard Máriát remélte bevonultatni, mint a kastély úrnőjét. Biztassa őt a remény, hogy az uj hajócsavar előbbre fogja segíteni élete hajóját. Gyár-ateza 5., I. em. (flndrássy-ut mellett). : Bfira

tko^Aü: Ének, zongora, tiegedfi, cello. cilmbalom. táró- j pftto ós az mxzes vonós és CUTÓ hangszerekre — zene elmélettel. ; LOYAS tanár zene-conservatoriuma I Női felügyelet! Esti tanfolyam 10 óráig. ! Művészi tanerők! L ÜMih.