Miller, Arthur: Drámaíró, színház, társadalom (színházi írások) - Korszerű színház (Budapest, 1984)

I.

színész tehetségtelen, hogy hiába a nagyszerű teljesítmény a meghallgatáson, egyszer csak azon kapom magam, hogy nem rá figyelek, hanem a falat bámulom. És fordítva: vannak színészek, akiket az irodában szinte észre sem lehet venni, a színpadon azonban muszáj rájuk figyelni. Azt hiszem, ez nem a színész játéktechnikáján vagy képességein múlik, hanem azon a veleszületett adottságán, hogy meg tudja lepni a nézőt.

Mondok egy példát. Amikor az anya, Linda szerepére kerestünk valakit Az ügynök halála előadásához, jelentkezett egy olyan színésznő is, akit mindannyian ismertünk, de egyikünk sem tudta elképzelni ebben a szerepben. Olyasvalakire gondoltunk, aki el tudja hitetni, hogy háziruhában élte le az életét, valakire, aki majdhogynem közönséges, de semmi esetre sem kelti kulturált nő benyomását. Mildred Dunnock erősködött, hogy ő igenis megfelel a szerepre, holott törékeny, finom testalkatú asszony volt, aki azelőtt leánygimnáziumban tanított, és olyan disztingváltnak látszott, aki még a kormány munkatársaként is megállná a helyét. Ezt megmondtuk neki, és ő meg is értette - hazament.

Másnap a színfalak mögött újra ott sorakoztak a jelentkezők, és egyszer csak újra felfedeztük köztük Millyt. Ezúttal kipárnázta a ruháját, hogy vaskosabbnak látsszon. Az első pillanatban meg sem ismertük. Csak akkor derült ki a csel, amikor megszólalt. Igaz, most valóban megviseltebbnek, kevésbé ápoltnak látszott, és ha nem keltett is alpári benyomást, mégiscsak volt benne egy kis közönségesség. A meghallgatás végén azonban megint csak megegyeztünk abban, hogy így sem felel meg a szerepre, úgyhogy megint hazament.

A következő napon újra megjelent, újabb jelmezben, és ez így ment nap nap után. Minden egyes alkalommal belátta, hogy nem felel meg, de - hogy most már rövidre fogjam - amikor döntésre került a sor, mégis teljesen egyértelművé vált, hogy a szerepet Millynek kell adni, és végül tényleg remekül játszott. Az ő esetében persze tudtuk, kivel van dolgunk, tudtuk, hogy nagyszerű színésznő. Rengeteg tehetséges színész azonban azért nem kap szerepet, mert nem ismeri senki. Ilyen hazárdjáték ez, és ilyen zavaros is, de talán éppen ez benne a vonzó. Egy olyan világban, ahol az emberi életek lassan olyan egyformává válnak, mintha futószalagon gyártották volna őket, ahol senki sem számíthat arra, hogy élete egy csapásra megváltozik, ez az öt háztömbnyi terület

61

i