Miller, Arthur: Drámaíró, színház, társadalom (színházi írások) - Korszerű színház (Budapest, 1984)

I.

szereposztások vagy akár teljes filmforgatókönyvek közvetítésével, de lehet egyetlen ember is, amilyen például Jane Broder, aki egy akkora szobában dolgozik, hogy ha kinyújtja a karját, mindkét oldalon falba ütközik. A színházi ügynök lehet olyasvalaki is, mint Carl Cowl, aki egy saroknyira lakik tőlem Brooklynban. Carl azelőtt tengerész volt, és ha nincs a láthatáron elfogadható kézirat, még ma is tengerre száll, amikor pedig a dolgok kezdenek az idegeire menni, egész éjjel fennmarad, és a fuvoláján Mozartot játszik. Az MCA székháza antik bútorokkal és tizennyolcadik századi angol metszetekkel van berendezve, a faburkolatos falakat pedig régi, működésképtelen órák és barométerek díszítik, míg Carl Cowl szobájában akkora lyuk tátongott a padlón, hogy egy macska észrevétlenül eltűnhetett benne; amikor aztán Cárinak végre sikerült elérnie, hogy a háztulajdonos megcsináltassa a padlót, és boldogan leült fuvolázni, egyszer csak nyávogást hallott, és újra fel kellett bontatnia a parkettát, hogy a macska kijöhessen. Carl ennek ellenére éppúgy felhajthat és előadathat sikerdarabokat, mint az MCA, és ez megint csak olyan oldala ennek a sokat reklámozott, kicsiben is űzhető foglalkozásnak, ami vonzza a vállalkozókat. Az az igazság, hogy a színházi ügynökök emberekkel és darabokkal foglalkoznak, tehát másféle portékával, mint a többi ügynök. A színházi ügynök elsősorban annak köszönheti létét, hogy a színházi embereknek otthonra és a rendnek legalább valamiféle látszatára van szükségük ahhoz, hogy élni tudjanak, és arra, hogy a munka nélkül töltött hosszú időszakokban se érezzék magukat teljesen fölöslegesnek. Az ügynök a színész létezésének bizonyítéka. Ugyanis színészt általában mégiscsak szerződtetni kell, hogy a szerepet eljátssza valaki.

Végül is a színész híre, az ügynök ajánlása vagy a szerző intuíciója, tehát valós indokok alapján, vagy mert a válogatók már kimerültek a válogatásban, netán mert hirtelen bizalom ébredt bennük egy-egy színész iránt, szóval a producer irodájában valamiképpen minden szerepre több jelöltet is választanak, s ezeket aztán behívják színpadi meghallgatásra.

Ezen a ponton találjuk szemben magukat azzal a máig megoldatlan rejtéllyel, hogy mitől színész a színész. Vannak, akik az irodában ígéretes jelöltnek látszanak egy-egy szerepre, mihelyt azonban a színpadra lépnek, a tapasztalt megfigyelő azonnal látja, hogy nem jutott nekik a tehetség áldásából. Én onnan tudom, ha a

60