Miller, Arthur: Drámaíró, színház, társadalom (színházi írások) - Korszerű színház (Budapest, 1984)

I.

és a Watch on the Rhine (Őrség a Rajnán) rendezője ünnepélyesen megesküszik, hogy örökre szakít a színházzal, ha mi, írók nem mondunk le szerzői honoráriumunk egy részéről, végül mind hazamegyünk. Egyszer a megboldogult Lee Shubert is eljött, hogy együtt vitassuk meg a színházi gondokat, és amikor megkérték, csökkentse a színházak bérét, úgyis annyi színháza van, és akkor az írók is hajlandók kevesebb jogdíjat kérni, úgy tett, mint aki hirtelen megkukult — egy szó nem sok, annyi sem hagyta el a száját. És akkor megint csak mind hazamentünk.

A látszat szerint több száz producerünk van, de gyakorlatilag évről évre csak tizenöt-húszán dolgoznak, és pénze közülük is csak nagyon kevésnek van. A pénzt úgy kell összekaparni vagy előcsalogatni minden apró résből, ahonnan lehet. Gyakori, bár nem általános szokás, hogy a rendező vagy az író olyan meghívottaknak olvassa fel a darabot, akiktől esetleg anyagi támogatást remélhet. A befutott producerek ezt rangon alulinak tartják, de nem mindegyik; van, aki egyszerűen rá is van szorulva. Ezeket a felolvasásokat rendszerint a Park Avenue-n vagy az elegáns Beekman Place-en tartják. Isten tudja, miért. Én egyetlen ilyenen sem vettem részt, bár sok íróról tudok, aki igen; arról viszont még nem hallottam, hogy ezzel a módszerrel akár egyetlen dollárt is sikerült volna kicsikarni.

A producer, miután vagy előteremtette már a pénzt, vagy megígérték neki (ami azt jelenti, hogy azok, akik hajlandók támogatni a vállalkozást, fejenként egy ötszáz dollár körüli összeget áldoznak), és miután kezében a kézirat, felkér egy rendezőt és egy díszlettervezőt, akiknek előleget ad. A továbbiakban őket is a bevétel meghatározott százaléka illeti meg. A díszletet megtervezik, jóváhagyják, és megrendelik a kivitelezőtől. Megkezdődik a szereplők kiválogatása. Míg az író otthon ül és a darabját javítgatja — rejtélyes okokból ugyanis egyetlen darab sem kerülhet színpadra abban a formában, ahogy az író eredetileg megírta —, az ügynököket értesítik, hogy milyen szerepekre keressenek színészt, és másnap reggel a producer fogadószobájában elszabadul a pokol.

Hogy egy színészt kiválasztanak-e egy szerepre vagy sem, az időnként meglepően józan megfontolások alapján dől el. Ilyen lehet például, ha a rendező látta már a színészt játszani, és ennek alapján úgy ítéli meg, hogy az új szerepre is megfelelő lesz. Gyakran

58