Miller, Arthur: Drámaíró, színház, társadalom (színházi írások) - Korszerű színház (Budapest, 1984)

I.

már túl okos. Műveltebbek, rafináltabbak, mint rég. Persze tudom, hogy ezek szentimentális dolgok, de az előadások jók voltak.

Persze igaza volt, csak abban tévedett, hogy ezt ma már nem lehetne megcsinálni. Mert meg lehet. A film harminc-negyven éve sikerrel alkalmazza ugyanezt a trükköt, és ezt csinálja ma a televízió is. Emlékszem egy barátom esetére, aki Hollywoodban írt forgatókönyvet. A producer azzal hívatta be, hogy van egy vadonatúj ötlete, egy jelenet, amit be kellene iktatni a forgatókönyvbe. A barátom nem hitt a fülének.

— De hiszen épp a múlt hónapban mutatták be az egyik filmjét, amiben ugyanez a jelenet szerepelt! - emlékeztette a producert.

— Hát persze — felelte a producer. — És? Nem volt óriási?

A Golden-féle színház varázsa a tömeggel együtt pártolt el a színháztól. Hollywoodhoz, a nagy pénz világához szegődött, ma pedig a tévében teremtődik újjá. A mai színészek és rendezők nagyon szolidnak és szürkének tűnnének harminc-negyven évvel korábbi elődeikhez képest. David Belasco például elhitette magával, hogy a hivatása varázslatos; talpig feketében járt, akár egy pap, a színház főpapja — még a gallérját is kihajtotta, hogy fokozza ezt a hatást. Olyan dolgokat művelt, amilyeneket egyetlen mai rendező sem merne megengedni magának. Amikor például az utolsó próbák egyikén arra akarta rábírni tehetségtelen, ámbár gyönyörű primadonnáját, hogy kétségbeesett könnyeket hullasson, elővette a zsebóráját, amelyet előzőleg hetekig azzal mutogatott mindenkinek, hogy az anyja hagyta rá a halálos ágyán, a földhöz vágta, és dührohamot mímelve rátaposott. Ezzel aztán sikerült megríkatnia és kezes báránnyá változtatnia a halálra rémült színésznőt. Mondanom sem kell, hogy ilyen egydolláros órákból egész gyűjteménye volt.

Az egykori kép, amely szerint a színész tartása büszke, szemöldöke arisztokratikus ívbe görbül, beszéde választékos, magatartása művészies, és feltétlenül megvet mindent, ami hétköznapi és egyszerű, ma már a múlté. A mai színészek inkább arra törekszenek, hogy olyan hétköznapi ember benyomását keltsék, mint - mondjuk - a legjámborabb nagybácsikájuk. Ha ma egy bárpultnál egy csoportnyi színészt látunk üldögélni, könnyen összetéveszthetjük őket akár egy vállalati értekezlet résztvevőivel.

54