Miller, Arthur: Drámaíró, színház, társadalom (színházi írások) - Korszerű színház (Budapest, 1984)
I.
jét fényesítették. Az ablakokat függöny takarta, és szobrok zárták el a kilátást, mert amikor az iroda elkészült, Goldennak nem volt ideje kibámészkodni az ablakon. Mindez akkoriban történt, amikor Golden produkciói bejárták az egész országot; amikor — nem úgy, mint most — a jeles színészekkel, sőt drámaírókkal is hosszú távú szerződéseket kötöttek, amikor a színház még az igazgató tulajdona volt, aki a saját pénzével gazdálkodott, és épp ezért nem volt könyvelő, de üzletember sem, csak impresszárió. Egyszóval mindez akkoriban volt így, mielőtt még az emberek elhagyták volna a színházat az új, a mozi kedvéért, és amikor még a színház volt az amerikaiak szórakozásának fő forrása. John Golden irodája ma már múzeumnak számít. Akkoriban még sok ilyen iroda volt, és sok olyan ember, mint ő. Az ő tükörképeik, Ziegfeld, Frohman, Belasco és a többiek csak később tűntek föl, mégpedig Hollywoodban, mert tömegekre van ahhoz szükség, hogy megszülethessen egy-egy impresszárió, pontosabban hogy létrejöhessen a jövedelmező tömegtermelés piaca. Golden irodájában láttam a gyökereit mindannak, amit ma Hollywood kezdeményezésének tartunk: hogy a sztárokat hosszú távra szerződtették; hogy egymást érték a bemutatók (a Broadway mai gyakorlatával szemben, amely egy-egy sikerdarabra épít); végül a folytonosság, sőt, a biztonság érzetét. Ma már mindennek nyoma sincs a Broadwayn, csupán a St. James Theatre-t ragyogja be e hajdan volt dolgok visszfénye. Ma már nem a tömegeket szolgáljuk, nem az „Amerikai Népet",csak egy társadalmi osztály töredékét - a többé-kevésbé művelt keveseket, azokat, akik igénylik a kultúrát. Golden csillogó szemmel mesélt a régi előadásokról, olyanokról, mint a Turn to the Right (Fordulj jobbra) vagy a Lightnin' (Villámlás), melyeket gyerekkoromban apám is rajongva emlegetett, aztán kényelmesen hátradőlt a széken, és a drámaírásra fordította a szót. — Maguknak sokkal nehezebb dolguk van — mondta —, sokkal nehezebb, mint régen. Ma már követelmény, hogy minden előadás újnak, eredetinek hasson. Régen voltak amolyan kedvenc jelenetek, például volt egy, amelyben az anya az ablakpárkányra tett gyertya fényénél várja haza rég elvesztett fiát. Ezt a jelenetet a közönség nagyon szerette, úgyhogy minden darabba becsempésztük. Ezt ma már nem lehetne megcsinálni, ehhez a mai közönség 53
