Miller, Arthur: Drámaíró, színház, társadalom (színházi írások) - Korszerű színház (Budapest, 1984)

I.

cséré volt a színháznak egy portása még a régi időkből, aki hallotta a beszélgetést, és azt mondta: ,,Kerítsenek egy limuzint sofőrrel." A producer, aki a későbbi generációhoz tartozott, éppúgy értett a hízelgéshez, mint a többi üzletember, úgyhogy erőt vett habozásán, kocsit és sofőrt bérelt, és egy óriási rózsacsokor kíséretében a primadonna hoteljéhez küldte őket. A hölgy láza röpke négy perc alatt elpárolgott, és aznap este jobban játszott, mint valaha. Be kell vallanom, nem tudtam haragudni rá, amiért ragaszkodott a varázsos külsőségekhez, még ha magának kellett is megteremtenie a megfelelő feltételeket.

Ma már a primadonnák általában taxin érkeznek, sőt sokan buszszal vagy metróval.

Már vagy tíz éve forgolódtam a színház körül, de még egyszer sem találkoztam a színházi varázs kézzelfogható jeleivel, egészen addig, míg néhány évvel ezelőtt alkalmam nyílt meglátogatni irodájában John Goldent. Akkor megértettem, hogy valóban szédületes dolog a színházhoz tartozni, hadüzenet a hétköznapiság ellen. Ma már ez is a múlté.

A mai átlagos színházi producer irodájának leglényegesebb eleme egy telefon a hozzá tartozó titkárnővel; van még egy külső helyiség, ahol a színészek várakoznak, és egy belső, ahol ki lehet bámulni az ablakon, amikor éppen nincs mit irányítani.

John Golden szobája más volt. A St. James Theatre legfelső emeletére különliften jutottam fel. A liftből sötét, iratokkal telezsúfolt kis váróba léptem, ahol egy tisztességben megőszült, bölcs öreg hölgy meg egy kis ajtó zárta el a belső szobába vezető utat. Az ember azonnal megértette, hogy az ajtó mögött nem csupán egy emberhez lesz szerencséje, hanem egyenesen a Jelenséghez.

John Golden irodájának falát a füst festette sötétre. A sötét falon fényképek, plakettek, szobrocskák százai sorakoztak, meg egy sor, falra akasztott egyéb holmi, aztán domborműszerüségek aranyból, ezüstből, fényes rézből. A padlót keleti szőnyeg borította, a szoba túlsó végében pedig egy díszesen faragott asztalnál ült maga a nyolcvanéves John Golden. Mögötte könyvespolcok tornyosultak, rajtuk a Golden igazgatása idején bemutatott darabok bőrbe kötött példányai. A szobából egy másik, apró helyiség is nyílt, benne egy borbélyüzletekben használatos szék, ahol Golden haját nyírták, szakállát borotválták, és — gondolom — a cipő52