Miller, Arthur: Drámaíró, színház, társadalom (színházi írások) - Korszerű színház (Budapest, 1984)

I.

limuzinok, az egy-egy musical vagy dráma bemutatójára özönlő és a Negyvennegyedik utcában összeverődött taxik és magánautók, az elmaradhatatlan fotók a Sardi-étteremről vacsoraidőben, és így tovább. Akinek akár csak távolról is köze van a színházhoz, azt már egy sor ember lesi, vajon ugyanolyan pontosan befizeti-e az adót, mint a „nagy siker" előtt. Röviddel Az ügynök halála bemutatója után rólam is elterjesztették, hogy milliomos lettem, ami számomra nagyon kellemes hír volt, csak sajnos nem volt igaz, úgyhogy frissen szerzett millióim ellenére továbbra is metróval jártam. Azóta is töröm a fejem, vajon ki láthatta, amint átlépem a Gazdagság birodalmának küszöbét, és azóta sem érzem állítólagos millióim súlyát.

A színházi emberek egyöntetűen aggódnak a színház jövőjéért, és ha van nyugtalanul kalapáló szív az országban, dobbanása ebben az öt háztömbnyi térben a leghangosabb. Mégis: ha csak az újságokat olvassuk, és a színházi hírek más megszokott forrásaiból merítünk, azt hihetjük, hogy a színház nem más, mint válásokkal, tréfálkozással, vidámsággal, lányszöktetéssel és gyors meggazdagodással fűszerezett, soha véget nem érő karnevál.

Nyilvánvaló, hogy nem lehet a talmi csillogás fényében megmutatni a színházi munka sokszor inspiráló és felemelő élményét, azét a munkáét, amely a nyugati világban körülbelül háromezer éve vette kezdetét, és amely a legtöbbet tette azért, hogy megismerjük az ember gondolat- és érzelemvilágát.

A színházról alkotott „karneváli" elképzelés eredményeképp mindazok, akik az ország más tájairól New Yorkba látogatnak, a Broadway és környéke láttán becsapottnak érzik magukat. A látogató, pláne ha fényes nappal érkezik, rögtön fölfedezheti, milyen ízléstelenek már maguk a színházépületek is, és még nagyobb csalódás éri, amikor rájön, hogy az otthoni, kisvárosi mozi bejárata fölött is több a fényreklám, mint itt, ahol sokszor csak hevenyészve kitűzött kartonpapírra pingált feliratok hirdetik a műsort. Ha pedig a színház előcsaronokába is bemerészkedik, megdöbbenve tapasztalhatja, hogy egy-egy jegy hat, sőt nyolc dollárba kerül, és ha a darab ráadásul még siker is, akkor fél vagy akár egy évig sincs esélye rá, hogy bejusson, hacsak nem fizet ki huszonöt vagy akár száz dollárt is a jegyüzérnek. Ha a darabnak nincs túl nagy sikere, akkor szabályos úton is jegyhez juthat, de rövidesen rá kell döbbennie, hogy egy jegy árán kettőt is vehetett.

48