Miller, Arthur: Drámaíró, színház, társadalom (színházi írások) - Korszerű színház (Budapest, 1984)
I.
közönség pedig értük könnyezik.Hawthorne így szól: „Iszonyú látni, Rebecca Nurse, hogy a te szemed száraz marad, amikor annyian sírnak körülötted." Rebecca pedig így felel: „A szívemet kegyelmed nem ismeri. Semmilyen gyermeket nem gyötörtem, soha életemben. Tiszta vagyok, mint a meg sem született gyermek." Fölakasztották. Hetvenen is túl járt. Rebecca Nurse-öt mindenki nagyra becsülte, ezért kicsit haboztak, mikor letartóztatták, de mégis felkeltették betegágyából, és elhurcolták szép kis házából, amely a város közelében még ma is áll, és felkötötték a Salemi-öböl távolba nyúló partján. A felöltős ügyvéd a szerződést másolta rendületlenül, a hölgy éppen az 1912-es iratokat kérte ki a pultnál. Vajon tudtak-e róla, mi történt itt 1692-ben? * A múzeumban csend van. Egy öregember — nyugalmazott professzor lehet — valami aktát olvasgat. Két középkorú házaspár érkezik kocsin; a tűket szeretnék megnézni — azokat a tűket, melyekkel a szellemek a gyerekeket szúrkálták. Megmondják nekik, hogy a tűk a törvényszéken vannak. Megnézhetik a könyveket, annak az iratnak a kifakult töredékeit, amely egykor azt jelentette, hogy „Proctor holnap lógni fog". Azt az iratot, mely egy barát kezében érkezett Proctor házába, egy barátéban, kinek a szemében határozatlanság és szégyen ült. A turisták elsétálnak a könyvek, a kiállított tárgyak mellett, és meg sem érinti őket a veszély szele, ami ezekből a különös relikviákból árad. Elfog a vágy, hogy elmondjam nekik, mit jelente— nek ezek a tárgyak. Az írás vágya ez. Nap nap után ülök a törvényszéken, míg az éji széllel sejtelmesen leszáll az este. Tudom, hol álltak a régi majorházak' el tudom helyezni őket gondolatban ahhoz a helyhez viszonyítva, ahol állok. Az Essex Streeten, talán néhány méterre innen állt az a ház, ahol Parris tiszteletes lakott, és ahol éjszakánként összegyűltek megvitatni, ki viselkedik gyanúsan a városban, kinek a viselkedése 43
